Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-168
r Az országgyűlés képviselőházának 168. höz érkeztünk el, hanem mái- régien benne vagyunk a csődben és a biró több munkát már nem tud elvégezni. Itt csak arról lehet szó, hogy talán két-három hónapig' még bírja a budapesti biróság ezt az óriási 'munkatömeget, egészen bizonyos azonban, hogy tovább már nem fogja birni. És ha az idei költségvetésbe nem lehetett bevenni a birói létszámszaporitást, nagyon kérem az igazsagügyminister urat, hogy a növő évi költségvetésben feltétlenül gondoskodjék erről és verekedje ki a pénzügyminister úrral szemben, hogy birói létszám szaporítás legyen. Arra is rá kívánok mutatni, hogy, sajnos, nem áll rendelkezésre a budapesti bíróságoknál segédszemélyzet. A budapesti b Írónak nem állanak rendelkezésére jegyzők, titkárok, mint ahogy azt egyes vidéki helyeken látjuk, bár ott sem sok helyen. Itt azonban ez a segédszemélyzete kivétel nélkül egy bírónak sincsen meg, hanem mindent neki kell elintéznie, ami tekintve, hogy igen sok végrehajtás van és igen sok a perenkivüU ügy, nagyon megterheli azt a birót : elvonja őt tulajdonképeni munkájától, tulajdonképeni hivatásától. így történhetik meg az, hogy b SLY El birói karral a legteljesebb mértékben meg vagyunk elégedve mi ügyvédek is, mégis becsúszik egykét hiba, mert az a biró nem tudja gondolkodását annyira megfeszíteni, hogy minden figyelmét arra az egy ügyre és arra az Ítéletre fordítsa, mert neki ezer és ezer ügy jár a fejében. •• I !' 11 Arra kérem tehát az igazsagügyminister urat, hogy szaporítsa a segédszemélyzetet. Ez azért is szükséges, mert bár sokat beszéltünk itt a birói továbbképzésről, ha a segédszemélyzet nem fog ott a biró mellett dolgozni és működni, akkor hiába fogunk itt továbbképzésről beszélni, mert nem lesz meg az az anyag, amelyet tovább lehet képezni. De nemcsak a birói személyzetnél van ez meg, hanem a kezelői személyzet is teljes mértékben túl van terhelve. Örömmel látjuk a költségvetésből, hogy száz telekkönyvvezetői állás be van iktatva már, hogy száz telekkönyvvezetővel több lesz; ha azonban a telekkönyvvezetői munkának azt az óriási tömegét nézzük, amelyet most kell elvégezni, ha nézzük azt az óriási hátralékot, amelyet fel kell dolgozni és amely még hozzá fog jönni az Ofb. ügyek folytán, az uj jelzálogi törvény folytán, ez oly óriási anyag, amelyet ezzel a száz telekkönyvvezető többlettel sem lehet majd megoldani. Itt is elő fog állani az a helyzet, hogy egy telekkönyvi kivonatot majd csak hosszabb idő múlva tudunk megkapni és a bejegyzések is csak hosszabb idő múlva kerülnek be magába a telekkönyvbe. Széljegyzetek formájában lesznek ott öt és hat hónapig, mint ahogy ma már ez volt a helyzet, hogy egyes telekkönyvi hatóságoknál öt-hat hónapig csak széljegyzetekkel találkoztunk, úgyhogy mindig elő kellett keresni azokat az aktákat, amelyek alapján a bejegyzés majd történtni fog. Itt megkívánom jegyezni, hogy mi jogászok az egyenlőséget mindenképen kívánjuk, mert azt nem tartjuk egyenlőségnek, hogy sürgősségi díjak címén különféle díjakat szednek be, mert az, aki tehetősebb helyzetben van, ennek révén hamarább megkapja a maga iratait, mint az, aki nem tudja lefizetni ezt a sürgősségi díjat. Ez egészen novum. (Pesthy Pál igazsagügyminister: Nem is tudok róla!) Két vagy három éves dolog, hogy külön sürgősségi díjakat szednek s akkor megkapja az ember az iratot nyolc nap múlva. (Pesthy Pál igazsagügyminister i 'I ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. 285 Hol szedik?) A budapesti központi kir. járásbíróság telekkönyvi hatóságánál. Ilyet' nem lehet csinálni, mert ez tényleg visszatetszést kelt abban a publikumban, amely látja, hogy mivel ő nem tudja megfizetni ezt a díjat, később fogja megkapni az iratot, mint a másik. Arra is bátor vagyok felhívni az igazsagügyminister ur figyelmét, hogy az az idő, amely rendelkezésre áll, hogy a felek megnézhessék az egyes aktákat, az úgynevezett értesítési idő nines egységesen szabályozva. Az egyik biróság másképen szabályozza, mint a másik; az egyiknél kilenctől tízig tart ez az idő, a másiknál féltíztől féltizenegyig, a harmadiknál tizenkettőtől egyig; a központi járásbíróságnál, az I—III. kerületi járásbíróságnál és a Budapest-környékbeli járáehiróságnál van így megosztott időben az értesités. Ez sem felel meg a demokratikus fejlődésnek, mert hiszen kell, hogy az az irat mindig rendelkezésére álljon annak az ügyfélnek, hogy abba beletekinthessen és ebben ne legyen korlátozva. Ennek a korlátozásnak oka az volt, hogy nem állott rendelkezésre kellő kezelőszemélyzet. Az a kezelőszemélyzet nem tudná munkáját elvégezni, ha ugy, mint régebben volt, kilenctől egyig állana rendelkezésére a publikumnak és szolgáltatná ki a kívánt iratokat. Én elismerem, hogy a múltban erre szükség volt, mert óriási módon szaporodott a munka. létszámemelés pedig nem volt. Épen ezért arra kérem a minister urat, hogy a jövőben igyekezzék ezen változtatni és ha már nem is lehet azt megvalósítani, hogy ezek az irodák kilenctől egyig ( álljanak rendelkezésre, legalább egységes időt állapítsanak meg, hogy mindenki tudja, mikor lehet az egyes irodákba elmenni, nehogy megtörténhessék az, hogy valaki kilenc vagy tiz órakor megy el az I— III. kerületi járásbírósághoz, ahol 12-től l-ig adnak értesítést vagy pedig 12 és 1 között jön át ide, ahol féltíztől féltizenegyig adnak értesítést. Óriási baj azonban a kezelőszemélyzet túlterhelése is, mert mi nagyon jól látjuk, hogy az a kezelőszemélyzet nem tudja a munkát elvégezni. Az egyes végrehajtási akták napokig hevernek ott elintézetlenül, nem tudják leírni ugy, hogy amikor egy biztosítási végrehajtást megkap az ember, akkor már elkésett, mert vagy kéuyszeregyességbe ment az illető, vagy pedig már a csődöt is megnyitották ellene. Óriási hátránnyal jár ez. (Pesthy Pál igazsagügyminister közbeszól.) Az igaz, amit a minister ur mond, hogy végzésmásolatot kell beadni és akkor két-három nap alatt megkapja az ember, én azonban nem tudom akceptálni azt, hogy a publikumnak kell elvégeznie azt a munkát, amelyet a bíróságnak kellene elvégeznie. (Pesthy Pál igazsagügyminister: Ez a békében is így volt!) A békében is így lehetett; lehetett beadni, csak nem igy történt. A békében mi soha sem adtunk be. Csak a háborúban vált szokássá és a háború után, hogy már a kiadmányokkal együtt adtuk be. (Esztergályos János: Ne feledje el, hogy ön egységespárti képviselő s nem szabad a minister szavait kétségbe vonnia!) Az igazságot megmondja az egységespárti képviselő is! Mondom, ez a, bíróságnak lenne feladata, épen ezért arra kérem a minister urat, gondoskodj ék a jövő évi ^költségvetésben arról, hogy legyen megfelelő kezelőszemélyzet is a bíróságokon, amely kezelőszemélyzet ezt a munkát elvégezheti ugy, hogy ne legyen semmiképen sem fennakadás. Ha a minister^ur érdeklő lik, láthatja és megtudhatja azt is, hogy pl. a lakfelmondási ügyeknél Budapesten óriási restancia van. Abban az