Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

Az országgyűlés képviselőházának 168. ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. 251 mértéikét, amelyet ez az ország: a háború előtt elért. Amikor én ez előtt az állásfoglalás előtt álltam, •— mert mint hangoztattam beszédem elején, én nagy attraháló erőt tudok és látok abban, hogy ez a jogászi fölény megóvassék, fentartassék, nagy vonzóerőt tulajdonítok an­naJk, hogy mi ne lépjünk a Balkán felé hala­dás útjaira, — Helyeslés a jobboldalon. — Jánossy Gábor : Jogi lejtő!) vállaltam azt, hogy lecsökkentett létszámmal visszük keresztül ezt a dolgot és pedig eddigi eljárási szabályaink mellett. Talán ma sem vagyunk abban a hely­zetben, hogy birószaporitásra gondolhatnánk, azonban én azt hiszem, hogy a segédszemély­zet számának felemelésével, munkájának meg­sokszorosításával ezeket a perenkivjüli ügye­ket lehámozva a birónak lelkéről és gondjai­ról, talán tudunk egy modus vivendit, egy olyan helyzetet teremteni, amelyben azután a normális állapotúikra visszatérhetünk. Ez az az irány, amelyben haladni kívánok s amellyel én a birót a tulajdonképen nem bírói tevékenységtől tehermentesíteni szándékozom. Igen t. Ház! Nagy feladat ez, mert ha ve­szem maguknak a telekkönyveknek a helyze­tét, egy olyan szomorú, olyan sivár helyzet van ott, amelyre rosszullét érzése nélkül rá­gondolni nem lehet. Hogyan áll a kérdés? Ugy áll, hogy az elmúlt év végén 66.500' telekkönyvi beadvány maradt elintézetlenül. Ez tehát azt jelenti, hogy azokhoz a telekikönyva beadvá­nyokhoz még hozzá sem nyúlt senki, azok ott fekszenek a bírói asztalán elintézés nélkül. De ha tovább megyek, látom, hogy 72.000 ügy várt bevezetésre és 45.000 telekkönyvi leírási hátra­léik volt. Ez olyan, kaotikus állapot, amelyet tovább tűrni nem lehet. Remélem, hogy ezen az állapo­ton fogok tudni segíteni, mert — amint méltóz­tatik látni a költségvetésből — száz uj telek­könyvvezetői állást rendszer es itek. (Helyeslés.) Ismerve ezeknek a segédhivatali tisztviselők­nek munkakészségét és áldozatkészségét, bizom abban, hogy ezen az állapoton lényegesen fo­gunk tudni segíteni és lényegesen fogunk kö­zeledni a normális állapothoz. Itt azonban még egy szükséges. Ha ez a 66.000 ügy feldolgozódik, és ha bevezetődik ez a telekkönyvi bevezetési hátralék, ez ismét a le­irási hátralékot fogja szaporítani. Nekem te­hát gondoskodnom kell arról, hogy ez a leírási hátralék is rapid megszűnjék, (Élénk helyeslés jobbfelől.) hogy ezáltal az egészségesedé» fo­lyamata megindulhasson. Ezen a téren min­dent meg fogunk tenni abban a tekintetben, hogy ezt az állapotot megszüntessük. (Helyes­lés.) Ezek után nem kivánom számokkal to­vább untatni a t. Házat. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ez teljes képet ad a bíróságok hely­zetéről. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Mármost méltóztassék megengedni, hogy áttérjek beszédemben az igazságügyi szervek helyzete és a személyi helyzet kérdésének tár­gyalására. Elsősorban a birák kérdésével va­gyok bátor foglalkozni. Amint az itt tegnap egybehangzólag és egyhangúlag, a parlament minden pártja szónokainak ajkán megnyilvá­nult, igenis nehezményezi az igen t. Képviselő­ház azt, hogy a birói státustörvény a maga eredeti rendelkezéseivel nem tartatott fenn, hogy a birói státustörvény rendelkezéseiből a birák dotációját illetőleg lefaragások eszközöl­tettek és közeledés történt az általános tisztvi­selői státus felé. Ez megnyilatkozott a tegnap felszólalt képviselő urak ajkán, de azt hiszem, megértik részemről is azt az állásfoglalást, — hiszen biró voltam életem javán keresztül — hogy én a birói intézményt, a bíráskodást ma­gát az állam olyan erkölcsi feladatának tar­tom, amely erkölcsi feladat, de a birák közjogi helyzete és közjogi beállítása is mellé és fölé helyezi funkciójukat minden egyéb állami funkciónak. Ennélfogva én ismételten leszögez­tem magam és leszögezem ma is ahhoz az állás­ponthoz, hogy a biráknak megkülönböztetett állás, megkülönböztetett helyzet biztosítandó, (Élénk helyeslés.) és a biráknak ez a megkü­lönböztetett volta és helyzete a fizetésben is kell, hogy kifejezésre jusson. (Élénk helyeslés.) De hogy mégis idejutottunk ezeknek a fize­téseknek kérdésével, ahol vagyunk, különösen 1925-ben, az általános rendezéskor, annak egy in­dokolásával tartozom. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy az 1925-ös fizetésrendezés a B-cso­portba helyezésnek égisze alatt és annak jelszavával történt. Méltóztatnak tudni azt, hogy minden szolgálati ág tisztviselőinek egy résziéit leadta a B-csoportba. Mármost az előtt a kérdés előtt álltunk, hogy B-csoportos bírá­kat állitsunk-e be, vagy pedig hozzájáruljunk ahhoz, hogy B-csoport mellőzésével a fizetés percentualiter redukáltassék arra mérvre, amely mérvben azután az A-csoportos tisztviselők fizetése javittatik. Ha én belementem volna abba, hogy birói állások helyeztessenek B-cso­portba, akkor egyébként ez a kérdés nem lett volna megoldható, mint ugy, hogy nem az a biró egyénileg helyeztetik B-csoportba, hanem maga az állás, és akkor lényegesebb sérelme­ket ütöttünk volna a státustörvényen. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Tehát a státustör­vény lényeges tartalmának fentartása érdeké­ben kénytelen voltam eltekinteni attól, hogy B-csoportos birák állíttassanak be, hanem kénytelen voltam elfogadni azt, hogy a birák fizetése annak a percentnek megfelelően emel­tessék percentualiter, amint az egyéb közszol­gálati ágban elhelyezett tisztviselők fizetése percentualiter emeltetett. Mélyen t. Képviselőház! Itt van a birói képesítés kérdése. Ez álandó vita és küzdelem tárgya volt 1893 óta a birák részéről, és ennek meg voltak a maga okai. Nagyon, helyesen fe­jezte ki gróf Hunyady Ferenc igen t. képviselő­társam azt a goromba összeférhetetlenséget, amelyben a bíróságok leiedzenek. A birói képe­sítési pótlék indoka ebben keresendő, ez az in­dok ma is fennáll és parancsoló kötelességemmé teszi, hogy a birói pótlék visszaszerzése iránt megtegyek mindent és ezért küzdjek. (Általános élénk helyeslés.) T. Ház! Szólni kívánok a birói kinevezések kérdéséről is. (Halljuk !Halljuk!) Ezt a kérdést azt hiszem, Györki Imre és Gál Jenő igen t. képviselőtársaim tették szóvá, és a birói füg­getlenség egyik attribútumaként alították be az is, hogy a biró ne neveztessék ki, hanem a testület önmaga delegálja. Azt hiszem, innen a jobboldalról Váry Albert igen t. képviselőtár­sam kifejtette már, hogy annak a kinevezett birónak a helyzete a kinevezés által nem vá­lik függőbbé, mintha egyébként kerül állásába. Nevezetesen hova nevezek én ki bírót 1 Az első csoportba nevezem ki az első folyamodása birót. Amig én az illető birót ki nem neveztem és amíg az kinevezésre vár, addig én rám nézve az politikai érdekkel nem bir. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) amint pedijí kineveztem már nem tudok rá hatni politikailag vagy bármely irányban sem, mert védi azt a birót a maga birói függetlensége, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) áthelyez­hetetlensége és védi minden egyéb más rendel-

Next

/
Thumbnails
Contents