Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

250 Az országgyűlés képviselőházának 16 lés.) és ezeknek a céloknak megóvása és megvédése. (Helyeslés.) Foglalkozni kivánunk — s ez előkészítés alatt is van — a hitbizományok reformjával is. (Halljuk! Halljuk! jobbfellől. — Erdélyi Aladár: Ez nagyon kell!) Ez szintén olyan nehéz kérdés, mint a sajtótörvénynek olyan értelemben való megreformálása, mint amilyen értelemben az előbb kifejtettem. Annyi érdek ütközik itt össze, annyi nem egyéni érdek, hanem közérdek, közszempont mérlegelendő ennél a kérdésnél, hogy ezt előkészület nélkül, megfontolás nélkül beledobni a közvéleménybe nem szabad. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezt a kérdést minden részében, minden vonatkozásában átgondolva lehet csak idehozni. (Helyeslés jobbfelől.) Mert itt egy nagy kérdésről van szó általában, nevezetesen szó van nemcsak a hitbi

: zományilag lekötött magyar föld kérdéséről, hanem szó van az egész magyar föld kérdéséről is, mert ha én a hitbizományok feloldása kérdését meggondolatlanul, hirtelen, gyorsan a tapétára hozom és meg is oldom, mégpedig megoldom talán olyan időkben, amely időkben a magyar föld értéke a rossz konjunktúrák folytán nem elég magas, vagy leszállóban van, dekadens irányt mutat, s ha én akkor még rádobom a szabadforgalomra ezt a pluszt is: olyan derutot idézhetek elő a magyar föld értékében, amely az egész nemzet vagyonállagának megrenditését jelentené. (Ugy van! jobbfelöl.) Épen ezért az anyaggyűjtés folyik ebben a kérdésben, sőt talán már tovább is vagyunk az anyaggyűjtésnél. Az elvi kérdések ugy, ahogy tisztázódtak, most azonban a nüanszokon kivánjuk ezt a kérdést kidolgozni. Amint ezzel elkészültünk, ezt is a Ház elé fogom terjeszteni. (Helyeslés.) Nagy vonásokban — az egyes alkalmi törvényalkotásoktól eltekintve — a nagy törvényalkotások tekintetében a közel jövőnek ezek a feladatai állanak előttünk. (Helyeslés.) Ezek után engedje meg nekem az igen t. Képviselőház, hogy áttérjek mármost az igazságügyi szerveknek, az igazságügyi instrumentum helyzetének ismertetésére. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi felszólalásokból méltóztattak már képet nyerni arról, hogy milyen módon, milyen mérvben gyarapodott, szaporodott az, a munka, amely a magyar bíróságokra hárul. Én bizonyos statisztikai adatokkal fogom az igen t. Képviselőházat lehetőleg röviden untatni, amely statisztikai adatoknak ismertetésére azonban szükség van azért, hogy megméltóztassanak érteni azokat a konzekvenciákat, amely konzekvenciákat és elhatározásokat én ezekbő] a statisztikai adatokból le kivándk vonni. A helyzet az, hogy a bíróságoknak a munkája általában f oly ton-f oly vast gyarapszik. A Curia munkája a múlt évben 1'4 százalékkal gyarapodott; az Ítélőtábláknál — ezt meg kell állapitanom — már csökkenés állott be; a törvényszékeknél szintén szaporodás van; legsúlyosabb azonban a helyzet a járásbíróságoknál, ahol 11 százalékos szaporodás állott be az utolsó esztendőben. Itt először a befejezések eredményét közlöm és azután fogok majd kitérni arra, hogy miként lehet ezt a nagy restanciát lecsökkenteni. A Curia befejezési átlaga 7 százalékkal, a kir. Ítélőtábláké 6 százalékkal, a törvénykezéseké 4 százalékkal, a járásbíróságoké 14 százalékkal szaporodott. Ha ezeketa számadatokat összehasonlitjuk, akkor meg méltóztatnak látni, és ebből konzekvenciként le lehet vonni azt, hogy a szaporodó forgalom, a szaporodó megterheltetés ellenére minden fórumu bíróság nagyobb arányban fejezett be ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. ügyeket, mint amilyen arányban az ő megterheltetése szaporodott. Ennek a konzekvenciája az, hogy minden bíróság restanciája bizonyos mértékben apadt. Meg kell azonban állapitanom azt, hogy a bírák megterheltetése elérte már a legmagasabb fokot, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) a maximumot, amelyen túl fokozni nem lehet. (Jánossy Gábor: Ugy van! A mélyponton van!) Viszont a restanciák ledolgozásánál nem értük el azt a fokot, amely a normális állapotnak megfelel. Rá kell itt mutatnom arra, hogy a jövő évet illetőleg lényeges eredményt várok a felsőbíróságoknál a büntetőnovella hatása következtében. E tekintetben csak azt kívánom megemlíteni, hogy míg a budapesti kir. ítélőtábla január és február hónapokban összesen — a két .hónapban együttesen — 850 ügyet tudott befejezni, márciusban — amely hónapban a büntetőnvella életbelépett — 950 ügyet, tehát százzal többet fejezett be, mint az előző két hónapban együttesen. Ebből bizonyos eredmény fog előállni. A felsőbíróságoknál nem is nézem aggódással a dolgokat. Ahol aggódással nézem, az a járásbíróság, (Ugy van! a jobboldalon.) amely a megterheteltetés tekintetében olyan szalmásszekér, amelyre már egy szál szalma sem fér rá. Ha veszem azt, hogy a járásbíróságoknál egy biróra átlag 250 érdemleges birói itélet esik egy esztendőben, akkor el kell borzadnom ettől a számtól. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy hány munkanap van egy esztendőben. (Egy hang a jobboldalon: Hány tárgyalás kell az ítéletig! ,— Jánossy Gábor: Halljuk! Hiszen tudja a minister ur! — Derültség.) méltóztassanak figyelembe venni, hogy amig egy per érdemleges Ítéletre megérik, mennyi előkészitő munkát igényel. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És akkor méltóztatnak képet nyerni arról, hogy ez a birói teljesitmény milyen mértékű. Mármost az a kérdés, hogy mi a segitós módja. Emellett a birói elfoglaltság mellett nem szabad figyelmen kivül hagyni azt, hogy a birák és különösen a járásbirók egyéb perenkivüli ügyekkel is meg vannak terhelve. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Végrehajtási, telekkönyvi, örökösödési ügyek, (Farkas Gyula: Hagyatéki ügyek!) ezek azok a főcsoportok, amelyekkel számolnunk kell. Az örökösödési eljárás novellája folytán az örökösödési ügyek nagy része le van kapcsolva, az a kérdés tehát meg van oldva. Itt van azonban még a végrehajtási és telekkönyvi ügyek kérdése. Oda, ahová a. létszám tekintetében ma eljutottunk. — méltóztassanak meggyőződve lenni erről — nem jókedvünkből jutottunk el, hanem kényszer hatása alatt. Hinzen utoljára is mi nemzetközi ellenőrzés alatt álltunk pénzügyileg és ez hatott abban a tekintetben, hogy ezt megtegyük. Van talán egy bizonyos momentum, — nem kivánok egészen részletesen beszélni erről a dologiról, ami talán nem is ajánlatos — amely könnyebbé teszi a helyzetet, nevezetesen abban az irányban, hogy ma már talán lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a létszámszaporitás elkövetkezzéik. Vissza akarok térni még arra az elhatározásra, amelyet meg kellett tennünk akkor, amikor a látszámszaporitás és apasztási kérdése felmerült. Akkor két ut állt előttünk. Nevezetesen előttünk állt az az ut, hogy a mostani eljárások fentartásával, lecsóikként létszámmal vállaljuk a munkát; vagy pedig hogy eljárásainkat szállítsuk le, dimmuáljuk arra a mértékre, amely a Balkán felé közeledve, nem üti meg- a jogászi fölénynek azt a