Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

288 Az országgyűlés képviselőházának 168 beszédideje egy perc múlva lejár. Szíveskedjék befejezni. Váry Albert : Kérem a t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédidőm öt perccel meghosszabbittassék. Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő ur beszédidejének öt perccel való meghosszabbításához hozzájárulni Î (Igen !) A Ház a hosszabbitást megadta. Váry Albert : Igen fontos tehát, hogy a vádlott lelke a biró előtt megnyilatkozzék, ezt pedig csak akkor érhetjük el, ha a biró megfelelő külsővel és birói modorral rendelkezik. Nem vagyok a birói talár hive, mert a múlt hagyományaiban nem látok rá elég alapot és ugy érzem, hogyha ma, a XX. században birák és ügyészek ugy vá; ratlanul modern és felvilágosodott emberek közé jönnének talárban, ebből igen sok ferde helyzet kerülne ki. A birói talár intézményének multunkban és hagyományainkban nincs gyökere. Ezért a birótól nem kívánnám meg, hogy külön talárt öltsön fel. Én ügyészi pályám alatt a bíróság előtt sohasem jelentem meg máskép, mint fekete ruhában vagy zsakettben; nagyon szeretném, ha keresztülvihetnők, hogy a biró a tárgyalásokon a lehetőség szerint sötét ruhában, ünnepi ruhában jelenjék meg. Ez megfelelne az ő hivatása méltóságának, azonban sajnos ezek & kérdések mindaddig elenyésző csekély jelentőségűek, amíg megfelelő birói, tárgyaló helyiségről és a birósági altisztek hivatali ruhájáról nem gondoskodunk. (Esztergályos János : Még szürke ruhára sem telik a bíráknak !) Amint a biróságra bemegyünk, először is ott találunk egy altisztet, aki szerény, sokszor rongyos polgári ruhában, piszkosan fogadja a feleket, ugy hogy az ember néha nem tudja, nem a vádlott-e az, aki elszedi a felektől az idézéseket. Felhivom az igen t- igazságügyminister ur figyelmét erre a körülményre, mert nagyon nagy súlyt helyezek arra, hogy a törvényszéki és általában birósági altiszteket megfelelő egyenruhába öltöztessék, hogy amikor bejön az a fél, rögtön lássa, hogy itt áll az ajtó előtt az igazságszolgáltatás egy közege, egy hivatalos embere^ aki azért van ott, hogy átvegye az idézéseket és megfelelő felvilágosításokat adjon. Siralmas látvány az, ha az ember egy biró szobájába belép, s az ajtó előtt lát egy ilyen rosszul öltözött altisztet. (Zaj a szélsobaloldalon.) Megjegyzem, itt csak a törvény végrehajtásáról van szó, mert hiszen ezeknek a birósági altiszteknek a békében ruházati illetményük volt, ez az illetmény azonban megszűnt és egyszerűen bizonyos idő óta nem kapják meg. (Esztergályos János: Évek óta hiába kérik!) Annál is inkább szükséges ez,_ mert fogházaink és fegyházaink révén elő tudjuk állítani saját üzemben ezeket a törvényszéki altiszti ruhákat, amint elő tudjuk állítani a fogházőrők ruháit. így tehát ez alig jelent jelentékeny összeget, mert hiszen csak a mértéket kell beküldeni és megfelelően előállíthatják a ruhákat akár a gyüjtőfogházi szabómühelyben is. A ruhaposztót pedig beszerezhetnék azokon az esetleg megtakarított összegeken, amelyeket az igazságügyminister ur is valószínűleg igyekezni fog a tárcája keretén belül megtakarítani és olyan célokra fordítani, amelyek épen a legszükségesebbeknek mutatkozna k. Ennek kapcsán felemiithetem, hogy a budapesti bíróságok egy részének elhelyezése is siralmas és lehetetlen. A budapesti törvényszék, a budapesti büntetőtörvényszék, a budapesti kir. ügyészség, a budapesti büntető járásbiróság két helyen van elhelyezve olymódon, hogy ember legyen aki megtalálja azt a biróságot, amely elé idéztetett. (Györki Imre : Már a piszoktól sem lehet megtalálni !) Eredetileg egy épületben voltak, azután átvándo. ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. roltak a budapesti központi járásbíróságra. Ma van ebben az épületben polgári törvényszék, kir. ügyészség, fiatalkorúak bírósága, s lassan kiszorul a központi járásbiróság személyzete, amely számára az épület épült. Egy nagyobb szobában 4 — 5 jegyző vagy joggyakornok ül. Lehetetlen ez az állapot, lehetetlen, hogy a biró ennyire zavartassék munkájában. Amikor egy birói tárgyaló szobába lépünk, az tömve van felekkel. Azt sem tudja az ember, hogy ki a biró. Valaki ott Írdogál az íróasztalra görnyedve, igen idegesen és elkeseredetten : ez a biró. (Esztergályos János : Ezért nem megyünk mi szívesen a Markó-utcába ! — Derültség. — Erődi-Harrach Tihamér : De tovább sem egy házzal !) Mielőtt a birói egyenruha-kérdést megoldanánk tehát, szükségesnek tartom felhívni az igazságügyminister ur figyelmét, hogy legelső feladatunknak kell lenni egy törvénykezési palota építésének a polgári törvényszék számára. Arról nem is beszélek, hogy a kir. Ítélőtábla és a kir. Curia bíráinak elhelyezése szintén lehetetlen, hogy a kúriai és táblabirák — hivatali szobájuk nem lévén, — nem tudnak hivatalukban dolgozni, hanem hazahordatják az aktákat. Még szerencse, hogy el nem vesznek azok az akták, hordozgatás közben. Tisztelettel kérem ez alapon az igazságügyminister urat, hogy ugy a vizsgálóbirák kiválasztása, mint az előbb említett havi továbbképző tanfolyam megszervezése és különösen a biróságok megfelelő elhelyezése kérdését méltóztassék megfontolás tárgyává tenni s méltóztassék jövő programmjába fölvenni, hogy megfelelő törvénykezési palota építtessék a polgári törvényszék számára. (Esztergályos János: És az altisztek részére adjanak ruhát !) Elnök: Az igazágügyminister ur kíván szólni. Pesthy Pál: igazságügyminister T. Képviselőház ! Bocsánatot kérek azoktól, akik még ehhez a cimhez fel vannak iratkozva, (Esztergályos János: Ez a bölcs házszabály !) tekintettel azonban az elhangzott fontos beszédekre ... {Nagy zaj a szélsőbaloldalon- Györki Imre : Ez nem tárgyalás és nem költségvetés !) Kérem a t. Ház türelmét arra, hogy a magam megjegyzéseit megtegyem. Erődi- Harrach t. képviselőtársam az ő felszólalásában megemlítette, hogy amikor ő igazságügyi szolgálatban volt, a segédhivatali és fogalmazói személyzet mennyi ideig volt kénytelen várni. Igen hálás vagyok t. képviselőtársamnak, hogy ezt a kérdést felhozta, mert ismét olyan epocha előtt állunk, amikor a sok várás ideje elkövetkezik. Szolgáljon vigasztalásul azoknak, akik most sokáig fognak várni, hogy volt idő békében, amikor igenis, sokáig kellett várni. (ErődiHarrach Tihamér : Meg is szenvedte az igazságszolgáltatás !) Nem tudom, hogy mennyiben szenvedte meg az igazságszolgáltatás, én abban az epochában szintén szolgáltam igen t. képviselőtársam. Abban az időben 8 esztendeig albiróskodtam, azután 15 esztendeig voltam sommás biró. Nehéz volt, nehéz volt, de elszenvedtük, keresztüléltük és mégis megértük. Azért vagyok hálás, hogy az én igen t. képviselőtársam ezt felhozta, hogy az után a sok kötetelmény után, ami itt a bíróságokkal kapcsolatban és azokra vonatkozólag elhangzott, ezek a reménységek mégis túlságos magasra ne csigáztassanak, hanem gondoskodás történt ezzel arról, hogy leszálljunk a sáros földtekére és a mindennapi élet nehézségeivel is számoljunk. Ugyanide tartozik bizonyos jegyzőkönyvvezetői kérdés. Ez a kérdés sem volt olyan rózsás, mint amilyennek méltóztatik követelni. Amint emlitettem, 15 esztendeig sommás biró voltam ,és mondhatom, hogy ez,alatt. •