Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-168
Az országgyűlés képviselőházának 168. ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. lamentben: »Jaj annak az országnak, amelynek ilyen birái vannak!« Nem szokatlan jelenség, hogy a szakbiróság is ki van téve azoknak a hullámoknak, amelyek áthatolnak az emberiségen, ezért senkinek sincs egy pillanatnyi gondolata sem, hogy azt mondja: a szakbiróságok intézménye lehetetlen, azokat el kell törölni. A kettő között kell keresni a tulajdonképeni helyes megoldást és a kettő közötti helyes megoldáshoz e pillanatban szívesen csatlakozom, xiiert közszabadsági szempontból közönséges bűncselekményekre az esküdtszék követelményét nem állitom fel. (Helyeslés.) A modern felfogás conditio sine qua non-ja — amit ha nem is volt szerencsém hallani Östör József t. képviselőtársam beszédét az itt utólag elhangzott közbeszólásokból kivehetőleg valószínűleg ő képviselte — az, hogy az esküdtszéket a politikai ügyekre és a sajtóperekre méltóztassék visszaállítani. (Ugy van!) Ez az egyetlen mód arra, hogy az állam végre valóban a modern követelményeknek megfelelőleg rendeztessék be. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy az esküdtszék intézménye a purifikáció szempontjából elengedhetetlen. (Baracs Marcell: Szabad birálat! — Dabasi Halász Móric: Ha el lehetne biztosan érni! — Bródy Ernő: Próbáljuk meg!) Nem mondom, hogy próbáljuk meg, mert már megpróbáltuk és nagyon jól tudjuk, hogy ez mit jelent. Itt kapcsolódom bele egy másik kérdésbe, amelyről szintén vitatkoznak, amely sokszor felmerült: a sajtó kérdésébe. Azt mondottam közbeszólás formájában, hogy ma a sajtóperek 80 százaléka zsarolás. Méltóztassék megengedni, lehet, hogy nagyot mondottam, de ha nem is 80 százaléka, de legalább 60 százaléka, tehát a sajtóügyek túlnyomó részét a zsarolás motivuma irányítja. (Malasits Géza: Lásd a Dánér-pereket!) Merem ezt állitani, hiszen méltóztassék elmenni a törvényszéki tárgyaló termek elé, méltóztassék megnézni egy sajtónapot: valóságos börze fejlődik ki, ahol az ügyvédi költségek megtérítéséről, esetleg valami kártérítés címéről tárgyalnak a felek, hogy mikép kerüljék el a tárgyalást, mert nem mer senki a tárgyalás elé menni a bizonytalanság miatt. Azt méltóztatik mondani, hogy aki igazat ir, álljon oda, kérje a bizonyitást és védje a maga igazát. Nem megyek bele mélyebben a kérdésbe, időm sincs hozzá, de aki ismeri a judikaturát ezen a téren — é» itt nem teszek senkinek szemrehányást — az velem együtt nagyon jól tudja, hogy a sajtóperekben a bizonyítás ma a legnagyobb lutri közé tartozik. És vannak olyan akadályok is, amelyek azelőtt nem vétettek figyelembe, amelyek nem voltak gátjai az igazságnak. Ma egy bizonyos kifejtett judikatura mellett az anyagi igazságnak valóságos akadádályai érvényesülneík. Méltóztassék elképzelni, megírnak a lapok például egy esetet, hogy letartóztattak egy zsebmetszőt és letartóztatták X. Y. nő lakásain, aki vele közös háztartásban van. Ne méltóztassék azt hinni, hogy kitalált eseteket fogok elmondani, ez mind megtörtént eset. Megírják a lapok a rendőri, iroda kiadott tudósításai alapjain az esetet és jelentkezik az illető nő, aki vele Iközös háztartásban él és bepörli rágalmazásért a lapot. Az újságíró kénytelen kiegyezni, mert nem rendelik ^el a bizonyitást a női becsület védelme jogcímén. Volt egy másik eset, amely elég. nagy pbrt vert fel. Megjelent egy tudósitás, hogy X. Y. barátnője volt egy előkelő funkcionáriusnak, akit visszaélések miatt letartóztattak. Sajtópert indit s amikor sajtópert indit, akkor kérik tanukénti kihallgatását és amükor azt a kérdést az elnök hozzáintézi, hogy milyen viszonyban volt ő azzal a tisztviselővel. — ez a vád tárgya — az illető azt mondja, hogy megtagadom a vallomást, mert szégyen háramlik reám ós a biró kénytelen elitélni az újságírót, a bizonyitásnak meg kellett állania. Engedelmet kérek, a közélet tisztasága nem követeli meg azt, hogy ilyen rendszert tartsunk fenn. Erre azt méltóztatnak mondani, hogy hiszen a bizonyítási szabályok ugyanolyanok az esküdtszéknél is. Igen, a bizonyitási szabályok ugyanolyanok, de a mérlegelés, az ítélet előző folyamata, az a lelki kialakulás más, az nincs formalizmushoz kötve. (Ugy van! bal felől.) Ezért kell nekünk az esküdtszék a sajtószabadság megteremtésére, ezért mondom én, hogy esküdtszék nélkül nem lehet fentartani a szabadsajtót. És én nem tudom, milyen lesz az a tervezett sajtóreform. Ha egész őszintén szabad beszélnem, nem is hiszem, hogy lesz reform. Ebben a kérdésben én évek tapasztalataira támaszikodom. Az igazságügyminister ur a legjobb akarattal gondolkozik ezen a kérdésen, talán tervez is reformot, azonban én tudom, hogy ebben a Házban olyan javaslat, amely komoly vitát váltana ki és amely a közönség érdeklődését is felkeltené, nem fog napirendre kerülni. Ez az én évek óta szerzett szomorú tapasztalatom. Ha azonban mégis foglalkozik a minister ur vele, engedje meg, hogy figyelmébe ajánljak egy ideát, egy ötletet, ami nem az én találmányom, mert más jogrendszerekben is megtalálható. Ha valaki a maga becsületének védelmére a bírásáig előtt pert indit, akkor abból kell kiindulnom nekem, mint bírónak, hogyha senki a világon, az illető legalább, aki a pert megindítja, meg van győződve a maga becsületéről és igazságáról. És mi következik ebből 1 ? Az, hogy bizonyos rizikót kell ráhárítanom a perrel kapcsolatosan. Az lehetetlenség, hogy én, ha valami állíttatik rólam, elmenjek a bíróság elé és odaráncigálok magam mellé egy újságírót és bizakodom abban, hogy annak a bizonyítása nem sikerül. Én azt mondom, hogy tied a bizonyítási teher. A legkevesebb, amit nekem meg kell tennem, hogy annak a vádlottnak kívánságára, én, aki ott megmozgattam az egész igazságügyi apparátust és én, aki odaálltam mint főmagáhvádló, aki a megsértett becsület nevében bosszút vagy legalább is megtorlást kivánok, hitet tegyefe a magam becsülete mellett. Ezek nekem, a vádlottnak kívánságaim és ez ne függjön a bírótól, aki egyik esetben elrendeli, a másik esetben nem rendeli el, hogy igenis, legyek intézményesen arra kényszeríthető, hogy mint főmagánvádló belépjek a tanú boxjába, belépjek a tanú helyére éte tegyek le esküt arra, hogy az, ami állíttatott», tény és igaz. (Dabasi Halász Móric: Ez az angoljog, igaz!) T. képviselőtársam, merem garantálni, hogy a sajtópereknek 80%-a meg fog szűnni, hogy megszűnik ez az egyoldalú rizikó és mindakét félnek rizikóval kell odaállania a biróság elé. Ezt kérem én az igazságügyminister úrtól, ez mindjárt nagyszerű adminisztrativ intézkedés is, mert ezzel csökkenteni lehet a biróság terhét. Méltóztassék megnyugodva lenni, ez az anyagi igazságot és a sajtószabadságot fogja biztositani. Természetesen akkor az illetőnek,
