Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

Az országgyűlés hépviselöházának 168. ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. kezes. De mesr egyébként is annak a kinevezett bírónak állásfoglalása a végeredmény szem­pontjából lényegesnek nem tartható, mert hi­saen a fellebbezésá fórumok az Ő Ítéletét meg­változtathatják igy vagy ugy, és arra gon­dolni, hogy végső fokon én a curiai birói karra befolyást tudnék gyakorolni, arra a birói tes­tületre, amelynek már nincs mit várni és nincs mit kérni, képtelenség és ez teljes kizárt do­log. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közérten. — Györki Imre: Nem kerül minden a Curiához! — Gál Jenő: És az életkor? A kény­szernyugdíjazás?) T. Képviselőház! Még egy megjegyzésre akarok itt kitérni. (Ralijuk! Halljuk?} Neveze­tesen elhangzott itt az a vád, hogy a biró a ki­nevezés előtt kilincsel. Kijelenthetem, hogy nálam kinevezésért biró nem járt. én kineve­zési ügyben birót nem fogadóik. (Élénk helyes­lés.) Sajnálatosnak tartom ezt a kijelentést, mert ennek inszinuáló hatása van akkor, ami­kor az a valóságnak nem felel meg. (Jánossy Gábor: Ugy sem hiszi el senki! — Szilágyi La­jos: A menekült birák vannak a legnehezebb helyzetben!) Gál Jenő igen t. képviselőtársam felhozta, hogy a bíróságok önmagukat egészít­sék ki és hogy a birói testület önmagából vá­lassza meg- azokat, akiket felső birói állások betöltésére alkalmasnak talál. Gál Jenő t. kép­viselőtársam tudja nagyon, de mindenki is tudja, hoigy a birói állások betöltése akként történik, hogy a pályázók közül a maga je­löltjét kijelöli — mondjuk — a járásbíróság elnöke, a tanácsban kijelöli a törvényszék, Vagy a tábla tanácsa, sőt esetleg a táblai el­nök á másra személyében. Méltóztassék elgondolni, hogy egy ilyen retortán átmenő kijelölést mellőzhet-e az a minister. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez oly biz­tosítéka a függetlenségnek, amilyen biztosí­tékkal ma ezt a biróságot felruházni csak lehet. De a bírói állások betöltésének az a módja, amely mod'ot Gál Jenő igen t képviselőtársam ajánl, nem felel meg — hogy ugy mondjam — az állam közjogi struktúrájának sem. A birói hatalom átruházott hatalom, mert királyi ha­talom. (Ugy van! a jobboldalon. — Györki Imre: Most például melyik királv ruházza át?) Ez rossz vicc. képviselőtársam. (Zaj a jobbolda­ton. — B. Podmaniczky Endre: Rossz kalendá­rium!) Ez a hatalom átruházás pedisr kinevezés utián történik» a teljes közjogi struktúra és a teljes jogfejlődés alapján. (Györki Imre: Köz­jogi játék, amit csinálnak! — Jánossy Gábor: Ne játsszunk a közjoggal sem ! — Györki Imre : Azt csinálják, amikor mókáznak itt királyság­gal! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Szó esett itt tegnap a segédszemélyzet és a fogalmazószemélyzet kérdéséről is. Tényleg, ez igen nehéz és igen szomorú kérdés. A lét­számapasztás folytán ugyanis megcsökkenvén a birói állások száma, természetesen az előlé­pési lehetőségek száma szintén megcsökkent. Ez teszi a segédszemélyzet helyzetét súlyossá. Már pedig—mint az előbb rámuttatam, —ho­vatovább előttünk áll az a kényszerűség, hogy a segédszemélyzet számát még szaporítsuk és emeljük, s akkor még súlyosabb lesz a helyzet. Mi a segítés módja? Teljesen jogos az az igény, az a kérés, hogy az a működési pótlék, amely a segédszemélyzet részére a háború előtti idők­ben megvolt állapítva, visszaadassék, vissza­állittassék. Felvetették itt még a segédhivatali tiszt­viselők kérdését. Ez a kérdés megint azt az ál­talános szomorú képet mutatja, amit mutat általában ennek a szolgálati kategóriának helyzete. (Jánossy Gábor: Az egész magyar tisztviselői kar helyzete!) Tényleg ugy áll a helyzet, hogy a segéd­hivatali tisztviselők száma csekély. Csekély a birák számához, csekély az elvégzendő munká­hoz képest. Ebben a kérdésben is gondoskod­nunk kell tehát arról, hogy ez a helyzet meg­változzék. De gondoskodni kell egyébről is, nevezetesen arról, hogy a segédhivatali tiszt­viselőknek— hogy ugy mondjam—műveltségi és szellemi nívója is felemeltessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Akkor, amikor a kulturális be­rendezkedések terén és a kulturális berendez­kedések kiterjesztése terén olyan erős léptek­kel haladunk előre, ennek következményeit le kell vonnunk már a későbbi szolgálatra vonat­kozóan is, mert — hogy csak egyet mondjak — lehetetlen dolog, hogy a segédhivatalnoki ál­lásra képesít például a négy polgári is. (Já­nossy Gábor: Abszurdum!) Általánossá válván a polgári iskolák száma, akkora rohanás indul meg a segédhivatali tisztviselői állások felé, amelynek ellentállani, vagy azt kivédeni, ki­parirozni olyan feladat, amely egy vezető em­ber munkásságát csaknem teljesen igénybe­veszi. Épen ezért komolyan foglalkozom azzal, hogy a segédhivatali tisztviselői állás minŐsi­tési kellékei felemeltessenek. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, ezzel olyan bázist fogok tudni a segédhivatali tisztviselők számára teremteni, amely az ő további helyzetük kiépítéséhez alap lesz. De egyébként is — amint emiitettem már — a telekkönyvi restanciák megszüntetése ér­dekében már be van állítva a költségvetésbe 100 telekkönyvezetői állás. Ez a 100 telekkönyv­vezetői állás nem a státusrendelet ama rendel­kezésének megfelelően, hogy mindenki csak a legutolsó fokozatba nevezhető ki, állíttatott be, hanem beállittatott ugy, hogy ez a 100 telek­könyvvezetői állás abban az arányban fog* be­töltetni, ahogyan a telekkönyvvezetők az egyes rangosztályokba vannak jelenleg beállitva. Ezzel 100 előlépési lehetőséget tudók biztosi ­tani a segédhivatali tisztviselők számára, ami, azt hiszem, pillanatnyi könnyebbséget fog" je­lenteni. (Élénk helyeslés.) Most pedig át kívánok térni egy szintén hasonlóan szomorú, sivár területre: az ügyvéd­kérdésre. (Jánossy Gábor: Csupa szomorúság! — Halljuk! Halljuk!) Annak ellenére, hogy éve­ken át hangoztattam innen s hangoztatták az itt elhangzott felszólalásokban az igen t. kép­viselő urak is, hogy ez a pálya keserves kenye­ret fog a későbbi időkben szolgáltatni, hogy ez a pálya a megélhetést nem fogja biztosítani, a helyzet mégis az, hogy az ügyvédek száma folyton-folyton szaporodik. (Ugy van! Ugy van!) Ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell mostmár nemcsak ugy, hogy a későbbi jövő számára kizárjuk a lehetőségét annak, hogy ez a szám szaporodjék, hanem gondoskodnunk kell olyan intézkedésekről is, amelyek pilla­natnyilag biztosítani tudják, hogy az ügyvédi létszámba való felvételnél bizonyos csökkenés legyen elérhető. (Helyeslés.) Beszéltein már ar­ról, hogy az ügyvédi rendtartás reformjával kapcsolatban nekünk az orvosságot ott kell ke­resnünk, ahonnan tulajdonképen a baj ered, nevezetesen: a számlklérdésnél. Kijelentettem már, hogy ez nem akar xgszemről támadás lenni. Semmi egyéb cél, semmi egyéb érdek nem vezet, egyedül az ügyvédi kar, az ügyvédi testület jól felfogott érdeke. (Helyeslés.) A ren­delkezésig jogot a tekintetben, hogy kit kivan az ügyvédi kamara a maga tagjai közé fel­venni, érinteni nem kívánom. Ebben a tekin-

Next

/
Thumbnails
Contents