Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

Az országgyűlés képviselőházának 168. lata megfelelő módon ismertetnek, témák adatnak fel, dolgoztatnak fel és ilyen módon alkalma van a bírósági segédszemélyzetnek tájékozódnia azokról a kérdésekről, amelyekben valamikor, mint bíró dönteni hivatott. Magam részéről szükségesnek tartom ugyan ilyen birói továbbképző összejöveteleknek az első fokon, a királyi törvényszékeknél való megszervezését, még pedig ugy képzelem, hogy havonkint egyszer volnának ilyen továbbképző előadások, amelyek azonban intézményesen elrendeltetnének akként, hogy talán a törvényszéki elnökök minden hó valamelyik napjára, valamelyik délutánjára kitűznének ilyen jogi összejövetelre megfelelő időpontot, amikor ott a törvények, a rendeletek, a bíróság praxisa, a külföldi jogélet fejlődése és az érdekesebb jogesetek megbeszéltetnének. Kötelezővé kellene tenni, hogy ezen minden bíró, az ügyészi karnál külön megszervezendő ilyen havi összejövetelen hasonlóan minden kir. ügyész résztvegyen ott, előadásokat tartson, feladatokat oldjon meg, hozzászóljon és az itt elárult képességei minősítési táblázatába is bekerüljenek. Ilymódon elérnők, hogy ambicionálja az illető fiatal biró és fiatal királyi ügyész, hogy ott elegendő tudást és megfelelő kvalitást áruljon el. Felhívom erre az igazságügyminister ur figyelmét, mert mindnyájunknak szivén fekszik az, hogy az igazságszolgáltatás megfelelő színvonalon maradjon, sőt ha lehet, még emeltessék és ezt tényleg csak ugy tudjuk elérni, ha intézményesen gondoskodunk a megfelelő elméleti és gyakorlati továbbképzésről. Ha az előadások tartása esetleg a birói ügyészi kar túlságos elfoglaltsága folytán nehézségekbe ütköznék, talán megfelelő tiszteletdijak adása által is kellene gondoskodni arról, hogy megfelelő kiváló előadók jelenjenek meg egy-egy ilyen birói és ügyészi továbbképző előadáson, akik azután mindazt, ami a jogéletet foglalkoztatja, megfelelő tudományos formában ott az érdeklődőknek feltárják. Ennek kapcsán bátor vagyok az igazságügyminister ur kegyes figyelmét felhívni annak nagy fontosságára, hogy milyen jelentősége van a büntető igazságszolgáltatás területén a vizsgálóbírók kiválasztásának. A vizsgálóbíró az első birói szót mondja ki azokban a bűnügyekben, amelyek a büntető feljelentések folytán megindulnak : ő vizsgálja át először a nyomozás anyagát, az ő birói szava dönt emberek becsülete, szabadsaga felett ; az ő hivatottságával és szakavatottságával diadalra vihet igen nehéz, igen bonyolult ügyeket és tönkretehet nagyszerű ügyeket az első birói nem megfelelő döntéssel. (Ügy van ! Ugy van !) A vizsgálóbiró nem az. akinek egyszerűen az ügyészi indítvány felett minden komolyabb megfontolás nélkül, csaknem technikailag dönteni kell. Ma, amikor látjuk, hogy bizony alaptalan feljelentések tömegével állunk szemben, nagyon fontos, hogy a biró megfelelő szakavatottsággal, képzettséggel, tapasztalattal, élet- és jogismerettel, hivatottsággal és felelősségérzettel birjon, mert tulaj donképen ő indítja meg, vagy öli meg azt a bűnügyet, amely hozzá rendszerint a nyomozási közegek munkája után döntés alá kerül. (Ugy van Î Ugy van !) Ennek következtében Strausz István t. képviselőtársam felszólalásához csatlakozva felhivom az igazságügyminister ur figyelmét arra, hogy az az évi 288, havi 24 pengős vizsgálóbírói pótlék olyan elenyészően csekély, hogy bizony kiváló bírák, ezt a gyönyörű birói hivatást, amilyen a vizsgálóbírói hivatás, nem ambicionálják maguknak. Végre havi 24 pengőért (Felkiáltások : Nagyon kevés ! — Esztergályos János : Szégyenteljesen KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. 287 kevés !) éjjel-nappal rendelkezésre állani, fontos bűnügyekben dönteni, szóval óriási felelősséget magukra venni (Gál Jenő : Emberek szabadsága felett dönteni !) nem könnyű dolog. Természetesnek találom, hogy a birói kar egy része húzódik ettől a gyönyörű hivatástól. Mert gyönyörű hivatás ez, t. Képviselőház, a biró itt mint ember, mutatkozik meg a maga nagyszerűségében, nemcsak mint biró a maga bölcseségével. (Erődi-Harrach Tihamér : Szép és nehéz feladat !) Gyönyörű pálya, gyönyörű foglalkozás vizsgalóbirónak lenni, hiszen végre is mi nagyszerűbb, mint az emberrel foglalkozni, az emberi lélek rejtelmeibe betekinteni ? És a vizsgálóbiró abban a helyzetben van, hogy a nyomozóhatóságok kezéből kikerült és néha, mondjuk, felszabadult lelkű emberrel kerülhet közvetlen kapcsolatba, előtte talán megnyílik annak a bűnös vagy ártatlan embernek a lelke, aki benne nem a szigorú bírót, hanem az embert, ki őt megérti, is kell, hogy keresse ; akinek föllépésében, bánásmódjában, atyai bölcseségében és jóságában, de szigorúságában is a jó ember és a jó biró kell, hogy megjelenjék. (Élénk helyeslés.) Lehetetlen kívánnunk, hogy havi 24 pengő működési pótlékért olyan vizsgálóbírót találjunk, aki a mi igényeinknek és a vizsgálóbírói működésről alkotott magasabb fogalmainknak minden tekintetben megfelel. (Esztergályos János : Én el sem fogadnám !) A legelső kötelességnek tartom felhívni az igazságügyminister ur kegyes figyelmét egyrészt arra, hogy a békebeli működési pótlékot méltóztassék visszaállítani, másrészt pedig arra, hogy a vizsgálóbírói megbízatások adásánál csak kiváló, tapasztalt, megfelelő életbölcseséggel, életismerettel és jogi ismeretekkel biró. jólelkű, de az igazságot feltétlenül szerető, ha kell szigorú, nyugodt biró választassák ki és ne kezdő, fiatal embereket bízzanak meg ilyen külön hivatottságot feltételező birói állással. Tudniillik azért választják őket sokszor fiatal emberekből, mert ez nagyon terhes szolgálat, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy éjjel-nappal rendelkezésre kell állniok, és vannak napok, amikor a budapesti rendőrségtől 20—30 letartóztatott ember kerül elébük, akiknek sorsa felett kell határozniok. Egy idősebb biró, aki bizonyos idő múlva mégis bizonyos nyugalmat kivan pályáján, nem szívesen vállalkozik reá. Épen ezért a hivatottságon, a megfelelő rátermettségen kívül gondoskodni kell arról is, hogy megfelelő anyagi eszközökkel is csábítsuk, rábírjuk a kiváló birákat arra, hogy vizsgálóbirói megbízatást vállaljanak. Gál Jenő igen t. képviselőtársam megpendítette azt a gondolatot. — amelyet én általánosságban örömmel üdvözlök épen arról a helyről, — hogy a birói karnak az Ítélkezésnél megfelelő külsőben, megfelelő méltóságban kell jelentkeznie, mert sokat jelent az életükben alig egyszer-kétszer a bíróság elé kerülő felekre az, hogy ott a bírói szobában, a birói székben milyen fellépésű, ruházatú, modorú és megjelenésű embert találnak. Ugyancsak helyesnek tartom azokat az észrevételeket is, amelyeket Malasits képviselőtársam tett, hogy a bíróban a vádlott necsak azt a birót lássa, aki őt majd el fogja ítélni, hanem lássa azt a jóakaratú embert is, aki őt esetleg fel is fogja menteni. A birónak első kötelessége, hogy amikor birói minőségében azzal a vádlottal szemben jelentkezik, a vádlott bizalmát, a vádlott bizonyos rokonszenvét megnyerje maga iránt, mert az emberi gyarlóság, különösen a bűnös ember lelkét ismerve, igen hajlandó a makacsságra. Egyszerű, műveletlen emberek lelkileg hozzá nem férkőzhetők, úgyhogy sokszor megesik az, hogy a bíróság letárgyal ügyeket, a vádlott lelkéből mitsem látott meg. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy 41