Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

266 Az országgyűlés képviselőházának 168. ülése 1928 május 10-én, csüiöriöhor*. gulat van a parlamentben, de méltóztassanak megnézni, hogy az az ügyvéd, aki 30—35 esztendeig dolgozott, r legtöbbnyire nyomorban hagyja a családját és az özvegyek és árvák kis trafikokért könyörögnek, az utcasarkon újságokat árulnak, nem tudnak megélni. Ez egy rendkívül fontos szociális kérdés, amelyet ajánlok a minister ur figyelmébe. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Miután a központi igazgatás tételéről van szó, és a minister ur kifejtette a maga vezérelveit az igazságügy tekintetében, méltóztassék megengedni, hogy legelső s orb an is reflektáljak a minister ur kijelentéseire. A minister ur beigérte a sajtóreformot. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nagyon jól méltóztatik körülöttem feljajdulni, én félek ennek a rezsimnek sajtóref óraijától. (Pesthy Pál igazságügy minister: Tessék akkor félni, amikor már itt lesz! — Rassay Károly: Akkor már késő lesz! -— Zaj.) Épen azt akarom mondani, hogy nincsen szükség semmiféle sajtóreformra, hanem a jelenleg érvényben levő sajtótörvényt kell életbe helyezni. (Rassay Károly: A legradikálisabb politikus csinálta ! "— östör József: Ne tessék sürgetni a sajtóreformot, akkor nem jön!) Én nem sürgetem. (Györki Imre: Sajtószabadságot sürgetünk, nem reformot! — Ugy van! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Én arra kértem a minister urat tegnap is, s ma is arra vagyok bátor kérni, tessék a sajtószabadságot visszaállítani egy tollvonással, a kivételes hatalom megszüntetésével. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem kell uj sajtótörvény, mert ha ez a. kormány sajtótörvénnyel jön, az csak rosszabb lehet a mostaninál. Előre félek a sajtószabadság ujabb megszorításától. előre félek, egy ujabb béklyótól, amelyeket a sajtóra reá fognak tenni. Mert ez az igen t. kormány és ez a mélyen t. többség nép-iszonyban szenved! (Ellenmondások jobb felől.) Igenis, nép-iszonyban szenved, mert neki nem kell titkos szavazás, neki nem kell gyülekezési és egyesülési jog, neki nem kell esküdtszék, neki nem kell sajtószabadság, hanem kell neki egy centrális hatalom szövetkezettel garnirozva. (Zajos ellenmondások jobbfelől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Csak sajtószabadosság nem kell!) Ezt régóta halljuk! (Farkasfalvi Farkas Géza: Persze, hogy régóta!) Én előre félek attól a sajtóreformtól! (Rassay Károly: Már 48 előtt is hallottuk ezt a kifejezést!) Ha ez a kormány nem reakcionárius' sajtójavaslatot készít — megvan a módja — arra, hogy az illetékesekkel és az érdekeltekkel azt előre közölje. (Pesthy Pál igazságügy minister: Természetes!) Nem olyan természetes, kedves minister ur. (Derültség.) Én ismerem a prakszist, nem olyan természetes az. A legutolsó pillanatban szoktak jönni, lehetőleg eltitkolva, úgyhogy ne tudják előre. Nagyon örülök, ha az igen t. minister^ ur előre közli az érdekelt és illetékes sajtótényezőkkel, aa újságíró-egyesületekkel, hogy mit lakar tenni, mert ha jót akar, ott bizonyára támogatásra fog találni. De én félek attól, hogy ebben a sajtóreformban a sajtónak és a sajtószabadságnak ujabb gúzsbakötése lesz, amely teljesen beleilleszkedik az önök kormányzati rendszerébe. (Rassay Károly: Nem is lesz reform! Ez csak olyan Ígéret, már hat éve hallom!) Mostmár méltóztassék megengedni, hogy reátérjek az esküdtszék kérdésére. Itten Östör igen t. képviselőtársam Franciaországból, Németországból, Ausztriából különféle eseteket hozott fel. Azt hiszem, nem jó helyen. Talán méltóztatott volna az illető országoknak elmondani ezt, talán méltóztatott volna Poincaré urnák és Seipel urnák figyelmébe ajánlani és felhivni őket, hogy gyorsan szüntessék meg az esküdtszéket. (Östör József: Ök reformálni akarják szintén!) Akarják! (Östör József: Mégis csinálják! — Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Én nem látom azt, hogy külföldön, az esküdtszékek hazáiban valami változás történnék az esküdtszékek körül. Ezt nem látom. (Zaj.) Ha egészséges, normális szülőknek egy nyomorék gyermekük születik, ha egy rossz verdikt születik, abból még nem következik az*, hogy a szülőket meg kell ölni, (Rassay Károly: Hány justizmordot hoztak szakbirák!) abból nem következik, hogy egy intézményt meg kell szüntetni. A szakbiróság is hoz helytelen Ítéleteket, (Zaj.) de ebből nem következik az, hogy a szakbiróságokat meg kell szüntetni. Az esküdtszék az alkotmánynak egyik biztosítéka és a nép közvetlen Ítélkezésének, a népnek belevonása az igazságszolgáltatásba. Amint a népet bevonjuk az alkotmány sáncaiba a közigazgatás terén, a törvényhozás terén, épenugy be kell vonni az igazságszolgáltatás terén is. Ez a modern államfejlődés. Méltóztassék már egyszer a modern államfejlődésbe beilleszkedni! Deák Ferenc már ]843-ban megtette ezt és Tisza István, akire hivatkozni méltóztatott, már életében megtette ezt. Mint védő résztvettem egy esküdtszéki tárgyaláson, boldogemlékü, nagyemlékű Zsitvay Leó vezetése alatt, akit mindnyájan nagyrabeesültünk ós tiszteltünk, mert az igazig nagy birónak, élő megtestesitője és megszemélyesítője volt. Gróf Tisza István ministerelnök volt akkor, amikor ezen a tárgyaláson védő voltam. Amikor azt mondottam, hogy: »Gróf Tisza István ministerelnök ur«, akkor Zsitvay elnök csengetett: itt ebben a teremben nem ministerelnök, itt mindenki egyforma. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt mondotta Zsitvay Leó a törvényszék elnöki székéből. (Rassay Károly: Régen volt! Tessék megnézni most egy tárgyalást!) Tisza István ott ült az esküdtek előtt reggel 8-tól másnap reggel 8-ig, s amikor felállott és mint panaszos beszédet tartott, azt mondotta, hogy nem mint ministerelnök, nem mint hatalmas állami funkcionárius jön ide, hanem mint polgár, aki polgártársaitól becsületet kér. Ö tehát megadta a tiszteletet a magyar esküdtszék előtt, önök a magyar népet banketteken és tósztokban mindig dicsőitik, velünk szemben mindig megvédelmezik, amikor a nyílt szavazásról van szó, ennek a magyar népnek jellemét és azt mondják, hogy a magyar nép jellemével nem fér össze a titkos szavazás és sok minden dicsérő szót rápazarolnak — nagyon helyesen — velünk együtt a magyar népre. Ez a magyar nép a világon mindenre megérett, csak épen az esküdti tisztre nem, csak épen a titkos szavazási jogra nem? Itt Látszik a rendszer, t. uraim, amelyről az előbb szóltam, a reakció sötét rendszere, itt látszik az, amit önök inauguráltak, hogy önök mindent centrálisán, kinevezettek utján, a néptől eltávolodva akarnak megoldani favorizálás utján, protekcionizmus, (Gál Jenő: Privilégiumokkal!) privilégiumok és monopóliumok alapján (Rassay Károly: Klikkek alapján!) T. Ház! Az esküdtszék az egész világon elfogadott intézmény, ne akarjuk mi azt fürészelni! Ne essünk mi nagyzási hóbortba, hogy amikor az egész világ mindenütt elfogadja azt, mint az igazságszolgáltatás egyik orgánumát, ez a szerencsétlen, letiport csonka kis Magyar-