Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-163
'Az országgyűlés képviselőházának 168. ülése 1928 május 2-án, szerdán. 19 emelésére vonatkozó törekvéseit hátrányosan befolyásolja, vagy pláne letörje. A népjóléti minister úr belement abba, hogy a lakásbéreket emelje és idő előtt felszabadítsa, azt hiszem elsőnek Európában, mert ugy tudom, mi leszünk az elsők egész Európában, ahol a lakások szabadok lesznek. A lakbéreik emelése tekintetében vannak államok, amelyek velünk lépést tartanak, a lakások felszabadításánál azonban mi leszünk az elsők anélkül, hogy gondoskodás történt volna akár megfelelő számú lakásmennyiségről, amely határt szabott volna a háztulajdonosok étvágyának, akár pedig a keresetek fokozásáról. Ezt rendkívül r súlyos bajnak tartoan, mert nincs fedezete a bérlőnek, a lakónak erre. Tessék ezt ugy venni, ahogy mondom, egyszerű, keresetlen tőmondatban (Haller István: Nem tőmondat voltl), nincs fedezete a lakóknak a háziurak étvágyának kielégítésére. Miből fizessék május elsején a felemelt lakbéreket azok a munkások, akik ma talán kevesebbet keresnek, mint kerestek a szanálás kezdetén? Feltétlenül kevesebbet keresnék, mert hiszen ha meg is tartották a bérnivót, a drágaság körülbelül 10%-kai emelkedett azóta, tehát kevesebbet keresnek. Hoigy miből elégítik ki a háztulajdonosok étvágyát, azt igazán nem tudom, de hogy ezt a kiadást valahonnan fedezni kell és hogy máshonnan nem fedezhetik, mint életszükségletüknek még lej ebb szorításából, az egészen bizonyos, mert tartalékuk, tőkéjük nines. Nem tehetnék mást, mint hogy még kisebb adagokra szabják családjuk kenyéradagját, még összébb húzódnak, még egy albérlőt vesznek be egyetlen szobájukba, konyhájukba, vagy keresnék maguknak Budapesten egy elhanyagolt területet, ahol családjukkal együtt nomád-módra néhány rongydarabból, néhány fadarabból csinálnak maguknak egy kis fedelet, hogy az eső és az idő' viszontagságai ellen védve legyenek 1 , ha már Európában emberi módon lakni nem tudnak. Miután az időm meglehetősen rövidre van szabva, át kell térnem egy másik kérdésre, és ez a munkásbiztosítás kérdése, amely ebben a teremben nem uj, nem ismeretlen, amelyet azonban szóvá kell tennem mindaddig, amíg a munkásbiztosítás kielégítő megoldása létre nem jön. A munkásbiztosítást az 1927: XXI. t.-cikkkel szabályozták újra. Már voltam bátor közbeszólás alakjában jelezni az előadó ur beszéde alatt, hogy ez a törvény a munkásbiztosítást visszafejlesztette. Nem mint pártpolitikus, hanem mint szociálpolitikus, mint értője a kérdésnek állapítom meg, hogy az 1927. évi XXI. t.-cikk az 1907. évi XIX. t.-cikkel szemben és különösen az utóbb említett törvénycikk körül kialakult joggyakorlattal szemben, tetemes viszaesést mutat. (Ügy van! Úmi vun! a szélsőbaloldalon.) Az egyik nagy hiba itt az, hogy a törvény tulajdonképpen nincs is végrehajtva. Csak alapjában léptették életbe, de a törvényben adott felhatalmazásokat a minister úr még nem érvényesítette. A minister úr egy sereg felhatalmazást kapott a törvényben, amelyekre yonatkozólag a rendeleteket még nem volt szerencsénk látni. Például ezidőszerint még nincs önkormányzata a munkásbiztositásnak. Még az a korcs önkormányzati formája sincs meg, amelyet az 1927: XXI. te. statuál. Ez az önkormányzat rossz, hiányos, de még ez sincs meg, mert még nem érkeztek el odáig, hogy megszervezzék a pénztárakat. Nem hallottunk arról, hogy rendelet jelent volna meg a hivatásos megbetegedéseket kártalanitani hivatott intézkedésekről. A törvény felhatalmazást ad a minister vírnak, hogy ilyen rendeletet adjon ki. Az ólommegbetegedésekről van valami rendelkezés, de a többi hivatásos megbetegedések tekintetében — pedig ilyen egész sereg van — még teljesen bizonytalan a helyzet. A. hivatásos megbetegedéseknek azonban az a rossz szokásuk és tulajdonságuk van, hogy a minist ér ium pihenése alatt nem pihennek, hanem végzik tovább romboló munkájukat. Kártalanításról azonban nem lehet szó, mert noha a törviéhy errevonatkozolag tartalmaz rendelkezéseket, a rendelet még nem adták ki, a nomenklatura més hiányzik, s azt sem tudja ebben a pillanatban a munkásbiztosító intézet, hogy melyek azok a hivatásból eredő betegségek, amelyeket a balesethez képest kártalanitani fognak. Nincs végrehajtva az 1927:XXI. te. 105. §-a sem, amely a kártalanító bizottságok működését van hivatva életrekelteni. Ezidőszerint a bürokrácia és az orvos az, aki a balesetet szenvedett munkás járadékát megállapítja. A régi pénztárakban ez az igazgatóságnak volt fentartva. Az igazgatóság a maga kebeléből kártalanító bizottságokat küldött ki, lehetőleg szakértők bevonásával, amely bizottságok az orvosi tudomány által megállapított előterjesztés alapján határozták meg a járadék fokát, az illető szakmájának és viszonyainak figyelembevételével. Ma ez nincs. Igazgatóság sincs, kártalanító bizottság sincs, csak orvos van, aki véleményt ad a munkaképesség csökkenésének fokáról, és csak bürokrácia van, amely ezt a véleményt kritika nélkül elfogadja és esetleg érvényesiti. Hogy ez mire vezet, csak az tudhatja, aki ebben a kérdésben járatos, aki ebben a szakmában dolgozott. Az orvosnak megvan a maga tudományos tabellája, amelyből megírja, hogy kis ujj, gyűrűs ujj, közép ujj elvesztése, egy szem, vagy két szem elvesztése, egy lábnak térdig vagy tövig való elvesztése, két lábnak térdig vagy tövig való elvesztése stb. mit jelent percentszámban. Ezt az orvosi tudomány hosszú idők folyamán lassankint összegyűjtötte és megállapította. Ezt azonban a praktikus életben sehol sem alkalmazzák, ez arra nem vonatkoztatható, mert az orvos teljes mértékben eleget tesz a maga kötelességének, midőn megállapitja, hogy egy szem elvesztése a kártalanítás létráján ennyi és ennyi számot jelent, ő tovább nem mehet. Azonban arra való az önkormányzat és arra való a szakértők bevonása a kártalanító bizottságokba, hogy! megállapítsák, mennyit jelent egy szem elvesztése a gyémántköszörüsnél és mennyit jelent egy szem elvesztése a kovácsmunkásnál, mert hiszen ez a kettő igazán nem mindegy; vagy hogy mennyit jelent a johbkéz középsőujjának elvesztése a szabómunkásra, aki gyűszűvel dolgozik, vagy pedig a lakatosmunkásra nézve, aki kalapáccsal dolgozik. Ezek mind olyan finom nüánszai pl. a balesetbiztosításnak, amelyeknek kellő elintézésére saakmai szakértőket vonnak be az önkormányzatba és ezekkel biráltatják felül a tudományosan összegyűjtött orvosi megállapításokat. Ez ma hiányzik^ Hogy meddig fog ez tartani, hogy mikor kapjuk meg a rendeletet, ebben a pillanatbán nem tudom; mindenesetre várom, hogy a t. minister úr sziyeskedik erről a biziíasitott munkáisokat tájékoztatni, hogy mikor remélhetik a hivatásos megbetegedések kártalanítását a kiadandó rendelet alapján és mikor remélhetik azt, hogy végtére nemosupán orvosok ós bürokraták, — akik közül egyik vagy másik, vagy esetleg mind a kettő lehet teljesen jóhiszemű, de nem. végezhet kielégítő munkát — hanem kártalanító 3*
