Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

Az országgyűlés hépviselöházának 168. ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. kezes. De mesr egyébként is annak a kinevezett bírónak állásfoglalása a végeredmény szempontjából lényegesnek nem tartható, mert hisaen a fellebbezésá fórumok az Ő Ítéletét megváltoztathatják igy vagy ugy, és arra gondolni, hogy végső fokon én a curiai birói karra befolyást tudnék gyakorolni, arra a birói testületre, amelynek már nincs mit várni és nincs mit kérni, képtelenség és ez teljes kizárt dolog. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közérten. — Györki Imre: Nem kerül minden a Curiához! — Gál Jenő: És az életkor? A kényszernyugdíjazás?) T. Képviselőház! Még egy megjegyzésre akarok itt kitérni. (Ralijuk! Halljuk?} Nevezetesen elhangzott itt az a vád, hogy a biró a kinevezés előtt kilincsel. Kijelenthetem, hogy nálam kinevezésért biró nem járt. én kinevezési ügyben birót nem fogadóik. (Élénk helyeslés.) Sajnálatosnak tartom ezt a kijelentést, mert ennek inszinuáló hatása van akkor, amikor az a valóságnak nem felel meg. (Jánossy Gábor: Ugy sem hiszi el senki! — Szilágyi Lajos: A menekült birák vannak a legnehezebb helyzetben!) Gál Jenő igen t. képviselőtársam felhozta, hogy a bíróságok önmagukat egészítsék ki és hogy a birói testület önmagából válassza meg- azokat, akiket felső birói állások betöltésére alkalmasnak talál. Gál Jenő t. képviselőtársam tudja nagyon, de mindenki is tudja, hoigy a birói állások betöltése akként történik, hogy a pályázók közül a maga jelöltjét kijelöli — mondjuk — a járásbíróság elnöke, a tanácsban kijelöli a törvényszék, Vagy a tábla tanácsa, sőt esetleg a táblai elnök á másra személyében. Méltóztassék elgondolni, hogy egy ilyen retortán átmenő kijelölést mellőzhet-e az a minister. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez oly biztosítéka a függetlenségnek, amilyen biztosítékkal ma ezt a biróságot felruházni csak lehet. De a bírói állások betöltésének az a módja, amely mod'ot Gál Jenő igen t képviselőtársam ajánl, nem felel meg — hogy ugy mondjam — az állam közjogi struktúrájának sem. A birói hatalom átruházott hatalom, mert királyi hatalom. (Ugy van! a jobboldalon. — Györki Imre: Most például melyik királv ruházza át?) Ez rossz vicc. képviselőtársam. (Zaj a jobboldaton. — B. Podmaniczky Endre: Rossz kalendárium!) Ez a hatalom átruházás pedisr kinevezés utián történik» a teljes közjogi struktúra és a teljes jogfejlődés alapján. (Györki Imre: Közjogi játék, amit csinálnak! — Jánossy Gábor: Ne játsszunk a közjoggal sem ! — Györki Imre : Azt csinálják, amikor mókáznak itt királysággal! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Szó esett itt tegnap a segédszemélyzet és a fogalmazószemélyzet kérdéséről is. Tényleg, ez igen nehéz és igen szomorú kérdés. A létszámapasztás folytán ugyanis megcsökkenvén a birói állások száma, természetesen az előlépési lehetőségek száma szintén megcsökkent. Ez teszi a segédszemélyzet helyzetét súlyossá. Már pedig—mint az előbb rámuttatam, —hovatovább előttünk áll az a kényszerűség, hogy a segédszemélyzet számát még szaporítsuk és emeljük, s akkor még súlyosabb lesz a helyzet. Mi a segítés módja? Teljesen jogos az az igény, az a kérés, hogy az a működési pótlék, amely a segédszemélyzet részére a háború előtti időkben megvolt állapítva, visszaadassék, visszaállittassék. Felvetették itt még a segédhivatali tisztviselők kérdését. Ez a kérdés megint azt az általános szomorú képet mutatja, amit mutat általában ennek a szolgálati kategóriának helyzete. (Jánossy Gábor: Az egész magyar tisztviselői kar helyzete!) Tényleg ugy áll a helyzet, hogy a segédhivatali tisztviselők száma csekély. Csekély a birák számához, csekély az elvégzendő munkához képest. Ebben a kérdésben is gondoskodnunk kell tehát arról, hogy ez a helyzet megváltozzék. De gondoskodni kell egyébről is, nevezetesen arról, hogy a segédhivatali tisztviselőknek— hogy ugy mondjam—műveltségi és szellemi nívója is felemeltessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Akkor, amikor a kulturális berendezkedések terén és a kulturális berendezkedések kiterjesztése terén olyan erős léptekkel haladunk előre, ennek következményeit le kell vonnunk már a későbbi szolgálatra vonatkozóan is, mert — hogy csak egyet mondjak — lehetetlen dolog, hogy a segédhivatalnoki állásra képesít például a négy polgári is. (Jánossy Gábor: Abszurdum!) Általánossá válván a polgári iskolák száma, akkora rohanás indul meg a segédhivatali tisztviselői állások felé, amelynek ellentállani, vagy azt kivédeni, kiparirozni olyan feladat, amely egy vezető ember munkásságát csaknem teljesen igénybeveszi. Épen ezért komolyan foglalkozom azzal, hogy a segédhivatali tisztviselői állás minŐsitési kellékei felemeltessenek. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, ezzel olyan bázist fogok tudni a segédhivatali tisztviselők számára teremteni, amely az ő további helyzetük kiépítéséhez alap lesz. De egyébként is — amint emiitettem már — a telekkönyvi restanciák megszüntetése érdekében már be van állítva a költségvetésbe 100 telekkönyvezetői állás. Ez a 100 telekkönyvvezetői állás nem a státusrendelet ama rendelkezésének megfelelően, hogy mindenki csak a legutolsó fokozatba nevezhető ki, állíttatott be, hanem beállittatott ugy, hogy ez a 100 telekkönyvvezetői állás abban az arányban fog* betöltetni, ahogyan a telekkönyvvezetők az egyes rangosztályokba vannak jelenleg beállitva. Ezzel 100 előlépési lehetőséget tudók biztosi tani a segédhivatali tisztviselők számára, ami, azt hiszem, pillanatnyi könnyebbséget fog" jelenteni. (Élénk helyeslés.) Most pedig át kívánok térni egy szintén hasonlóan szomorú, sivár területre: az ügyvédkérdésre. (Jánossy Gábor: Csupa szomorúság! — Halljuk! Halljuk!) Annak ellenére, hogy éveken át hangoztattam innen s hangoztatták az itt elhangzott felszólalásokban az igen t. képviselő urak is, hogy ez a pálya keserves kenyeret fog a későbbi időkben szolgáltatni, hogy ez a pálya a megélhetést nem fogja biztosítani, a helyzet mégis az, hogy az ügyvédek száma folyton-folyton szaporodik. (Ugy van! Ugy van!) Ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell mostmár nemcsak ugy, hogy a későbbi jövő számára kizárjuk a lehetőségét annak, hogy ez a szám szaporodjék, hanem gondoskodnunk kell olyan intézkedésekről is, amelyek pillanatnyilag biztosítani tudják, hogy az ügyvédi létszámba való felvételnél bizonyos csökkenés legyen elérhető. (Helyeslés.) Beszéltein már arról, hogy az ügyvédi rendtartás reformjával kapcsolatban nekünk az orvosságot ott kell keresnünk, ahonnan tulajdonképen a baj ered, nevezetesen: a számlklérdésnél. Kijelentettem már, hogy ez nem akar xgszemről támadás lenni. Semmi egyéb cél, semmi egyéb érdek nem vezet, egyedül az ügyvédi kar, az ügyvédi testület jól felfogott érdeke. (Helyeslés.) A rendelkezésig jogot a tekintetben, hogy kit kivan az ügyvédi kamara a maga tagjai közé felvenni, érinteni nem kívánom. Ebben a tekin-