Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

Az országgyűlés JcépviselOkázánah 168. Iáris rendelkezések, azonban méltóztassék meg­gondolni, hogy ma talán sürgősebb szüksége áll be annak, hogy az egyes törvényeken novelláris utón változtassunk. Különösen az elmúlt négy-öt esztendőben egész gazdasági életünk olyan hullám­záson és olyan átalakuláson ment keresztül, hogy a jogi rendszer és a jogrend beállításának követnie kell a gazdasági életet s igy ennek megfelelőleg voltunk kénytelenek novelláris utón, szinte sür­gősen, kényszerülten rendezni ezeket a kérdé­seket. Normális időkben, normális viszonylatok között azonban teljesen heisres azaz állásfoglalás, hogy novelláris utón ne történjék a törvényeken változtatás, hanem csak rendes kódexek, törvé­nyek utján. Felhozta t. képviselőtársam az egyesbirói intézményt, és diffikultálta ezt. Tökéletesen igazat adok t. képviselőtársam ezirányu aggályainak. A múlt évben ugyanezeket az aggályokat fel mél­tóztatott hozni. Erre azt mondottam akkor, hogy igén t. képviselőtársam könnyű helyzetben van, mert ő a teótria bitumenjein jár, én pedig ennek a csonka országnak sáros, szegényes útjait já­rom. Nevezetesen hogyan áll a dolog? Hiszen majdnem négy szem között vagyunk és beszél­hetünk erről a kérdésről őszintén. (Derültség.) Igen t. Képviselőház! Mint délelőtt is mondottam, előttem két ut állt a választásnál. Az egyik az, hogy lecsökkentett birói létszámmal várni a régi eljárások mellett az igazságügy jobb vitelére, vagy pedig a birói létszámcsök­kentésnek megfelelő módon lecsökkenteni ma­gának az eljárásnak minőségét, nívóját is. Erre én nem vállalkoztam, nem is vállalkoz­hattam, mert bennem él, élt és mindig élni fog a remény, hogy ez az idő nem tart örökké, hogy ez az idő el fog mulni, hogy jönni fog egy bol­dogabb idő, amikor ezeket az intézkedéseinket életben kívánjuk látni. Én ezeket az időket ugy tekintem, mint egy nehéz betegség napjait, éveit. Ez a beteg­ség el fog mulni és nekem minden törekvésem az, hogy ne engedjem ebben a betegségben el­pusztulni azt az igazságügyi eljárást, és azt az igazságügyi szervezetet, amelyet a háború előtti időben a mi nagy eleink a maguk szel­lemi munkájának, a maguk anyagi erejének odaadásával olyan magasra felépítettek. Már most ennek a kérdésnek megoldására máskép nem válla lkozhatom, mint olyan mó­don, ha azt a kevés birót ugy osztom el, hogy ezeket az eljárásokat le tudjam folytatni. így jutottunk el az egyes birói intézményhez. El­ismerem, hogy ez nem ideál, ez nem kívánatos, és én nem is vagyok barátja az egyes birói in­tézménynek, azt szükségintézménynek tartom és én leszek a boldog, ha megérhetem azt, hogy ezt a szükségintézményt hatályon kivül tudjuk helyezni és vissza tudunk térni a nyugodt, biztos itélkezésü és biztosan haladó tanácsi bí­ráskodás mezejére. Ugyanígy állunk a fellebbezési tanácsok­kal is. Egy ideál az, amit méltóztatott rajzolni a táblai ötös-tanáccsal. Tökéletesen osztozom az igen t. képviselő ur felfogásában, ameny­nyiben a táblai ötös-tanács garanciát nyúj­tana nekem arra, hogy a legfelsőbb jogorvos­lati fórum kizárásaival befejezzem az ügyeket, sajnos azonban, be kell vallanom, hogy^ ezt nem tudom megtenni a miatt a szegénység és nyomorúság miatt, amelybe egyrészt a tria­noni békeszerződés folytán jutottunk, másrészt pedig a népszövetségi kölcsönnel kapcsolatos intézkedések következtében. (Gál Jenő: Kicsit kevesebb pénzt a Fnturának, a Hangyának és ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. %11 mindjárt megvan a pénz rá! — Esztergályos János: És más egyebeknek!) Igen t. képviselőtársam diffikultálta, hogy az igazságügyi rendeletek gyakran bizonyos jogelveket szabályoznak és ebben a tekintetben rámutatott az illetékügyi rendeletekre. Ez is olyan kérdés, amely a szükség folytán állott elő, hiszen méltóztatnak tudni, hogy ezek az illeték-rendeletek összefüggésben voltak a pénz értékének változásával. A pénz stabilizálód­ván, ezek a rendeletek, azt hiszem, most már huzamosabb ideig állandók maradnak. Egyál­talában, ami a rendeletekkel való dirigálást és kormányzást illeti, mindent, csak azt nem, mert ez arra a vezető államférfira nézve, aki ezekkel a rendeletekkel kormányoz, nemcsak kifelé, nemcsak a Képviselőház felé, de befelé is olyan felelősséget hárit, amely a felelősség­nek a vállalására igazán olyan bátorság szük­séges egy alkotmányos országban, amely bá­torság talán nem mindig van meg az ember­ben ehhez, legalább bennem nem igen van meg a tekintetben, hogy én definitiv, életbevágó kérdésekben, rendeleti intézkedésekkel intéz­kedjem. Ami a szegényjog kérdését illeti, az tény­leg ugy áll, amint t. képviselőtársam elmon­dotta. Nagyon sok visszaélés van e téren. Én csak arról akarok beszámolni, hogy mi a ma­gunk részéről mindent megteszünk a tekintet­ben, hogy ezek a visszaélések letompittassa­nak. Hiszen a belügyminister ur legutóbb, ta­lán pár hónappal vagy héttel ezelőtt egy ren­deletében a legszigorúbb intézkedést tette meg a szegényjog megadására szükséges községi bizonyítványok mikénti kiállítása és kiadása tekintetében. (Györki Imre: Az eredmény az lesz, hogy a jogosultak nem fogják megkapni, a jogosulatlanok pedig tovább is kapják!) T. képviselőtársam, utóvégre én ezt nem tudom mindig ellenőrizni, de a magam részéről kész­séggel felajánlom azt, hogy minden konkrét esetben, amint abban a bizonyos esetben is, amelyről igen t. képviselőtársamnak szólni tet­szett, az appartmannal kapcsolatban, készség­gel vállalom a kötelezettséget, hogy ez bünte­tendő utón üldöztessék, és mindent el fogok követni, hogy ez az abuzus megszüntettessék, mert ez a szegény joggal való visszaélés és a valódi szegények megcsonkítása. Felhozta az én igen t. képviselőtársam még az ügyvédkérdést is. A délelőtt folyamán kifej­tettem errevonatkozólag a magam álláspont­ját s most nem akarom újból elvenni az időt képviselőtársaimtól a további nyilatkozattal, hisz lesz majd módom ebben a kérdésben a testületnek előttem megjelenő tagjai előtt ki­fejteni a magam nézetét. Ellenben megint csak arra akarok rámutatni, hogy ne beszéljünk itt uzsoráról, ne beszéljünk erről meg amarról, ha­nem arról beszéljünk, hogy én törvényileg akarom biztosítani a kenyeret olyan területe? ken is az ügyvédség számára, ahol az ügyvédi kizárólagosság nem áll fenn és nem volt meg. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy én és Csák t. képviselőtársam is, aki a külső han­gulatokat ismeri, olyan odiózussá tennénk ezt a kérdést, amilyen odiozitást az, az érdemes és ma szenvedő és küzdő testület igazán nem érdemel meg. Én azt mondom, amit cselekszem is: ül­jünk Össze a legközelebbi jövőben, beszéljük meg és tárgyaljuk meg ezeket a dolgokat és igyekezzünk megkeresni a kibontakozást ebből a helyzetből ugy, hogy ebből hátrány ne szár­mazhassék senkire és különösen ne származzék az a hátrány, hogy itt a különböző foglalkozási

Next

/
Thumbnails
Contents