Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-168
'Az országgyűlés képviselőházának 168. ülése Í92B május lO-én, csütörtökön. 265 cselekmények esetében. A német törvénnyel «zemben, amelynek a legmagasabb büntetési tétele 600 márka és 2 esztendő, ez a törvény életfogytiglani fegyházat is alkalmaz, egyébként azonban büntetés 5—15 évi fegyház, aszerint, hogy milyenfoku a cselekedet. Egy Wolff nevű császárhű ezredes egy röpiratot bocsátott ki most Ausztriában, s emiatt letartóztatták. Ebben a röpiratban felszólítja a magyar kormányt arra, hogy amennyiben az osztrák kormány nem adná ki Kun Bélát, szállja meg Ausztriát Tehát idegen államot beavatkozásra szólit fel. (Rothenstein Mór: Mit csinálnának azzal itt!) Ha ez Magyarországon történik, az 1921 : III. te. értelmében legalább 15 évi fegyházra kellene őt itélni az én laikus eszem szerint. Lehetséges azonban, hogy a legszigorúbb paragrafust, az életfogytiglani fegyházat kellene rá alkalmazni. (Pesthy Pál igazságügyminister: Az ilyen esetben nem az 1921 : III. tc.-et, hanem a büntetőtörvénykönyvet kell alkalmazni! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mindegy! — Pesthy Pál igazságügy minister: Nem mindegy!) Nálunk tehát rettenetes büntetést kapna, Ausztriában azonban oda fog állani az esküdt biróság elé és az esküdtek figyelembe fogják vonni azt, hogy az az ember nem egészen normáliseszü (Farkasfalvi Farkas Géza: Van annak esze!) és hogy olyan kis befolyása van az egész társadalomra, hogy az a röpirat különös képen számba sem jöhet. Figyelembe fogják továbbá venni az osztrák köztársaság konszolidált viszonyait. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondón, hogy maximális büntetése hat hónap lesz. (Váry Albert: Hogy mi lesz a büntetése, azt mi itt nem tudhatjuk!) Én sejtem, hogy hat hónapnál többet nem kap. Ha ez nálunk történt volna, többet kapna. Az élet azonban a maga rohanó változataival nem tűri azt, hogy a bíróságot annyira megkössék paragrafusokkal, mint nálunk. Tényleg ideje volna már annak, hogy az 1921 : III. tcikket vagy módosítanák, vagy egészen eltörölnék, mert az az idő, amelyben hozták, régen a múlté, az az idő nincs többé, s az a pszihózis, amely alatt ez a törvény létrejött, már régen megszűnt. Most alkalma volna a minister urnák, — és ezzel nagyon emberséges cselekedetet végezne — hogy az ennek a törvénynek módosítására vonatkozó törvényjavaslatot mielőbb benyújtsa. Egyébként bátor vagyok a minister urnák, mint legfőbb felügyeleti hatóságnak, ismételten figyelmébe ajánlani a vádlottakkal való bánásmódot, mert nem válik az ország díszére az, ahogy egyes birói tanácsok az eléjük kerülő vádlottakkal bánnak, {ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Hajós Kálmán! Hajós Kálmán: T. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam Ausztriával kapcsolatos dolgokat hozott fel, a legutóbbi letartóztatást illetőleg. Én az osztrák belügyekbe igazán nem akarok beleavatkozni. (Egy hang a jobboldalon: Jó is!) Az igazságügyi tárca tárgyalásának vitája magas nivón folyt. Az összes beszédek és az igazságügy minister ur nyilatkozata is arról győztek meg, hogy a birák és ügyészek javadalmazásának kérdése és az ügyvédkérdés, illetőleg az ügyvédek nyomorának kérdése megoldás előtt áll. Felvetődött azonban ennél a kérdésnél az esküdtszék életrehivása, amely tulajdonképen nem is ennél a címnél lenne tárgyalható, de minthogy az esküdtszék kérdését itt felvetették, ez arra késztet engem, hogy felszólaljak. Mint gyakorlati ember, fiatal jogászkoromban én is hive voltam az esküdtszéknek. De az úgynevezett cobolyprémes hölgy tárgyalása alkalmával, amely annak idején nagy port vert fel, az esküdtszék főnöke voltam. Ez a per tudniillik a felett folyt, hogy Molnár János apátot, aki a néppárt illusztris elnöke volt, megtámadta a Népszava és azt irta róla, hogy cobolyprémes hölgyeket ölel vallástól duzzadó keblére és hölgyeket fogad lakásán. (Rothenstein Mór: Nagyon érdekes!) Az esküdtszék engem választott meg főnökének. Az esküdtszék ugy volt megalapítva, hogy hat zsidó és hat keresztény tagja volt. (Bródy Ernő: Micsoda titkokat árul el!) A védő Pethő Sándor volt, aki felvetette az elévülés kérdését. Mint tudjuk, törvényeink értelmiében a törvényszék döntött ebben a kérdésben, és kimondotta azt, hogy az elévülés esete nem forog fenn. (Zaj.) Húsz éve történt, most már elmondhatom, de neveket nem emlitek. Az esküdtszék visszavonult tárgyalásra. Én elmondottam, hogy katholikus papról van szó, akire nézve súlyos rágalom az, hogy cobolyprémes hölgyeket fogad lakásán. Erre az esküdtszék tagjai közül a zsidók az elévülés mellett foglaltak állást, holott, ebben a kérdésben a törvényszék már döntött. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Már megint a zsidók miatt volt a baj!) Erre én kapacitáltam az urakat, példáztam és azt mondtam az egyiknek, aki orvos volt: Kérem, doktor ur, ha magáról azt állítják, aki nős ember, a rendelőóra után cobolyprémes hölgyeket fogad, ez becsületsértés 1 ? — Ez egészen más, válaszolt az orvos. Erre rövidesen megállapodtunk abban, hogy becsületsértés történt, a vádlottat kimondjuk egyhangúlag vétkesnek. Megindult a szavazás és négy fekete golyó volt azután is, hogy megállapodtunk egyhangúan abban, hogy becsületsértés forog fenn. (Rassay Károly: Az titkos szavazás! Hogy lehet ezen csodálkozás 1 ? — Zaj.) Engedelmet kérek, amikor katholikus pap becsülete forgott kpekán, négyen az elévülésre szavaztak. (Bródy Ernő: Fel kellene akasztani őket utólag! — Zaj.) Az én igen t. Östör József barátom felszólalása igazán nagyon szép és mély volt az esküdtszéki kérdést illetőleg, de én nem vagyok hajlandó magamévá tenni a sajtóra nézve sem az esküdtszéki eljárást addig, amig felekezeti béke nincsen, (Folytonos zaj a középen és a szélsőbaloldalon.) és amig az ellenzék és a kormánypárt egymást ellenségnek tekinti és nem ellenfélnek, amig a levegő meg nem változik. Amig az osztályok egymás ellen gyűlölettel vannak, az egyéni becsület védelmét nem lehet az esküdtszék elé vinni. Ami az ügyvédi kérdést illeti, a minister ur szíves volt az ügyvédkérdésben olyan mélyreható kijelentéseket tenni, amelyek engemet, aki 30 év óta praktizálok mint ügyvéd, rendkívül megnyugtattak. Nevezetesen a minister ur kegyes volt a numerus clausus on kívül, amelynek nem vagyok a híve, a jogi oktatásról, a jogi kiképzésről beszélni és azonkívül hosszabb gyakorlati időt helyezett kilátásba az ügyvédjelöltek részére. Nekem azonban az igazságügyminister úrhoz az lenne a kérésem, méltóztassék a régi gyakorló ügyvédeket a bíróságokhoz vagy egyéb helyekre elhelyezni, hiszen kétségtelen, hogy ilyen nagyszámú ügyvéd Magyarországon exisztálni nem tud. Olyan nagy a nyomor az ügyvédek között, hogy ezer ügyvéden nem lehet behajtani még a kamarai tagdíjat sem Budapesten. (Farkasfalvi Farkas Géza: Én nem féltem az ügyvédeket!) Nagyon jól tudom, hogy meglehetős ügyvédellenes han30*
