Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

Az országgyűlés képviselőházának 168, ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. 249 bíróság-okra nézve, hogy en. e ceremóniáknak idejét elkövetkezettnek még nem látom. Ezek után áttérve az igazságügyi törvényalkotások kérdésére, erre vonatkozólag bátor vagyok kijelenteni, hogy az igazságügyi törvényalkotásoknál három szempont lebegett szemem előtt. Nevezetesen elsősorban az, hogy az ország jogrendjét és jogbiztonságát biztosítani tudjam. Másodszor figyelemmel kellett lennem azokra a feladatokra, amelyek a trianoni szerződés és a megcsonkítás folytán a jogrendi és jogállapoti berendezkedés kérdésében előttünk állottak. Harmadszor figyelemmel kellett lennem az Ausztriától való széltválás következtéiben beállott arra a helyzetre* hogy közvetlen érintkezésbe jutván a külfölddel, ennek a közvetlen érintkezésnek jogi berendezését is meg kellett teremteni. De volt még- egy nagyon fontos szempont is, amelyre szintén figyelemmel kellett lennem, nevezetesen az, hogy ennek az ors zágnak, ennek a nemzetnek jogászi fölényét, amely megvolt a báborülelőtti időkben. — talán mondhatnám, hogy az európai államokkal való viszonylatban minden állammal szemben — biztosítsam, fentartsam, mert ez a jogászi fölény az, amely ez ország fennállását biztosítani hivatott, s amely alkalmas arra, hogy vágyódást keltsen a.z elszakított területeken az anyaországhoz való visszatérés iránt, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Jánossy Gábor: Werbőczy nemzete!) Ezek a szempontok voltak azok, amelyek engem a törvényalkotásoknál irányítottak. Ezekből a szempontokból alkottuk meg azokat a törvényeket, amelyekről az előadó ur beszédében megemlékezett, s amely törvényalkotásokra ma egyenként hivatkozni nem akarok. Az előadó ur a maga beszédében rámutatott arra, milyen nagy fontosságú, nagy terjedelmű és nagy jelentőségű törvényalkotás volt ezek közül különösen a jelzálogról szóló törvény megalkotása. De rá akarok mutatni arra, — mert ennek megvan a maga propagandahatása a teoretikus jogtudományt művelők korében, és pedig az egész világon keresztül az egyes nemzeteknél is — hogy a büntetőnovellának a pénzbüntetési rendszer megváltoztatását statuáló rendelkezése ismét olyan kimagasló jogászi alkotás, amelynek a maga attraháló, megbecsülést indító hatása mindenesetre meglesz nemzetközi viszonylatban. Ami már most a további törvényalkotási munkálatok kérdését illeti, itt elsősorban rá akarok mutatni Magyarország magánjogi törvénykönyvének beterjesztésére. Ennek jogászi értékét belföldön és külföldön egyaránt méltatták. Ez olyan kimagasló alkotási, hogy ennek az a propagáló ereje bőségesen meglesz, amelylyel ezt a törvényt felruházva szeretném látni. Már maga az a tény, hogy a törvényjavaslat benyujtatott, belső viszonylatban a maga kedvező gyümölcsét és hatását megtermi, mert ugy, amint a korábbi időkben tapasztaltuk, ez vezérfonál lesz a jogászközönség, a jogot alkalmazó közönség számára; azonban a maga, jogrendet és jog-biztonságot megteremtő hatása csak akkor fog érvényesülni teljes mértékben, ha ez a javaslat valójában törvényerőre is emelkedik. Mert ha ez törvényerőre emelkedik, akkor ez a törvénykönyv oda fog kerülni a jogkereső közönség kezébe is, és aa a jogkereső közönség a maga életviszonyait, a maga vitás jogi kérdéseit eszerint fogja megbírálni, eszerint fog cselekedni és eszerint fogja a maga elhatározását megalkotni akkor, amikor jogvitája támadván, elhatározza magát arra, hogy vájjon a » bíróságnak segítségét igénybe vegye-e, vagy sem. Ha ea a javaslat törvénnyé válik és elkövetkezik ennek a törvénynek ez a hatása, meg vagyok győződve arról, hogy ennek meglesz az a kedvező eredménye, hogy a vitás magánjogi kérdéseknek nagyrésze ki fog kapcsolódni a bíróságok munkaterületéből, mert a mai — hogy ugy mondjam — szerencsét kereső próbálkozó helyzethez viszonyítva, magának a jogkereső közönségnek biztos vezérfonál lesz a kezében, amelynek alapján önmaga is el tudja bírálni a mágia helyzetét. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A tervezett jogalkotások közé tartozik másodsorban az ügyvédi rendtartás reformjának kérdése. Magáról az ügyvédkérdésről majd az igazságügyi szervek tételénél fogok beszélni, azonban az itt elhangzott felszólalásokból, de a mindennapi élet jajaiból is megállapíthatjuk, hogy igenis, ez az ügyvédkérdés olyan imminensen nehéz kérdés (Ugy van! Ugy van!) és olyan immanensen veszélyes kérdés, amellyel sürgősen és gyorsam foglalkozni kell. (Ugy van! Ugy van!) Ezért felvettem programmomba az ügyvédi rendtartás reformját és már a múlt évben jelzett állásfoglalásomhoz képest, a zártszám bevezetését. Ennek részleteivel szintén később akarok foglalkozni. Elöljáróban csak annyit akarok itt általánosságban kijelenteni, hogy távol áll tőlem minden olyan gondolat, minden olyan szándék, hogy én itt H szabadság-jogokat a ikormáinyhatalom számára bármi módon leesorbitsam, vagy kisajátítsam. Nem vezet engem semmi ebben az irányban', csupán az, hogy az ügyvédeik helyzetén segítsek. Az ügyvédek helyzetének súlyossága az általános politikai és gazdasági helyzettől eltekintve pedig azáltal állott elő, hogy az ügyvédek szarnia szaporodott, felnövekedett olyan mennyiségre, amely mennyiséget ea az ország nem bir el. Miért kenessem én már most a panaceákat harmadik, negyedik helyen, mikor e szám felszaporodásának logikája egyszerűen ráutal arra, hogy próbáljunk valahogyan kevesebb számot létesíteni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) További törvényalkotási szándék és terv még a sajtó reformja. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Kétségtelen az, hogy a sajtónak azt a korlátozottságát, amely ma fennáll, fentartani nem lehet. Viszont azonban nekünk biztosítékot kell teremtenünk és szereznünk atekintetben, hogy a sajtó azon a mértéken túl, amely mértékig a közt, a szabadságot szolgálja, ne mehessen, (Helyeslés jobb felől.) hogy keretek között maradhasson, hogy ugy állittassék be és ugy szerveztessék meg ez a sajtó, hogy azt a célt, amelyet a szabadisajtó általában szolgálni hivatva van, zavartalanul, egészségesen szolgálhassa. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy ennek mi lesz a módja, hogyan lesz a módja megkonstruálva, erről idő előtti volna itt vitatkoznunk. Én azt hiszem, az ősz folyamán, kora ősszel módom lesz ezt a novellát az igen t. Ház elé terjeszteni, és annak tárgyalása folyamán módunk lesz majd azután megvitatni mindazokat a kérdéseket, amelyek alkalmasak ennek a célnak elérésére. Én a magam részéről csak annyit mondhatok ebben a tekintetben, hogy itt ismét nem vezet engem semmi önös cél vagy pártcél, hanem csak egy vezet: az országnak rendjének, nyugalmának, békesI ségének biztosítására való törekvés, (Helyes-