Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

"Az országgyűlés Jcépviselőháző,nak 1 alább is részben tudna az ügyvédek helyzetén segíteni. Amikor ezt a minister ur figyelmébe ajánlom, akkor azt kell mondanom, hogy ez sokkal hathatósabb eszköz az ügyvédi nyomor megszüntetésére és az ügyvédi probléma megoldására, mint ha a minister ur gondolatát vagy talán nem is a minister úrét. hanem nem tudom kinek bölcs gondolatát az ügyvédi numerus clausus bevezetését kívánná megvalósítani. Tessék tudomásul venni: elég volt a numerus clasusból ebben az országban; elég kárt. elég bajt, elég rossz hírnevet szerzett az országnak az eddig fennálló numerus clausus. Az igazságügyminister ur ne kapjon kedvet a kultuszminister úrtól, ne akarja a kultuszminister urat követni ezen a téren és ne akarja egy elhibázott intézkedéssel az ügyvédséget még jobban megnyomorítani és még lehetetlenebbé tenni helyzetét. Ha m ügyvédeknek a bírói státusba való átvételié lehetővé válnék akkor ez nemcsak az ügyvédek helyzetén segítene, hanem határozottan állithatom, hogy segitene magánlak a bíróságnak helyzetén is. bizonyos felfrissülést jelentene, mert merem állítani, hogy jó és kiváló képzettségű ügyvédek^ nagyion szívesen mennének ma bírónak és váltanák fel a maguk labilis kereseti lehetőségeit a fix javadalmiateásu bírói állással. Akkor e felfrissülés révén az igazságügyminister ur igenis, el tudja érni azt, hogy nem lesz szükség az egyes bíráskodás idejének további meghosszabbitására, hanem ezt a kérdést- is meg lehet oldani és a tálnsasbiróság intézményét ia\z egész Vonalon helyre tudja állitani. Szólnom kell, igen t. Képviselőház, még valamiről, amiről az igazságügyminister ur szintén azt mondhatná, hogy nem tartozik szorosan acz ő tárcájához, én azonban mégis azt hiszem és ugy érzem, hogy az ő tárcájánál kell ezt szóvátennem. Ez pedig a nyomozati eljárás. Áz igazságügyminister ur - nem nézheti tétlenül — és erre voltam bátor

1 rámutatni — a nyomozati eljárás során azt a törvénytelen állapotot, amely ma fennáll és^ az igazságügyminister urnák a bírói Ítélkezések során szerzett tapasztalatai alapján oda kell hatnia, hogy vessenek véget annak a ikiméletlen, brutális, a középkorba vagy még a középkorba sem illő nyomozati rendszernek, amelyet a csendőrség és a rendőrség ebben az országban, különösen az utóbbi időben meghonosított. Az igazságügyminister urnák kötelessége lenne szétnézni, hogy mi történik a nyomozai során, és nagyobb figyelmet fordítani arra. hogy a tanúvallomásokat és a vádlottnak vagy gyanúsítottnak előadását miképen Csikarják ki a nyomozati eljárás során. Sajnos, itt kell megmondanom azt, hogy ezeknek az erőszakkal, veréssel, presszionálással kínzással kicsikart vallomásoknak alapján hoznak bírói Ítéleteket amelyeknek reparálása azután bizony nagyon nehezen lehetséges. S rá kell mutatnom még valamire, ami ezzel szorosan összefügg, és ami még szorosabban kapcsolódik az igazságügyi tárca hatáisj körébe, rá kell mutatnom arra a könnyelmű bánásmódra, ahogy az emberek szabadságával ma a nyomozati hatóságok, de maga a királyi ügyészség is bánik, Uíry állunk, igen t. igaz•sálgügyminister ur. — és e tekintetben méltóztassék megint a minister urnák a gylakorlatot figyelembe venni, magának a minister uirnaík annál könnyebb helyzete van. mert maga is biróember volt és a bírói székből került az igaaságügyminAsteri székbe — hogy elhomá'. ülése 1928 május 9-én, szerdán. ' 221 lyosult a bűnvádi perrendtartásnak az a rendelkezése és majdnem figyelmen kivül marad, hogy mikor van helye előzetes letartóztatásnak, A múltban^ valakinek előzetes letartóztatásba való vételéhez egészen komoly, súlyos gyanuokok fenforgása volt szükséges és szigorúan ragaszkodott a biróság azoknak a kritériumoknak fenforgásához, amelyeket bűnvádi perrendtartásunk idevonatkozóan előir. Ma a legcsekélyebb bűncselekmény, különösen ha az a bűncselekmény politikai természetű, már elégséges arra, hogy valakit szabadságától megfosszanak és ma már azt kell mondanunk, hogy az ujabb időben bitang jószág módjára bánnak az emberi szabadsággal és az ember a legnagyobb visszaéléseknek van kitéve, meghurcolásoknak, exisztenciák tönkretételének. Láthattuk és láthatta az igazságügyminister nr is, hogy t

ügyvédeket tartóztatak le bűncselekmények árnyalata, legkisebb gyanúja alapján, ami magával hozza azt, hogy ezt az embert exisztenciájában teljesen tönkretették, mert elképzelhetetlen, hogy egy kliens is elmenjen ahhoz, aki egyszer már bűnvádi eljárás alatt állt. Ezt ajánlom az igazságügyministor ur figyelmébe. Most végezetül néhány szóval szólnom kell arról az amnesztia-rendeletről, amelyről Váry Albert t. képviselőtársam Hozsannát zengett. Amikor elolvastuk ezt az amnesztia-rendeletet, első pillanatra kétségkívül azt a látszatot keltette, hogy mindannyiunknak örömmel k^ll üdvözölnünk ezt a rendeletet, mert azt hittük, hogy a politikai motívumokból elkövetett bűncselekmények jelentékeny részét is megszünteti a biróság ezzel az amnesztia-rendelettel. A gyakorlati életben azonbam másít láttunk. Részben a végrehajtási utasítás, annak labilis szövegezése, részben uedig magának a kegyelmi rendezésnek szöveg'ezése sok hiányt, sok kibúvót hagyott és igy arra indít, hogy felkérjem az igazságügyi minister . urat arra, hogy a bíróságokhoz vagy az ügyészségekhez adjon tájékoztató útbaigazítást vagy utasítást arra vonatkozóan, hogy miképen értelmezzék ezt a kegyelmi rendelkezést, mert ennek a kegyelmi rendelkezésnek végrehajtása körül is, igenis, visszásságokat tapasztalunk és —1 ezt ugyancsak, mint gyakorlati jogász mondhatom — nem egyszer, amikor a biróság előtt állok és védek, maga a biróság is tétován tekint a kegyelmi rendelkezésre, annak végrehajtási utasítására és nem tudja, melyek azok a politikai természetű bűncselekmények és azok a politikai motívumok, amelyeknél ez a rendelkezés alkalmazható és melyek azok, amelyeknél nem alkalmazható. De súlyosan hibázott a kegyelmi rendelkezés abban a vonatkozásban is, hogy ez a kegyelmi rendelkezés megint kivételt tesz a politikai bűncselekmények egy csoportjára vonatkozóan, nevezetesen az emigrációban elkövetett állítólagos bűncselekményekre nézve és nem teszi lehetővé, hogy a forradalmak lezajlása és a háború megszűnése után tiz évvel immár az úgynevezett kommunizmus alatt elkövetett bűncselekményekre nézve is kiterjesztessék az amnesztia. Ezeket kivette a rendelkezésből az igen t. igazságügyminister ur és ne méltóztassék azt mondani, hogy ma, kommunista bűncselekményért elitélt körülbelül csak 22—25 van már fogva és ezek is közönséges bűncselekményt követtek el. (Pesthy Pál igazságügyminister: Pedig ezt mondom!) E tekintetben más az álláspontja az igazságügyi kormányzatnak és más az enyém. Én