Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

*Äz országgyűlés Mpviselöházána'k 168. ülése 1928 május 10-én, csütörtökön, 253 tétben csak egyet akarok, nevezetesen azt, hogy megszabadulnak attól a képtől, amely előttem áll naponta, hogyha kinézek hivatali szobám ablakán és figyelem a központi járásbiróság kapuját, ahol látom ténferegni, ki-bejárni az. ügyvédek nagy tömegét, akik nem tudják megkeresni a mindennapi kenyeret sem. (Igaz! Ugy van!) Kérdezem, mi lesz ennek a pillanatnyi segítésnek módja? Azt hiszem, ha. rapid módon tudunk gondoskodni arról, hogy a jogi oktatás megreformáltassék — nevezetesen meghosszabbíttassák és a jogi oktatás hallgatása, a vizsgázás, a kollokválás kötelezővé tétessék, (Jánossy Gábor: Komoly legyen, tartalma legyen! — Élénk helyeslés.) — akkor ez már maga is lényeges könnyítést fog eredményezni. Tovább kell menni ebben, hiszen méltóztatnak tudni, hogy az az anyag, amellyel egy ügyvédnek dolgoznia kell, amelyet egy ügyvédnek ma tudnia kell, oly hihetetlen módon megnövekedett, és oly hihetetlen módon növekszik naprólnapra, hogy számolnunk kell azzal, hogy egy kezdő, a gyakorlatba 'kilépő ember az alatt az idő alatt, amely neki eddig a gyakorlati ismeretek megszerzésére elő volt irva. ezeket nem szerezheti meg. Nekem tehát számolnom kell azzal, hogy az ügyvédjelölti gyakorlati időt is felemeljem. (Baracs Marcell: Ez is helyes!) De tovább megyek. Nekünk — amint már az előbb emiitettem a segédhivatali tisztviselőknél — általában számolnunk kell azzal, hogy egyrészt egyetemeink megnövekedése folytán, másrészt az általános kultúra emelkedése folytán közszolgálatunkat azoktól a — hogy ugy fejezzem ki magamat — hézagos vizsgáju egyénektől, akik tessék-lássék vizsga letétele után vállalnak közszolgálatot, lassankint meg kell szabaditanunk. Foglalkoznunk kell az általános minősítési törvénynek átdolgozásával és az általános minősítés megszigorításával. (Helyeslés a baloldalon.) Azokban a közszolgálati ágakban és rangosztályhoz kötött állásokban, amelyek részére ma _ talán a minősítési törvény elégségesnek tartja az államvizsgát, itt nem lehet evvel megelégednünk, azt átminősítést fel kell emelnünk a tudori képesítéshez és más szolgálati ágakban, mint aminő, mondjuk például a ma már bonyolult községi jegyzői teendők ellátása, (Jánossy Gábor: De milyen bonyolult!) jogvéigzettséget kell kívánnunk. (Baracs Marcell: És államosítást!) Ehhez azután olyan szakvizsgát kell hozzáfüggesztenünk, amely biztosítja, hogy a jegyző annak a falunak minden ügyéhez ért és a falu lakosságának minden érdekét képviselheti. Ezekben beszéltem arról, hogy mit lehetne temii és mit kellene tenni az ügyvédség segítésénél. Most pedig rá akarok mutatni arra, hogy mit nem szabad tennünk az ügyvédi kar érdekében. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nem szabad megtennünk, hogy törvénnyel vagy bármi módon ügyvédi munkaalkalmakat teremtsünk és kényszerű munkaalkalmakat inauguráljunk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Csák Károly igen t. képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá arra a növekvő ellenszenvre, amely az ügyvédi karral szemben megnyilvánul. Ha mi tovább mennénk azon az utón, amelyről szó volt, ha mi kényszerű ügyvédi munkát inaugurálnánk valamilyen téren, meg vagyok róla győződve, hogy ez olyan osztály ellentétet, olyan osztály gyűlöl etet váltana ki, amely minden politikai törekvésünkkel, de még a nemzet politikai törekvéseivel is szükségképen ellentétes. (Gál Jenő: A közönség érdeke ez, s a komoly ügyvéd elviseli ezt^ a tájékozatlanságot!') Igen t. képviselő ur, Csák Károly igen t. képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy a budapesti ügyvédnek ebből semmiféle haszna nem lenne, a vidéken pedig előállna az a szomorú helyzet, amelyre helyesen mutatott rá, tudniillik elszaporodnék a zugirászkodás olyan módon, hogy azt semmiféle törvényes rendelkezés kiirtani nem tudná

% (Gál Jenő: Az ellenkezője lenne! Különb ellenőrzés lenne! — Jánossy Gábor: Hogy lenne, mint lenne, azt csak a jó Isten tudja! Nem lehet jósolgatni! — Derültség. — Malasits Géza: Azonkívül még Bethlen ministerelnök is ! — Derültség a szélsőbaloldaton. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Egyébként, mondom, átérezve azt a súlyos helyzetet, amelyben az ügyvédi kar van, és érezve azt a súlyos kötelességet, amely engem terhel az ügyvédi karral szemben, az ügyvédi kar, az ügyvédi testület országos képviselőit értekezletre hívtam össze, amelyen ezeket a kérdéseket meg fogjuk beszélni. Én esak egyet jelenthetek ki mindig, nevezetesen azt, hogy ezt a kérdést egyedül a köz. egyedül az ügyvédi testület szempontjából kívánom kezelni és megoldani. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) További szervezete az igazságszolgáltatásnak a közjegyzői kar. Ez az egyetlen testület talán, ahol nincs olyan imminens veszély, amely végromlással, végpusztulással fenyegetne. Én a közjegyzői karral, a közjegyzői testülettel szemben elismeréssel tartozóim Nevezetesen az örökösödési eljárás reformja a közjegyzőkre olyan terhes feladatokat hárított az ügyek kezelése szempontjából, stb., amelyek nekik kiadásokat és munkát is okoztak. Ezt a közjegyzői kar a maga részéről készséggel és szívesen vállalta, amiért a közjegyzői karnak köszönet jár. T. Képviselőház! Az igazságügyi szervezet kérdéseivel így végezve, legyen szabad rátérnem a bűnözés kérdésére. Arról számolhatok be, hogy a jogrend és a jogbiztonság fokozatos helyreállásával párhuzamosan a bűnözés csökkenő irányzatot vett, ami azt jelenti, hogy az 1922. évi 157.541 bűnüggyel szemben 1927-ben 100.000-re csökkent le a büntetőügyek száma. Ez haladás ugyan, de a bűnügyek száma még nem szállt le a békebeli nivóra, a békebeli arányszámra. Ez is azt mutatja tehát, hogy nekünk még haladnunk kell előre a megkezdett utón, nekünk még a konszolidációt kell szolgálnunk. (Ugy van! Ugy van!) Ez fogja helyes mértékét adni annak, vájjon eljutottunk-e a békebeli állapotokhoz. A szocialista képviselő urak köréből, azt hiszem, Propper Sándor képviselő ur részéről elhangzott az a kívánság, hogy szüntessük meg már végre a bosszúállás politikáját és a politikai üldözést. Ha visszatekintek arra a négy és egynegyed esztendőre, amely négy és egynegyed esztendővel ezelőtt az igazságügyi tárca vezetését átvettem és ha az akkori állapotokat összehasonlítom a mai állapotokkal, meg kell állapitanom, hogy ezeknek a politikai ügyeknek eliminálása sok keserves küszködés és munka után végre sikerült annyira, ^ hogy most már igazán a befejező aktus előtt állunk. Hivatkozom arra, hogy a gyorsitott eljárás alapján elitélt kommunista letartóztatottak száma százakról leapadt talán 21 vagy 22-re; hivatkozom arra, hogy elértünk egy olyan államfői elhatározáshoz, (Ugy van! Ugy van! a jobb és a baloldalon.) amely manifesztációja annak, hogy ez a rezsim, ez a rendszer, ez az állam meg kivan bocsátani és őszintén kivan