Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

576 "Az országgyűlés képviselőházának 16 Ebben a fájdalmas és szomorú helyzetben vagyunk és az igaz ságügy minister urnák nem tehetünk szemrehányást e kérdésekkel kapcsolatban, mert az a soványan dotált budget, mely az igazságügyministeri költségvetésben megnyilatkozik, nem adhat módot a helyzet javítására Pénzt vagy kenyeret nem adhat a minister ur, ez kétségtelen, de közre működhetik minister kollegáinál atekintetben, hogy a munkaalkalmak megteremtésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a jogászi munkának is történjék a felemelése olyképen, hogy mindenhova eljusson a jogászi munka lehetősége. Nagyon alacsonyrendü társadalom az, ahol azt mondják, hogy felesleges az ügyvéd. Ez nagyon szűk és korlátolt felfogásra vall és itt a képviselőházban én mély szomorúsággal hallottam tegnap egyes kijelentéseket, hogy igy az ügyvédek, ugy az ügyvédek. Mennél több ügyvéd helyezkedik el egy társadalomban és mennél több ügyvédre van szükség, az a fejlett jogéletet, fejlett kulturális életet és fejlett gazdasági életet annál inkább mutatja. Nem az ügyvédek létszámát kell csökkenteni, mert ezzel nem érjük el soha a célt E helyett a munkaalkalmak kibővítését kell szorgalmazni. És itt legyen szabad rámutatnom arra, hogy még mindig vannak hatóságok, ahol nincs ügyvédi kégviselet. Méltóztassék csak a vámjövedéki előkészítő eljárásoknak mostanában igen nagy terrénumát nézni, ott nincs ügyvédi képviselet, a fináncok akarnak bölcsebbek és okosabbak lenni a törvények útvesztőiben, mint semhogy ügyvédi felvilágosításra volna szükség. Az a nizus is, amely mindinkább megszorítja a jogtudó elemek közreműködését a büntető igazságszolgáltatás kezdő stádiumában, szintén egyik olyan fogyatékosság, amely miatt a munkálkodás lehetetlen. Ellenkezőleg, azon munkálkodjék a mélyen t. minister ur, hogy mindenhová elérjen az ügyvédi felvilágosító szava és ellenőrző tiszta keze, elérjen az a kéz, amely existenciát biztosit. Az ügyvédnek nincs nyugdija, mert hiszen az a nyugdíjintézet, fájdalom, ma még csak embrionális valami. Nézzék meg, hogy a Vázsonyi Vilmosok szegényen halnak meg, hogy előkelő, kiváló ügyvédek, mint Eötvös Károly, vagyontalanul haltak el. És itt vannak a Funta Sándorok és a régi nagy emberek, ezek mind vagyontalanul halnak el. Miért? Azért, mert ez a nobile officium olyan, hogy ameddig a munkabírás megvan, addig adja és adta a létminimumnak feltételeit, de a tiszta kezű ügyvéd soha odáig nem juthat, hogy utána valamelyes, tekintélyes nagy vagyon maradhasson. Ez a jellegzetesség. Mit kell tehát tennünk 1 Szaporítani kell a munkalehetőségeket. És ne méltóztassék félni a zugirászoktól, ha például az okirati kényszert a vidéki ügyvédek felsegitésére életbe méltóztatik léptetni. Tessék drákói szigorral fellépni, elzárással büntetni minden zugirászt és majd méltóztatik látni, hogy e tisztogató munka nyomán mennyi kellemes és fejlődésszerü eredmény mutatkozik. Tessék az ügyvédet mindenhová beengedni, tessék a szegény védelmet megfelelően dotálni és a közvédői intézményt fejleszteni ugy, hogy ne batratell, aprólékos keresetet, hanem legalább a napi megélhetés és napi rezsi teljes ellenértékét Tadja meg a kormányzat azoknak, akik a felsőbíróságnál dolgoznak. Talán gondolkozni lehetne afölött is, hogy az ügyvédi reformnál meg lehetne csinálni azt a bifurkációt, amely Franciaországban nagyszerűen bevált. Legyenek felsőbirósági ügyvédek kizárólagos működési joggal, akik kitűnnek a jogtudomány fejlesztése terén, hogy ne kelljen az elnöki csengőnek szólnia a semmiségi panasz és felülvizsgálat tárgyalásánál, !

. ütése 1928 május 10-én, csütörtökön. figyelmeztetni az ügyvédet arra, hogy nem kellő képzettséggel állnak ottElnök : A képviselő ur meghosszabitott beszéd ideje is lejárt, méltóztassék tehát beszédét befejezni. Gál Jenő : Ezeket a körülményeket fájdalom, nem fejtegethetem tovább, de talán majd lesz alkalmam visszatérni reájuk- Ezeket a szempontokat annak hangoztatásával ajánlom a mélyen t. minister ur figyelmébe, hogy h* az ügyvédi kar megbecsülésével a jelen generációt megmenti, ezzel megmenti egyúttal a jövő generációt is. Elnök : Szólásra következik : Petrovics György jegyző : Szilágyi Lajos ! Elnök: Nincs itt, töröltetik. Ki a következő szónok ? Petrovics György jegyző : Bródy Ernő ! Elnök : Nincs itt, töröltetik. Következik 1 Petrovics György jegyző : Malasits Géza ! Elnök : Nincs itt, töröltetik. Ki a következő szónok ? Petrovics György jegyző : Más nincs följegyezve. Elnök : Kivan még valaki szólni : (Nem l) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A minister ur akar nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügyminister : T. Képviselőház ! Elsősorban is hálás köszönetet mondok Östör igen t. képviselőtársamnak azokért az elismerő szavakért, amelyekre méltatta a magánjogi törvényalkotás munkáját (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Tudok azokról a nehézségekről és azokról a sérelmekről, amelyek abból állnak elő, hogy a bíróság kezéhez az egyes törvényeket csak elkésve tudjuk eljuttatni. Már intézkedtem ebben az irányban. A kérdés meg is van már oldva abban az értelemben, hogy a Budapesti Közlönnyel kapcsolatban megjelenő törvényeket az egyes birák és a bíróságok megszerezhetik anélkül, hogy a Budapesti Közlönyre előfizessenek. (Helyeslés.) Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nagyon helyes eszmét vetett föl Gál Jenő t. képviselőtársam és én a magam részéről mindenképen elfogadom és igyekszem is megvalósítani azt a gondolatát, hogy ezt a magánjogi törvénykönyvet idegen nyelvekre leforditva és a külföldi jogi társaságokhoz és a joggal foglalkozókhoz eljuttatva ily módon megszerezzük ezeknek a véleményét erről a javaslatról. Nekem ez az idea teljesen megfelel, mert amint délelőtti beszédemben is mondottam, azt a célomat, hogy ennek az országnak jogászi kiemelkedettségét bizonyítsam és osz tentai jam kifelé, meggyőződésem szerint hatékonyan fogja előmozdítani ennek a törvénykönyvnek ilymódon való publikálása. Osztom mindazokat a rekriminációkat, helyesebben panaszokat és sirámokat, amelyeket Gál Jenő igen t. képviselőtársam a bíróságok konyvtárviszonyairól előadott. Valóban itt kell valamit tenni, mert különösen a vidéki helyeken működő bíráknak abszolúte nincs módjuk ahhoz, hogy jogtudományi könyveket szerezhessenek és azokat olvashassák. Mindenképen azon leszek, hogy ehhez a címhez olyan dotációt tudjak a pénzügyminister úrtól kieszközölni, hogy nem csupán a megjelenő törvényeket és azok kommentárját, hanem egyéb jogtudományi műveket és jogi kérdésekkel foglalkozó folyóiratokat is megszerezhessünk a bíróságok számára. Nagyon helyeslem t. képviselőtársamnak azt az óhaját, hogy a törvényhozási munkásság ne novelláris utón eszközöltessék. Helyes ez az eszme és helyes ez az elgondolás. Megengedem és elismerem, hogy az utóbbi időben történtek novel-