Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

Az országgyűlés képviselőházának 168. ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. sam emiitett, hogy néhány aggályos vagy néhány bántó Ítéletet eredményezett az esküdtbiráskodás. Ennek illusztrálására felhozott különféle példákat a múltból, illetőleg a külföldi államok törvénykezéséiből. Nein vagyok abban a helyzetben, hogy kövessem östör József t. képviselőtársamat ezeknek a külföldi példáknak megitélésében. Nem azért, mert teljesen helytelennek és elítélendőnek tartok mindenkor Ítélkezést A^agy birálatot olyan ítéletekről, vagy tényekről, amelyeknek jobb- és baloldalát felderíteni nem tudora és amelyeknek egész tényállását és az Ítéletnek összes körülményeit nem látom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ellenben nem kellett volna Östör József képviselőtársamnak az egyes bíróságok ítéleteinek kritikájában odáig menni, ameddig elment, hanem egyenesen a legutóbbi idők magyar szakbiróságainak példájából és itélethoztalából bőven tanulhatott volna és hozhatott volna Ítéleteket arra vonakozólag, hogy bizony a szakbíróságok is nagyon gyakran tévednek és hoznak bántó Ítéleteket; olyan ítéleteket, amelyek közfelháborodást okoznak az egész országban. Csak arra kell hivatkoznom, hogy a csongrádi gyilkosokat felmentette a magyar szakbiróság. A csongrádi bombamerénylet gyilkosainak felmentése az ország közvéleményében mélységes felháborodást keltett. (Gál JenŐ: Egész Európában!) Ennek az lenne a következménye, az Östör-féle elgondolásból kifolyólag, hogy a szakbiróság rendszerével, amely most Magyarországon van, szakítsunk. Ilyen messzemenő következtetést én levonni nem tudok. Az erzsébetvárosi bombamerénylet is felderítetlen, illetőleg maga az elsőfokon Ítéletet hozó bíróság elnöke jelentette ki, hogy neki szent meggyőződése az, hogy igenis azok, akiket Ő elsőfokon ebben bűncselekményben elitélt, azok a gyilkosok és azok voltak a bombamerénylet tettesei. De ott van —• hogy visszatérjek rá — a csongrádi gyilkosok esete. A nyomozást lefolytató hatósági közegek jelentették ki, a felmentő itélet után is, hogy ők tudják és kinyomozták, hogy kik a gyilkosok és azokat tartják gyilkosoknak, akiket a vádlottak padjaira ültettek. "De nogy tovább menjek, Östör József t. képviselőtársam a pénzhamisitási esetet említette az osztrák esküdtbiráskodás gyakorlatából. Nos, a magyar szakbiróság felmentette Zadraveez püspököt, (Östör József: A többit elitélte!) akinek ténykedésére vonatkozólag pedig tanúvallomások voltak, hogy hátra tett kezekkel részt vett... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni, (östör József: Az osztráik pénzhamisitók beismerték, hogy pénzt hamisítottak!) Györki Imre: Zadravec is beismerte, hogy esküt vett ki a résztvevőktől. (Kálnoki-Bedő Sándor: Igen s a biróság ezt mérlegelte és felmentette!) Hogy csak egynéhány esetről tegyek említést, hogy a sza'kbiróságpk műköL dése is némelykor mennyire bántó és kifogásolható, itt van egy volt magyar képviselőnek, a második Nemzetgyűlés tagjának esete, aki az egész Képviselőházról mint latrok barlangjáról emlékezett meg s akinek ezt a latrok barlangjáról szóló megemlékezését a magyar szakbiróság — az igazságszolgiáiltatás nagyobb dicsőségére — egészen csekély pénzbüntetéssel sújtotta. Vagy itt van egy másik példa a szakbiróság ténykedésére vonatkozóan. Ismerek i egy szerkesztőt, aki Nagy Emil volt igazságügy minister ur terhére követett el becsületsértést vagy rágalmazást, most már nem. tudom pontosan. A sértés akkor történt, amikor Nagy Emil igazságügyminister volt. Akkor a szakbiróság gyors egymásutánban lefolytatta a birói tárgyalást és a szerkesztőt hat hónapira ítélte el. Amikor ellenben már felsőbb fokon került ítélikezés alá ez az ügy, akkor már Nagy Emil nem volt igazságügyminister és a szakbiróság kétheti fogházra ítélte a szerkesztőt ugyanazért a rágalmazásért, (östör József: Gyanúsítás! — Zaj. — Rothenstein Mór: Ön is gyanúsított, amikor beszélt!) amelyért hat hónapra ítélte el az első biróság. Nem akarom rágalmazni... Elnök: Kérem az igen t. képviselő urat, ne méltóztassék a biróság működését igy bírálni. Méltóztassék a rovatnál maradni és méltóét assék észrevételeit arra vonatkozóan előadni. (Helyeslés a jobboldalon. — Rothenstein Mór: És Östörnek szabad volt? — Farkas István: Eddig erről beszélt minden felszólaló!) Györki Imre: Azt hiszem, én teljesen abban a mederben tartottam felszólalásomat, amely mederben az eddigi felszólalók is tartották. Az esküdtbíróság és a szakbiróság kérdése tétetett kritika tárgyává és különösen szükségesnek tartom ezeknek elmondását azért, mert épen Östör t. képviselőtársam és Hajós t. képviselőtársam szembe helyezték az esküdtbíróság aggályos vagy bántói ítélethozatalát a szakbiróság Ítélkezésével, nekem pedig hivatásom és kötelességem ezzel szemben beigazolni, hogy bizony a szakbiróság is nagyon gyakran hoz bántó é!s kifogásolhatói ítéleteket. De ezzel végeztem is a példák felsorolásával. Csak egyre térek még ki. Amikor azt kell látnom, hogy a külföldi államok, amelyek kulturális szempontból sokkal előbbre vannak, mint mi, azok a külföldi államok, amelyek a közszabadságokat meglehetősen magasra értékelik, politikai természetű perekben a demokrácia követeinlényeinek megfelelően mindenütt bevezették az esküdtbiráskodást és az esküdtbiráskodás bevezetés külföldön néhány bántó vagy sértő Ítélettől eltekintve mindenütt közmegnyugvást keltett:^ és amikor az igazságügyminister is és az egész kormány is nemcsak itt benn az országban, hanem a külföldön is, ahol csak megjelennek, mindenütt arról a nagy konszolidációról tesz említést, amely ebben az országban úrrá lett. akkor — ha ez igaz — ennek egyik logikus következménye az kellene, hogy legyen, hogy az esküdtbiráskodás régi intézményét megfelelően itt is helyre kellene állítani. Engem nem nyugtatott meg az igen t. igazságügyminister urnák az a kijelentése, hogy a jövőben elkészítendő törvényalkotással, a sajtóreformmal kívánj cl 3* Képviselőházat foglalkoztatni. Én ismerem ezt a sajtóreformot, amelyet egy ízben a bizottságban már le is tárgyaltunk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az már meghált! — Mozgás a jobboldalon.) Az alapja megvan, igen t. igazságügyminister ur, és ahogy a szellemet ismerem, nagyon kevés eltérés lesz. Erre pedig semmi szükségünk nincs. Ennek az országnak nem sajtóreformra, nem uj sajtótörvényre van szüksége, hanem igenis szüksége van sajtószabadságra. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ne sajtó-nyaktilót, hanem sajtószabadságot tessék bevezetni ebben az országban. Erre van szüskég, és ha a sajtószabadságot teljesen helyreállítjuk, ez egészségesen fog hatni ennek az országnak köz-