Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

20 Àz országgyűlés "képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. bizottságok fogják megállapítani a kártalanítás mérvét. Szóvá kell tennem a pénztár működéséit általában. A hozzánk érkezett panaszokból megállapíthatjuk azt, hogy a beteg munkásnak láppénjz-igén^Te mja csak valóságos kálvária járás eredménye lehet. A betegnek küzdenie kell, hogy elérjen egy jogot, amelyet magának pénzért megváltott. Azt kell igen alapoisan szemügyre vennünk és tudnunk és ebből az alapelvből kell állandóan kiindulnunk, hogy a szociális biztosítás nem kegy és nem ajándék, hanem matematikai bázisra helyeaett s pénzért megváltott jog. Azzal a munkással, aki biztositási járulékot 'fizet, — felerészben fizeti a munkáltató — aki^ tehát éppen úgy, mint a magánbiztosítás terén, szigorú matematikai bázis alapján biztosította önmagát és családjait, szerény felfogásom szerint, labdáizni és packázni nem lehet és nem szabad. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már pedig az újjáalakított munkásbiztosíitónál ez a helyzet. Nincs időm arra, hogy ide konkrét panaszokat hozzak. Rendelkezésemre áll egész sereg ilyen konkrét panasz. Amidőn a munkásügyi bizottság legutóbbi ülésén felhoztam ezeket, a minister ur azt mondotta, — ő már korábban is ajánlotta ezt a módszert — hogy juttassuk hozzá a konkrét panaszokat és ha eizek beadóinak igaza van, megkapják a jogukat, ha ellenben nincs igazuk, akkor elégtételt szolgáltatnak annak, aki ellen a panaszt emelték. Én már a bizottságban megmondtam azt, hogy ebbe a játókba nem vagyok hajlandó belemenni, nem vagyok hajlandó materiát szolgáltatni a büntetőjárásbíróságnak. A szociálpolitikát és a munkásbiztosítást szigorúan és élesen el kell választani a megtorlás eszközeitől. Ha a biztosított munkás a maga képzelt vagy valóságos jogsérelmének tudatában panaszra nyitja ki a száját és ha valamenynyivel élesebben panaszkodik is, mint normális viszonyok között elképzelhető, ebben nem a járásbíróságnak kell ítélkeznie. Én is voltam munkásbiztositási ember 15 esztendeig, vezető állásban; hozzánk is jöttek panaszok, — hiszen nincs olyan intézmény a világon, amelyet az egész közönség fentartás nélkül tökéletesnek ismer el — hozzánk is jöttek súlyos kifakadások, levelek olyan kifejezésekkel, olyan kijelentésekkel, amelyek kimerítik néha a becsületsértés, néha a rágalmazás kritériumát. Mi azonban felülemelkedve az emberi gyarlóságokon s tudatában annak, hogy szociális munkát végzünk, hogy szegény, elesett, beteg emberekkel - dolgozunk, olyanokkal, akik nem válogathatják meg a szavaikat, akik nincsenek testi erejük és frissességük birtokában, akikkel szemben, ha harcba szállnánk, mi előnybe kerülnénk az ő hátrányukra; nem azt vizsgáltuk, milyen hangot ütött meg az illető, vagy ha élőszóval adta elő panaszát, milyen melódiát használt hozzá, hanem mi csak azt néztük, igaza van-e vagy nincs. Ha igaza volt, rövid utón, pillanatok alatt elintéztük a dolgát, igazságot szolgáltattunk neki; ha nem volt igaza, szeretettel megmagyaráztuk neki, hogy nincs igaza, hogy kötve vagyunk a törvény által, hogy nem tudunk továbbmenni, mint ameddig elmentünk. Nem az a helyes módszer tehát, amelyet a t. minister ur ajánlott. Ez talán nyers elgondolás szerint lehet egészen korrekt, mert aki engem sért, jogom van beperelni és megbüntettetni de ez az eljárás nem illeszthető bele a szociális • • munkálkodásba. Egészen másra van szükség, és ez a más az, amit én reklamálok, s amit én szeretnék a pénztárnál biztosítva látni. És itt utalok arra, amire bevezető szavaimban utaltam, hogy a népjóléti minister ur tekintse kölcsönösnek azt a kérését, hogy küszöböljük ki a pártpolitikát, és kezdje meg ő. Nagyon szívesen állunk rendelkezésére és a magunk részéről teljes mértékben ki fogjuk irtani a pártpolitikát; amig azonban azt kell látnom, hogy az uj munkásbiztositó intézetet pártpolitikai alapon szervezték meg és pártpolitikai alapon vezetik, addig nem látom a jogosultságát annak, hogy a minister ur ezt tőlünk igényelje. (Ernszt Sándor előadó: Ezt nem lehet mondani!) Hogyne lehetne mondani. Tessék megnézni a kinevezetteket! (Ernszt Sándor előadó: Senki pártpolitikai alapon nem kapott kinevezést!) Tessék megnézni a kinevezettek pártállását! Mert hogy ha az intézet szervezésénél az lett volna a vezető motívum, hogy: »Jó, kikapcsoljuk a pártpolitikát, szociáldemokratát nem tűrünk bent, aki bent van, azt kirúgjuk...« (Ernszt Sándor előadó: Ezt sem mondták!) Nem mondták, de megtették. »... aki kint van, azt közel nem engedjük, de más pártpolitikust sem engedünk oda«, akkor azt kellene mondanunk, hogy rendben van, jöjjenek oda férfiak, jöjjenek oda hivatalnokok, akik csak hivatalnokok, akik szociálpolitikai munkások. (Ernszt Sándor előadó: így is van! —Farkas István: Dehogy van így!) De akkor sem a keresztény gazdasági pártnak, sem a szociáldemokrata pártnak, sem az egységespártnak nincsenek ezzel az intézettel kölcsönös kapcsolatai, összeköttetései. Ma azonban a munkásbiztosító intézet élén. mint elnök, Huszár Károly, az exponált pártpolitikus áll. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Bokányi Dezső milyen párti volt?) Bokányi Dezső szociáldemokrata párti volt. (Vass József népjóléti és munkügyi miniszter: Na!) De akkor ne tessék azt mondani, hogy a pártpolitika ki van küszöbölve. (Ernszt Sándor előadó: Egy ember van kinevezve egy pártból. Ez nem pártpolitika! — Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Én csak azt akarom ezzel mondani, hogy nincs joguk rekriminálni!) Igen örvendek és nagyon köszönöm a minister ur közbeszólását, ezzel segítségemre jött, mert segített bebizonyítani, hogy az Országos Munkásbiztosító Intézetet, amelyben a munkások pártpolitikai felfogás és elv nélkül kötelezettek a biztosításra és a munkaadók szintén, ma a keresztény szocialista gazdasági párt fennhatósága alá helyezték. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Hogy lehet ezt mondani?! — Ernszt Sándor előadó: Egy ember van kinevezve!) Mondhatok majd egy sereget, majd lesz alkalmam^mondani. (H

aller István közbeszól. — Rothenstein Mór: Bokányi nem állott az intézet élén! — Haller István: Nemcsak Bokányi volt az intézetben, hanem a hivatalnokokok 90%-a a munkások köréből nőtt ki és a párthoz tartozott, ezt nem lehet elvitatni!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: T. Képviselőház! Tessék engem meghallgatni, meglehetősen ismerem a viszonyokat, (Haller István: Hiszen ön is ott volt!) Épen azért megérdemlem, hogy meghallgassanak. (Haller István: Hogyne!) Azelőtt például a budapesti kerületi biztosítónál az alkalmazottak körében az arány ez volt: 500 alkalmazott közül volt 100 szociáldemokrata és 400 nem szociáldemokrata. (Haller István: Ki állította Össze ezt a listát?) Roppant könnyű öszBzeállitani, méltóztassék elővenni a régi tisztviselők lajsromát, onnan a képviselő ur önmaga megállapíthatja. (Haller István: Én nem tudom megállapítani, mert a politikai felfogását nem