Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

14 Az országgyűlés hépviselőházánáh Felkiáltások a jobboldalon: Nem adnak!) Ad­tak a múlt évben elég szépen, de az idén be­szüntették a hitel folyósítását, pedig a kamat 9—11 százalék volt. (Borbély-Maczky Emil: Hol van ez az olcsó kamat? Igénybe vesszük! — Usetty Béla: 14—16 százalék!) Lehet, hogy volt ilyen magas is, de még az emiitett ala­csonyabb kamatot sem birja el az építkezés, különösen a lakásépítkezés. Tudjuk, hogy bé­kében 4—5 százalékra is lehetett már amorti­zációs kölcsönt kapni. Egy^ másik oka annak, hogy az építkezés visszaesést mutat, az, hogy a népjóléti minis­teriumnak erre a célra szánt hitele jóformán teljesen kimerült. (Borbély-Maczky Emil: Szülkkeblüek a pénzügymlinisteriumibain a nép­jóléti ministeriummiai szemben! Töbib pénzt kellene neki adni!) Felfogásom az, hogy a beruházási hitelek­ből ujabb, nagyobb összeget kelleme a népjóléti ministerium építkezési tevékenységének támo­gatására fordítani. (Élénk helyeslés. — Kiss István: Hogy a tisztviselők is építhessenek!) Külünösen azt kívánnám, hogy a pénzügyi kormány járuljon hozzá legalább ahhoz, hogy ugy az eddig kiadott kölesö nőiknek kamatai, niiint^ a soronibivüli visszafolyó, valamint a tör­lesztésekből visszafolyó összegek, amedyek tu­domásom szerint körülbelül 18 millió pengőt tesznek ki, újból rendelkezésére bocsáttassanak a népjóléti ministeriumnialk (Élénk helyeslés jobbfelől.) abból a célból, hogy ezeknek az ösz­szegetenek segitségével ia lakásépítést támo­gassa. (Borbély-Maczky Emil: Ez a legkeve­sebb!) Amikor a népjóléti ministeriumban mű­ködtem, épen a lakásépítés volt a szakmám és így ezen a. téren némi tapasztalattal is rendel­kezem. (Halljuk! Halljuk!) 1926-ban indult meg a népjóléti ministerium bérházépitési akciója. Ez az akció ugy volt elgondolva és végre­hajtva, hogy a népjóléti minister ur a pénz­ügyministerium által rendelkezésére bocsátott hiteleket kölcsönadta olyan egyéneknek, akik Budapesten és vidéken bérházakat építettek. Ennek az akciónak kapcsán 1926 óta — tehát nem is egészen két év óta — felépült Budapes­ten és a vidéken 131 bérház, összesen 2163 lakás­sal. Ez az egész akció eddig kereken körülbelül 11 millió pengőjébe került a népjóléti ministe­riumnak. Ez az akció különösen azért vált be olyan kitűnően, mert egyrészt nagyban hozzájárult a lakástermeléshez, a munkanélküliség csök­kentéséhez és amellett a népjóléti minister ur bölcsessége folytán olyan ügyesen és szépen volt megszervezve, hogy gyorsan bonyolították le az ügyeket, ugy, hogyha ma valaki kölcsönért folyamodott, két-három hét múlva a Pénzinté­zeti Központ már folyósította neki a kölcsönt. (Borbély-Maczky Emil: Ma pedig két esztendő kell hozzá!) Az államnak ebből az akcióból csak haszna volt, mert hiszen 7%-os kamatra adta ki ezeket a kölcsönöket. Azt hiszem, ez sokkal többet jövedelmezett az államkincstárnak, mint akármelyik más hasznosnak nevezett be­ruházás. Az akció adminisztrálása sem került ÎAZ cl Hámnak egy fillérjébe sem, mert az admi­nisztrációs költségeket az5 ezrelékes jelentke­zési díjakból maguk az építtetők viselték. Ez az akció tehát egyike volt a legszebb és a leg­jobb akciónak, amelyeket a háború után a nép­jóléti ministerium megindított. (Borbély­Maczky Emil: Azért szüntették be, mert életre­való eszme volt! így szoktak nálunk csinálni! — Mozgás a jobboldalon.) 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. A másik házépítési akciója a népjóléti mi­nister iumnak szintén még abban az időben in­dult meg, amikor romló koronával dolgoztunk. Ennek kapcsán az akkori pénzügyminister ur akkor még 50 milliárd papirkoronát — ami most négymillió pengőnek felel meg — bocsá­tott a népjóléti minister ur rendelkezésére oly célból, hogy ebből az összegből legelsősorban tisztviselőknek, ilyenek hiányában más kisebb exisztenciáknak is kölcsönöket bocsásson ren­delkezésére családi házépítés céljaira. Ennek az akciónak kapcsán 1923 óta 658 csallájdiház épült fel az országban, 1058 lakás­sal. Iglaz t. Képviselőház, hogy ennek az ak­ciónak voltak bizonyos hibái is. Legnagyobb hibája nézetem szerint aa volt, szemben a bér­házépitési akcióval, hogy az ilyen kölcsön­kérelmeknél s azok elintézésénél a pénzügy­ministerium minden egyes esetben fentar­totta magának az előzetes hozzájárulás jogát, bár erre semmi szükség nem volt, mert hiszen a kölcsönkérelmeket elintéző lakásépítési ál­landó bizottságban a pénzügyminister ur kép­viselője is helyet foglal és igy módjában volt véleményét nyilvánítani az egyes kölcsön­kérések elbírálásánál s módjában áll egy ilyen kölcsön kiutalását esetleg meg is aka­dályozni. Igazán szomorú példákat tudok, amelyek ennek a bürokratikus elintézésnek nyomában jártak. Bátor leszek a t. Háznak egy ilyen példát elmondani. (Halljuk! Hall­juk!) Zalaegerszegen egy királyi főmérnök 1927 május elején kérvénnyel fordult a népjóléti ministerhez, amelyben saját tehermentes tel­kére felépítendő családiház építésére kölcsönt kért. Az illetőnek azonkívül /volt néhányezer pengő mgiánvagyona is. A kérvényt a nép­jóléti ministerium illetékes osztálya természe­tesen előzetesen elbírálta és akkor, 1927 ma­lus 24-i!ki kelettel, értesítette az illető fo­lyamodót, hogy hajlandó a törvényes feltételek betartása mellett az illetőnek a lakásépítéshez a költségvetésben megállapított összeg 60%-át hitel gyanánt nyújtani. Ez a kérvény azután hozzájárulás végett a pénzügyministeriumba került. Az illetőnek az építkezést meg kellett kezdenie, mert 1927 november 1-ére a lakását felmondták és ha addig házát fel nem épiti, akkor formálisan az utcára kerül. A népjóléti minister ur leirata folytául joggal számitha­tott arra, hogy a kölcsönt megkapja. Mind­azonáltal augusztus 1-éig várt az építkezés megkezdésével, de tovább már nem várhatott, mert hiszen különösen ősszel egy ilyen csa­íádiháznak a felépítéséhez legalább három hó­nap kell. Augusztus 1-én tehát megkezdte az építkezést, előbb saját tőkéjével, a pénzügy­ministeriumban azonban még mindig nem volt elintézve az ügye. (Egy hang a balközé­pen: Talán még ma sincs!) ma már igen, de ennek a huzavonának a következtében abba •a helyzetbe került ez a szegény tisztviselő, hogy kénytelen vjolt egy helybeli banknál uzsorakamatra nagyobb kölcsönt felvenni, hogy ! az építkezést folytathassa. (Felkiáltások: Állandó uzus!) Mikor azután a pénzügyminis­terium erről a dologról tudomást szerzett, az­zal az értesítéssel, hogy miután már az ő in­gatlanára más kölcsön van betáblázva, a kölcsön folyósítását megtagadta, (Zaj.) ami­nek az lett a következménye, hogy a kölcsön­nyujtó pénzintézetek, amelyek a rövidlejáratú hitelt neki nyújtották, beperelték, a pert ter­mészetesen elvesztette, a költségek legalább 30%-kai felszaporodtak és ezért június

Next

/
Thumbnails
Contents