Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

288 Az országgyűlés képviselőházának 168 beszédideje egy perc múlva lejár. Szíveskedjék befejezni. Váry Albert : Kérem a t. Házat, méltóztas­sék megengedni, hogy beszédidőm öt perccel meg­hosszabbittassék. Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő ur beszédidejének öt perccel való meg­hosszabbításához hozzájárulni Î (Igen !) A Ház a hosszabbitást megadta. Váry Albert : Igen fontos tehát, hogy a vád­lott lelke a biró előtt megnyilatkozzék, ezt pedig csak akkor érhetjük el, ha a biró megfelelő kül­sővel és birói modorral rendelkezik. Nem vagyok a birói talár hive, mert a múlt hagyományaiban nem látok rá elég alapot és ugy érzem, hogyha ma, a XX. században birák és ügyészek ugy vá; ratlanul modern és felvilágosodott emberek közé jönnének talárban, ebből igen sok ferde helyzet kerülne ki. A birói talár intézményének mul­tunkban és hagyományainkban nincs gyökere. Ezért a birótól nem kívánnám meg, hogy külön talárt öltsön fel. Én ügyészi pályám alatt a bíró­ság előtt sohasem jelentem meg máskép, mint fekete ruhában vagy zsakettben; nagyon szeret­ném, ha keresztülvihetnők, hogy a biró a tár­gyalásokon a lehetőség szerint sötét ruhában, ünnepi ruhában jelenjék meg. Ez megfelelne az ő hivatása méltóságának, azonban sajnos ezek & kérdések mindaddig elenyésző csekély jelentősé­gűek, amíg megfelelő birói, tárgyaló helyiség­ről és a birósági altisztek hivatali ruhájáról nem gondoskodunk. (Esztergályos János : Még szürke ruhára sem telik a bíráknak !) Amint a biróságra bemegyünk, először is ott találunk egy altisztet, aki szerény, sokszor rongyos polgári ruhában, piszkosan fogadja a feleket, ugy hogy az ember néha nem tudja, nem a vádlott-e az, aki elszedi a felektől az idézéseket. Felhivom az igen t- igazságügyminister ur figyelmét erre a körülményre, mert nagyon nagy súlyt helyezek arra, hogy a törvényszéki és általában birósági altiszteket megfelelő egyenruhába öltöztessék, hogy amikor bejön az a fél, rögtön lássa, hogy itt áll az ajtó előtt az igazságszolgáltatás egy közege, egy hivatalos embere^ aki azért van ott, hogy átvegye az idézéseket és megfelelő felvilágosítá­sokat adjon. Siralmas látvány az, ha az ember egy biró szobájába belép, s az ajtó előtt lát egy ilyen rosszul öltözött altisztet. (Zaj a szélsobal­oldalon.) Megjegyzem, itt csak a törvény végre­hajtásáról van szó, mert hiszen ezeknek a birósági altiszteknek a békében ruházati illetményük volt, ez az illetmény azonban megszűnt és egyszerűen bizonyos idő óta nem kapják meg. (Esztergályos János: Évek óta hiába kérik!) Annál is inkább szükséges ez,_ mert fogházaink és fegyházaink révén elő tudjuk állítani saját üzemben ezeket a törvényszéki altiszti ruhákat, amint elő tudjuk állítani a fogházőrők ruháit. így tehát ez alig jelent jelentékeny összeget, mert hiszen csak a mértéket kell beküldeni és megfelelően előállít­hatják a ruhákat akár a gyüjtőfogházi szabómü­helyben is. A ruhaposztót pedig beszerezhetnék azokon az esetleg megtakarított összegeken, ame­lyeket az igazságügyminister ur is valószínűleg igyekezni fog a tárcája keretén belül megtakarí­tani és olyan célokra fordítani, amelyek épen a legszükségesebbeknek mutatkozna k. Ennek kapcsán felemiithetem, hogy a budapesti bíróságok egy részének elhelyezése is siralmas és lehetetlen. A budapesti törvényszék, a budapesti büntetőtörvényszék, a budapesti kir. ügyészség, a budapesti büntető járásbiróság két helyen van elhelyezve olymódon, hogy ember legyen aki meg­találja azt a biróságot, amely elé idéztetett. (Györki Imre : Már a piszoktól sem lehet megtalálni !) Eredetileg egy épületben voltak, azután átvándo­. ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. roltak a budapesti központi járásbíróságra. Ma van ebben az épületben polgári törvényszék, kir. ügyészség, fiatalkorúak bírósága, s lassan kiszo­rul a központi járásbiróság személyzete, amely számára az épület épült. Egy nagyobb szobában 4 — 5 jegyző vagy joggyakornok ül. Lehetetlen ez az állapot, lehetetlen, hogy a biró ennyire zavar­tassék munkájában. Amikor egy birói tárgyaló szobába lépünk, az tömve van felekkel. Azt sem tudja az ember, hogy ki a biró. Valaki ott Írdo­gál az íróasztalra görnyedve, igen idegesen és elkeseredetten : ez a biró. (Esztergályos János : Ezért nem megyünk mi szívesen a Markó-utcába ! — Derültség. — Erődi-Harrach Tihamér : De tovább sem egy házzal !) Mielőtt a birói egyenruha-kérdést megolda­nánk tehát, szükségesnek tartom felhívni az igazságügyminister ur figyelmét, hogy legelső feladatunknak kell lenni egy törvénykezési palota építésének a polgári törvényszék számára. Arról nem is beszélek, hogy a kir. Ítélőtábla és a kir. Curia bíráinak elhelyezése szintén lehetetlen, hogy a kúriai és táblabirák — hivatali szobájuk nem lévén, — nem tudnak hivatalukban dolgozni, hanem hazahordatják az aktákat. Még szerencse, hogy el nem vesznek azok az akták, hordozgatás közben. Tisztelettel kérem ez alapon az igazságügy­minister urat, hogy ugy a vizsgálóbirák kiválasz­tása, mint az előbb említett havi továbbképző tan­folyam megszervezése és különösen a biróságok megfelelő elhelyezése kérdését méltóztassék meg­fontolás tárgyává tenni s méltóztassék jövő pro­grammjába fölvenni, hogy megfelelő törvény­kezési palota építtessék a polgári törvényszék számára. (Esztergályos János: És az altisztek részére adjanak ruhát !) Elnök: Az igazágügyminister ur kíván szólni. Pesthy Pál: igazságügyminister T. Képviselő­ház ! Bocsánatot kérek azoktól, akik még ehhez a cimhez fel vannak iratkozva, (Esztergályos János: Ez a bölcs házszabály !) tekintettel azonban az elhangzott fontos beszédekre ... {Nagy zaj a szél­sőbaloldalon- Györki Imre : Ez nem tárgyalás és nem költségvetés !) Kérem a t. Ház türelmét arra, hogy a magam megjegyzéseit megtegyem. Erődi- Harrach t. képviselőtársam az ő felszó­lalásában megemlítette, hogy amikor ő igazság­ügyi szolgálatban volt, a segédhivatali és fogal­mazói személyzet mennyi ideig volt kénytelen várni. Igen hálás vagyok t. képviselőtársamnak, hogy ezt a kérdést felhozta, mert ismét olyan epocha előtt állunk, amikor a sok várás ideje el­következik. Szolgáljon vigasztalásul azoknak, akik most sokáig fognak várni, hogy volt idő béké­ben, amikor igenis, sokáig kellett várni. (Erődi­Harrach Tihamér : Meg is szenvedte az igazság­szolgáltatás !) Nem tudom, hogy mennyiben szenvedte meg az igazságszolgáltatás, én abban az epochában szintén szolgáltam igen t. képviselőtársam. Abban az időben 8 esztendeig albiróskodtam, azután 15 esztendeig voltam sommás biró. Nehéz volt, nehéz volt, de elszenvedtük, keresztüléltük és mégis megértük. Azért vagyok hálás, hogy az én igen t. képviselőtársam ezt felhozta, hogy az után a sok kötetelmény után, ami itt a bíróságokkal kapcso­latban és azokra vonatkozólag elhangzott, ezek a reménységek mégis túlságos magasra ne csigáz­tassanak, hanem gondoskodás történt ezzel arról, hogy leszálljunk a sáros földtekére és a minden­napi élet nehézségeivel is számoljunk. Ugyanide tartozik bizonyos jegyző­könyvvezetői kérdés. Ez a kérdés sem volt olyan rózsás, mint amilyennek méltóztatik kö­vetelni. Amint emlitettem, 15 esztendeig som­más biró voltam ,és mondhatom, hogy ez,alatt. •

Next

/
Thumbnails
Contents