Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-163
Az országgyűlés képviselőházának 1 ismerem az embereknek!) Ma a helyzet az, hogy aki nem tagja a keresztény szocialista tisztviselők egyesületének, annak a pénztárban helye nincs. (Haller István: Mese! — Ernszt Sándor előadó: Ez nem áll! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ha ezt nem bizonyítja be a képviselő ur, akkor méltóztassék arra a kifejezésre o-ondolni, amelyet itt nem használhatok! Tessék bebizonyítani! — Farkas István: Ugy van, mint a Beszkárt-nál?) Túlságos igényekkel méltóztatik fellépni velem szemben, hogy gondolatolvasó legyek, erre nem vagyok alkalmas, tessék kimondani a szót, akkor majd felelek rá! (Haller István: Az a lényeges, hogy erről szó sincs! — Peyer Károly: De a betegeket aszerint birálják el, hogy zsidók-e, vagy keresztények! - Haller István: Ez sem igaz! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez sem igaz! — Peyer Károly: De igaz! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Peyer Károly: De a zsidók pénze, tagsági járuléka jó!) Propper Sándor: Állitom, hogy az uj intézetet pártpolitikai és felekezeti operációk bázisává tették. (Ernszt Sándor előadó: Ilyet nem lehet mondani!) Az új intézetben ma a. megfordított ja történik annak, aminek történnie kellene. Ami ott folyik, az nem szociális és nem szociálpolitikai munka, ezt lehet politikai tevékenységnek, de nem lehet szociális tevékenységnek nevezni. (Ernszt Sándor előadó: Nagy túlzás!) Nem túlozok, de viszont arra hívom fel az igen t. minister urat,, vagy a vezetése alatt álló ministerium bármely tagját, vagy a régi tisztviselők közül bárkit: álljon fel, merje mondani és bizonyitsa azt, hogy a régi félig munkás-, félig munkáltatóvezetés alatt bármikor bárkinek volt-e hátránya abból, hogy ha nem volt szociáldemokrata? (Ernszt Sándor előadó: Jelenleg sincs másképpen! — ötvös Lajos: Hiszen nem is lehetett!) Miért? (Ötvös Lajos: Mert kidobták őket!) Hol dobták ki? (ötvös Lajos: Például Szombathelyen is! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugyan! Ugyan! — Farkas István: Frázis!) Én mindenesetre hátrányban vagyok az urakkal szemben annyiban, hogy én ismerem a dolgokat, nekem tehát nem lehet felelőtlen kijelentéseket tennem; az urak nem ismerik, tehát tehetnek felelőtlen kijelentéseket. (Zaj és ellentmondások balfelől.) Elnök (csenget): A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a parlamenti illemmel nem illik össze ilyen megjegyzés! Propper Sándor: Nem muszáj mindenkinek mindent tudni. Elnök: A házszabályokat és a parlamenti illemet mindenkinek kell ismernie. Propper Sándor: Csak megállapítottam, hogy az Országos Munkásbiztositó Intézet újjászervezett minőségében nem tölti be azt a szerepet, amelyre hivatott. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A munkás egymagáiban áll az egész apparátussal szemben. Amig egészséges, nincs baj. Levonják járulékait, elrakják, gyümölcsöztetik és tudom is én, mi mindent csinálnak vele. Rendben van. Mikor azonban a munkás megbetegszik és előáll az igénye, amikor előáll a szüksége annak, hogy befizetett járulékainak ellenértékét érvényesítse, akkor kezdődik a harc, kezdődik a küzdelem. A törvényben biztosított jogokért harcolnia kell a munkásnak, aki egyedül áll, akinek nincs támasza, akinek nincs pénze ügyvédre, akinek nincs meg az a >3. ülése 19ß8 május 2-án, szerdán. 21 körmönfont raffmériája, hogy szembeszáillhasson a törvényparagrafusok csavarásánál a tisztviselővel, akivel szemben áll és akivel kettős harcot kell megvívnia: először az igényjogosultságért, azután az igény érvényesítéséért. Ha méltóztatnak parancsolni, — a házszabályok most lehetetlenné teszik, — később hozhatok annyi anyagot, hogy napokig foglalkoztathatom a Házat a konkrét panaszok, a konkrét sérelmek egész tömegével. Felsőbb helyre azonban nem merem ezeket eljuttatni, legalább is az eredeti leveleket nem, mert ha, van benne egy-egy keményebb kifejezés, egészen bizonyos, hogy a panaszból nem táppénz, nem járadék vagy kórházi ápolás lesz, hanem; csak járásbírósági ítélet. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Csak a rágalmazásból lesz büntetés. Rágalmazni nem szabad!) Igen tisztelt minister ur, egy 38—39 fokos lázban szenvedő beteget ne méltóztassék, olyan mértékkel mérni, mint egy egészséges férfit. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Az természetes!) Ha egy egészséges férfi sérteget, az álljon helyt magáért, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ügy van!) de egy beteg, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Az ne sértegessen!) aki nem tudja a maga betegségét gyógyíttatni, aki nem , tudja megkapni a táppénzét, aki érzi a vállán a jogsérelmet, amely nyomja őt, nem válogathatja meg kifejezéseit, azt nem lehet mindjárt büntető járásbíróság elé állítani, ha erősebb szót használ. Ezzel ugy kell elbánni, mint ahogyan azt az a régi átkozott és kivert rezsim cselekedte: hogy szeretettel megmagyarázták az illetőnek, ha nem volt joga valamire, viszont, ha joga volt, akkor minden kijárás, minden harcolás ós per nélkül hozzájuttatták jogaihoz. Figyelmébe ajánlom in concreto a népjóléti minister urnák, hogy küldjön el egyszer valakit oda az intézetbe, hogy nézze meg a panaszirodát, — ha jól tudom, a 26-ik ajtószám alatt van, az én időmben a 20. szám alatt volt lenn a földszinten. — Mennyi embert fog ott látni! Pedig a törvény rendelkezései meglehetősen világosak, meglehetősen körülhatároltak. Tessék megnézni az ottani állapotokat; a képviselő urak közül is bárki kifáradhat és megnézheti a panaszirodát, hogy az előtt milyen tömeg ember áll mindig. Ez a tömeg ember állandóan panaszt akar tenni, mert a törvényben biztosított jogát ex offo, hivatalból nem akarják részére érvényesíteni. Az eljárás ugyanis az, hogy a félnek joga van minden esetben panaszt tenni. Elmegy tehát a panaszirodába. Mint mondottam, százával tolakodnak ott az emberek és most kezdődik a harc bevezető része: először harcolni kell azért, hogy felvegyék a panaszt, holott a panaszjog az egész világon egészen természetes. Ha valakinek valami panasza van, nem nézik, hogy van-e annak törvényes alapja, vagy nincs ... (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem! Először megmagyarázzák neki, hogy nincs alapja!) Bocsánatot kétrek, ez sem helyes eljárás. A beteg nem tartozik az eljáró tisztviselő csalhatatlanságában bizni, hanem arravaló az önkormányzatt és a magasabb fórum, hogy az intézkedést megvizsgálja és felülbírálja. (Peyer Károly: Az egyetemen mindenkit betegnek találnak, akit ott egészségesnek nyilvánítottak!) Ha pedig joga van a panasz megtételére, akkor nincs egyéb, mint hogy elő kell venni a jegyzőkönyvi blankettát, azt a panasz bemondásával ki kell tölteni és a maga útjára elereszteni. De nem ez történik. Valósággal terrorizálják