Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-167
"Àz országgyűlés hépviselöházánah azt mondom, hogy azok a bűncselekmények, amelyeket a kommunizmus alatt követtek el, politikai bűncselekményeknek tekintendők és ezeket nem lehet abba a skatulyába beskatulyázni, hogy ezeket nem politikai bűncselekményeknek kelleme tekinteni. De aizt igein til&ztelt igazságügyminister ur nagyon jól méltóztatik tudni, hogy nemcsak azok töltik szabadságvesztésbüntetésüket, akiket közvetlenül a kommün után Ítéltek el gyorsított eljárás utján, hanem olyanok is vannak ma börtönben, akiket utóbb, a legutóbbi időkben ítéltek el, hiszen még: nap-nap után foglalkoznak a bíróságok kommunista bűncselekményekkel és ezekkel szemben is könyörtelenül elzárkózik az igazságügyi kormányzat az egyéni kegyeimezé s elől, holott emlékszem rá. hogy amikor a második számú büntetőnovellát, mint javaslatot tárgyaltuk, akkor az, igazságügyi minister ur az igazságügyi bizottság előtt olyan! kijelentést tett, hogy részben azért is szükséges a büntetőnovella, mert a restanciákat akarja apasztani és a restancia apasztásának egyik módja az lenne, hog-y egyéni kegyelmezessél kívánja megszüntetni az eljárást a régebben elkövetett bűncselekmények miatt, mert nem tulajdonit nagy megtorló jelentőséget és fontosságot annak a büntetésnek, amelyet hét évvel ezelőtt, vagy tíz év előtt elkövetett cselekményért kap valaki, akinek azért moist Ikiell megbűnhődnie, különösen amikor az eltelt hét vagy tíz esztendő alatt az illető kifogástalanul viselkedett. (Pestby Pál igazságügyminister: Hiszen folyton, napról-napra vannak egyéni kegyelmezések, az általános kegyelmezésen kivül!) Mélyen t. minister ur! Én itt e helyről is bátor vagyok felemlíteni egy szerencsétlen ember ügyét, akit név szerint is megnevezek s akinek esetét már voltam bátor az igazságügyminister urnák két izben is figyelmébe ajánlani. Ez az ember. Kovács Ferenc, akit kommunista bűncselekményért körülbelül fél évvel ezelőtt Ítéltek el, hét vagy tiz esztendő alatt semmi, de semmiféle bűncselekményt nem követett el, a légynek sem ártott, visszament a polgári társadalomba, igyekezett magának exisztenciát teremteni, és mégis most kell a szerencsétlennek kitöltenie büntetését és mcst kell exisztenciáját elveszítenie, mert még- mindig nem érkezett el az idő az igazságügyi kormányzat szerint arra. hogy a megbocsátás ezekre a bűncselekményekre is kimondassék. Én ajánlom, igen t. minister ur — leihet, hogy nem tud róla, mert ügyosztályaiban intéztették el •— ennek a Kovács Ferencnek elitéltetése ügyét, aki nem munkás ember, hanem a polgári társadalomhoz tartozó szerencsétlen ember, s aki talán vétett, talán hibázott, de hibája és bűne nem lehet olyan, hogy ezért a bűncselekményért tiz év után bűnhődjék, amikor időközben már visszatért a polgári társadalomba, annak hasznos tagja volt és becsületes exiszteuciát teremtett magának. De annak is elérkezett az ideje, igen t. minister ur, hogy végre egyszer ezekkel az úgynevezett Ítéletekkel, ezekkel a bűncselekményekkel leszámoljunk, egy szivacsot vegyünk elő és ezeket végigtöröljük. (Farkas István: Tabula rasat kell csinálni, mert elkésnek vele, és meg fogják bánni!) Az egész ország közvéleményében mit jelentenek azok az Ítéletek, amelyeket egymásután hoznak most a pécsi biróságok a pécsi megszállás ideje alatt elkövetett bűncselekményekért. Ma, tiz évvel az események lezajlása után, nem átalnak egyes emberekre 15—20 évi szabadságvesztésbüntetést kimondani. Lehetséges az, hogy tiz évvel az 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. események lezajlása után emberek ellen 15—20 évi_j£zabadságvesztést mondjanak ki, sőt két elitéltre 39 esztendő szabadságvesztésbüntetést mondott ki a pécsi királyi törvényszék és a pécsi királyi ítélőtábla? Minister ur, azt hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy ebben a kérdésben már egyszer rendet teremtsen, hogy ebben a kérdésben legalább is azt a gesztust lássuk az igazságügyi kormányzat részéről, amelyet láttunk a jobboldali bűnösökkel szemben. Végre tessék ebben a kérdésben is egyenlő mértékkel mérni és ne csak a jobboldali embereket és a jobboldali bűnözőket, ahogy itt a közbeszólás alakjában elhangzott, részesiteni kivételes bánásmódban, juttatni kegyelemhez, álláshoz, exisztenciához, hanem a baloldali úgynevezett bűncselekmények elkövetőivel szemben is tessék megértő és könyörületes álláspontra helyezkedni. Ezekben a kérdésekben is szükség lene végre egy kiadandó amnesztiára, vagy szükség lenne ezeknek az ügyeknek megszüntetésére, mert tarthatatlan állapot az, ami van. Tarthatatlan állapot az, hogy tiz év eseményeinek lezajlása után egyes embereket ilyen bűncselekményekért még mindig megfosztanak szabadságuktól. Emlékezhetünk arra, amikor évekkel ezelőtt ezt a kérdést itt a Házban szóvá tettük, akkor a ministerelnök helyettese, Vass József minister ur felállt és azt mondotta, hogy el fog érkezni annak az ideje is, hogy a politikai bűncselekmények elkövetőjével szemben amnesztiát alkalmazzanak. Figyelmeztetett azonban bennünket, akik szóvátettük ezt a kérdést és emlékeztetett arra, hogy a francia kommün ideje alatt körülbelül nyolc-kilenc évig tartott, mig az összes emberekre nézve elkövetkezett a megbocsátás ideje. Már rég túl vagyunk ezen az időponton, mert a tizedik évet járjuk, azonban ennek ellenére is, becsületes, könyörületes, megbocsátó gesztust az igazságügyi kormányzat részéről nem találunk. Minthogy tehát én azt látom, hogy egyrészt az- igazságügyi kormányzat nem valósítja meg és nem hozza azokat az alkotásokat és azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket korszerűeknek kell tekintenünk és amelyek meghonosítása az igazságügyi szolgáltatás kiépítése szempontjából feltétlenül kívánatos, másrészt az igazságügyi minister ur görcsösen ragaszkodik a kivételes uralom fentartasához és az 1921 : III. tcikk fentartásához, s minthogy az igazságügyminister ur előterjesztésére kiadott legutóbbi kormányzói amnesztiarendelet nem ad megbocsátást azoknak, akiknek pedig a megbocsátást feltétlenül meg kellene adni, nem viseltetvén bizalommal a minister ur működése iránt, a költségvetést még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a sgélsÖbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Képviselőház! Előttem szólt igen t. képviselőtársam fejtegetésében csak egyetlen egy olyan pont van, amelyet én is örömmel üdvö'zlök és amelyhez fentartás nélkül csatlakozom. Ez a rész az, amelyben a birói külön státus fontosságát ás a birói illetmények emelésének szükségességét hangsúlyozta. De méltóztassanak . megengedni, hogy a magam mondanivalóját alapjában véve felépítve mondhassam el. Már Montesquieu megállapította az államhatalom hármas felosztását és a háromféle hatalom gyakorlására három, egymástól (különálló, egymástól független elvet statuált.
