Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-167
2^0 AZ országgyűlés képviselőházának Bródy Ernő: Az amerikai újságok számát csak prosperitás szempontjából akartam 'kiemelni, hogy milyen nagy méretek vannak ott; nem is hasonlíthatók: a magyar viszonyokhoz. Ott százféle nyelvű újság jelenük; meg, minden nemzetnek van külön sajtója, minden nyelvnek van külön napilapja, azt tehát nem lehet hasonlitani a magyar viszonyokhoz. A magyar viszonyokra ebből azt szeretném következtetni, hogy itt is legyen szabadság, itt is intézményesen legyen meg a sajtószabadság s annak semmiféle akadálya, semmiféle gátja ne legyen. Azt hiszem, minister ur, ezt joggal kérhetem. Itt, sem kell sokat gondolkozni^ nem kell uj sajtótörvényt csinálni, csak a jelenleg érvényben levő sajtótörvényneiki azt a részét kell visszaállítani, amely rendeleti utón felfüggesztetett s akkor kész van a sajtótöirvány. Hiszen még az 1914-es sajtótörvénynek sok része nincs is kipróbálva, tulaj donképen nincs is igazi joggyakorlat. Az nagyon erős sajtótörvény volt, én már akkor is küzdöttem ellene, de ma_ azt mondom^hogy semhogy uj sajtótörvény jöjjön, maradjon a régi és lássuk meg, hogy a joggyakorlat ezen az alapon hogyan fejlődik. Majd azután lehet ebből leszűrni a tanulságokat, (östör József: Selten kommt was besseres nach!) De hogy ez egyáltalán megtörténhessék, szükséges az, hogy a sajtó szabad legyen, hogy mindenféle gáttól, akadálytól mentesítve legyen s mindenki szabadon közölhesse és terjeszthesse gondolatait. Én tehát nagyon kérem a minister urat, ép ugy, mint az esküdtszéknél, a sajtókérdésnél is, hogy egy gesztussal, egy tollvonással méltóztassék ahhoz a sokat emlegetett konszolidációhoz közeledni. Méltóztassék a békebeli állapotok felé tartani, — mert mindkét kérdés a békebeli állapotokhoz tartozik. Magyarországnak jó hire volt akkor, amikor esküdtszéke es sajtószabadsága volt. Miért tegyük ezt az országot rosszhirüvé azáltal, hogy az egész világon elfogadott esküdtszéki intézményt nemi akarjuk behozni és a sajtó teljes szabadfeágát nem akarjuk visszaadni 1 ? Nagyon kérem a minister urat, ne habozzon, ne ankétezzen, ne szaktanácskozzék, ne bizottságozzon, hanem egyszerűen egy tollvonással, az ő snájdig módján (Derültség a jobboldalon.) állítsa vissza az esküdtszéket és a sajtószabadságot. (Simon András: Akkor mindjárt minden jó lesz!) Kérem, igen t. képviselő ur, nem lesz mindjárt minden jó. Itt nagyon sok mindentől függ, hogy mikor megy majd jobban az ország sorsa. Nagyon sokrétű kérdés ez. Ha itt lesz sajtószabadság, ha lesz esküdtszék, ba lesz gyülekezési és egyesülési jog, ha lesz titkos választójog... (B. Podmaniczky Endre: Ha nem fizetünk adót, akkor lesz boldog a magyar! — Derültség. — # Kabók Lajos: önök ugy sem akarnak fizetni, önök mindig tiltakoznak! — Kuna P. András: A cueilisták soha! — Jánossy Gábor: Akarni senki sem akar adót fizetni, ez már a magyar ember természetében van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bródy Ernő: Csak azt akarom mondani, hogy ha ennek az országnak polgárai az öszszes jogosítványok birtokában lesznek, az még nem elég, hanem kell még megfelelő gazdasági politika is, kell az, hogy itt munkaalkalmak legyenek, hogy minden ember élni és boldogulni tudjon ugy a városban, mint a falun. Mert én ezt egyformán kérem mindenhova, én nem ismerek polgártársaim között különbséget, akárhol éljenek. Én a falu népe iránt ép oly rokonszenvvel viseltetem, mint a városi 167. ülése 1928 május 9-en, szerdák. lakosság iránt, mert én la demokráciát csak egyféleképen tudom elképzelni és nem tudom azt semmiféle helyhez kötni. A boldogság nem lesz tehát teljes akkor, ha minden jogosítvány birtokában leszünk, de akkor meg van adva a lehetőség, hogy minden ember a maga képessége, buzgalma és tudása szerint teljesíthesse a maga államférfiúi, polgári és politikai hivatását. Maguk a jogok tehát csak Ígérvényt jelentenek, azok nem jelentik a valóságot, csak egy lehetőséget. De a lehetőséget meg kell adni mindenki számára és nem helyes elv az, hogy azt bárki elől elvonjuk. Én csak ebből a szempontból birálom ezt a kérdést is. Méltóztassanak megengedni, hogy a magam részéről hozzájáruljak mindazokhoz az elmondottakhoz, amelyek a birói külön státus kérdésével felmerültek. Én a bíróságoknak szintén a legmelegebben — hogyis mondjam, nem akarok nagyzási hóbortba esni, vagy pedig leereszkedő lenni — hive vagyok. Hive vagyok annak, hogy a magyar biró, aki dolgozik, aki lelkét, elméjét és munkáját odaadja egy ügynek, gondoktól mentesen teljesíthesse a maga hivatását. (Jánossy Gábor: Ennek mind hivel vagyunk valamenynyien!) Akkor tegyünk is értük valamit. (Jánossy Gábor: Megszavazok mindent!) Csak mondom, a magam részéről ki akartam fejezni a legnagyobb szimpátiámat a birói kar iránt és a magam részéről is kérni, hogy a biró a legteljesebb anyagi gondtalanság helyzetébe juthasson, hogy az ő magasztos hivatásának minden földi tekintetektől menten eleget tehessen. Ezt én kívánom és mióta a Képviselőházban vagyok, mindig szószólója voltam ennek és jelenleg is, ebből az alkalomból is támogatom a minister urat, segítem abban, hogy ez a törekvése megvalósuljon. (Helyeslés.) Ez az egyik, amit fel akartam emliteni. A másik kérdés. — szintén ne méltóztassaniafc rossz néven venni tőlem, ha én mint ügyvéd beszélek erről — az ügyvédi kar nyomorúsága, az én kartársaim nyomorúsága, akikkel együtt élek. (Csontos Imre: Szegények! — Jánossy Gábor: Van ügyvédi nyomor! — Csontos Imre: Nem ismeri az az üzleti életet!) Mélyen t. képviselőtársam, méltóztatott hallani és látni az én objektivitásomat. T. Csontos képviselő ur, könnyen beleeshetnék abba a dologba én is, hogy azt mondanám, hogy a városi polgár szenved és kínlódik s a falun minden rendben van, az én lelkiismeretem azonban nem engedi hogy ezt mondjam, mert tudom, hogy a falusi gazdának is sok baja, nehéz élete van. De amint én bennem él ez az objektivitás, kérem az én t. képviselőtársaimtól, hogy legyen meg az az objektivitásuk, és ismerjék el azt, amit közvetlen tapasztalatból tudok, hogy a magyar ügyvédi kar jelenleg milyen nyomorúságban él. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ez ugy van!) Rettenetes az a szenvedés és nyomorúság; lateiner, diplomás embereknek nincs betevő falatjuk, nem tudnak családjaiknak enni adni. Megvan a legmagasabb kvalifikációjuk, és az életben a legszomorúbb sorsra jutottak. De ebben a helyzetben is megőrizték az ideál iránti szeretetüket. Elismerem, hogy a mélyen t. igazságügyminister urban látok megértő gondolatot az ügyvédség helyzete iránt. Hogy ő akar ezen segíteni, azt érzem, látom és tudom az ő munkájából és működéséből. És mégis mi történt t. Képviselőház? Amikor az ügyvédi karnak, az ügyvédi társadalomnak fel volt adva a kérdés, hogy akarja-e a maga számát ritkittntni numerus clausus utján, ennek az
