Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

Âz országgyűlés képviselőházának 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. 215 részletes vita kapcsán szóljak hozzá azokhoz a részletkérdésekhez, amelyeket az igazságszolgáltatás területén még érinteni szándékoztam. Egy kérdéssel azonban kötelességemnek tartom, hogy még foglalkozzam. Ez a birói függetlenség kérdése. Sajnos, a nyilvánosság előtt mind sűrűbben hangzik el az az állitás, hogy a magyar bíróság nem független, hanem függ a kormánytól és a kormánynak a bíróság ezen függősége révén talán még az Ítélkezésre is befolyása lehet. Ezt az állítást azzal a tetszetős érvvel szokták alátámasztani, hogy hiszen a birót az igazságügyminister ur előterjesztésére az államfő nevezi ki, á biró kinevezése, előmenetele tehát a kormánytól függ. Ez a tetszetős érvvel alátámasztott állitás nagyon alkalmas a közvélemény megtévesztésére és különösen alkalmas arra, hogy a bíróság tekintélyébe, függetlenségébe és pártatlanságába vetett hitet és a bíróság tiszteletét megingassa. Én, aki egész életemet az igazságszolgáltatás területén töltöttem el és igy eléggé ismerem a birói szervezetet, azt a viszonyt, amely a bíróság ós a kormány között fennáll és aki különösen ismerem a bíró lelkivilágát és gondolkodását, kötelességemnek tartóim, hogy ezen nyilvánosan hangoztatott állitás tévedéseire rámutassak. Amint az 1869 : IV. tcikk rendelkezéseiből tudjuk, az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elválasztatott. Ez azt jelenti, hogy az állam igazságügyi felségjoga önálló alkotmányjogi független hatalom. Tehát a birói. hatalom független a közigazgatástól, tehát a kormánytól ós független a törvényhozástól. A birói hatalomra működése terén, az Ítélkezés területén sem a kormány, sem a törvényhozó semmi néven nevezendő befolyással nines és nem is lehet. És valóban, a biró a birói hatalom birtokában teljesen független, őt nem köti csak a törvény, esküje, lelkiismerete és meggyőződése. Az kétségtelen, hogy a biró kinevezése, mondjuk nagyrészben a kormánytól függ. De csak kinevezése; működése és az ítélkezése területén azonban teljesen független és befolyásmentes. Mármost az a kérdés, mégis hogyan képzelhető el az, hogy a birói igazmondásra a kormány befolyást gyakorolhat. Ez nem képzelhető el másként, mint ugy. hogy feltételezzük azt a lehetőséget, hogy a biró esküjét megszegve, lelkiismeretével, meggyőződésével ellenkezően csak az előmenetel kedvéért mond bizonyos perekben igazságot. Végre is feltételezni azt is lehet, hogy á biró pénzért mond igazságot, — az ellen nem vagyunk biztosítva — mert sajnos, az emberek egymásról sokkal rosszabb véleménnyel vannak, mint önmagukról. Én csak azt kívánom azoktól, akik a bíróságot ezzel az állitással illetik, (Simon András: Sokan önmagukból indulnak ki!) ne higyjék, hogy ők különb emberek, mint mások, azaz fordítva, ne higyjék, hogy más ember nem korrekt és osak ők a korrektek. Annyi jóhiszeműséget, annyi tisztességet és annyi beesülettességet fel kell tételeznünk embertársainkról és a magyar bíróról is, mint amennyit önmagunkról feltételezünk. De hogy áll ez a kérdés tulajdonképen? Az igazságszolgáltatás végtelen területein nincs is abban a helyzetben a biró, hogy szolgálatot tegyen a mindenkori kormánynak, csak politikai perekben. Nagyon kis terület a politikai perek területe. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Iíródy Ernő: Azért kell kivenni onnan!) És a politikai pereknek nagyon kis területe az, amelyen a bíróság, az igazságszolgáltatás a korKÍJPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XTI. j many politikájával ériiitkezhetik. (Bródy Ernő: Azért kell független esküdtszék!) Mit kell tehát feltételeznünk? Hogy az egynéhány politikai ügyben az abban Ítélkező egynéhány biró megfeledkezhetik kötelességéről, Dehát melyik biró? Az első biró? Az első biró aligha, mert hiszen az első biró nem mond végérvényes ítéletet, tehát valami nagy súlya és jelentősége az ő igazságszolgáltatásának a kormány politikája szempontjából alig van. A másodfokú biró ugyanebben a helyzetben van. Marad tehát az, hogy a curiai bíróról tételezzük fel azt, hogy bizonyos elébekerülő és az ország kormányzatát érintő politikai ügyekben megfeledkezik kötelességéről. Legyünk egymással őszinték, szállítsuk le ezt a vádat a maga igazi értékére. 50—60 év között a curiai biró, aki a birói pályán elérte azt, amit az igazságszolgáltatás területén nekünk élet és karrier nyújt, nem igen kerül abba a helyzetbe, hogy becsületes birói palástját, egész múltját megtagadva olyan Ítéletet hozzon, amely neki esetleg egy előléptetést biztosit. Nem érdekli a curiai birót az előléptetés. Ü életének abban a korszakában van, amidőn bölcsen és nyugodtan nézi a gyarló emberi ambíciókat, amelyek tüzelhetnek fiatalembereket, de nem tételezhetők fel az igazságszolgáltatás becsületben megőszült, tekintélyes, kiváló munkásairól. Én a birói kar függetlenségét a birói kar kiválóságában és becsületességében látom és az a véleményem, hogy az igazságügyminister ur akkor, amikor a kinevezés kérdésében kijelölés és kandidálás eredményét veszi figyelembe s a bírákat e vélemények alapján nevezi ki, a birói függetlenséget még külső látszat szerint is minden tekintetben biztosította. Az igazságügyi költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbról és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Azok, akik figyelemmel kisérték Váry Albert t. képviselő-^ társam felszólalását, beszédének első részében' és második részében határozott ellenmondást fedezhettek fel. Ebből a Váry-féle beszédből kétségtelenül kitetszik, hogy Váry Albert t. képviselőtársam jobb biró, jobb jogász, mint amennyire kiváló politikus. Ez ne essék az ő sérelmére, ezt azonban meg kellett állapitanom. Beszédének abban a részében ugyanis, amelyben a bírói illetményekről tett említést, amikor a birói létszámfelemelésről, valamint a kezelőszemélyzet kiegészítéséről szólt, az igazságügyminister úrhoz azt az intelmet intézte, hogy jöjjön a segítséggel azonnal, jöjjön addig, amíg a segítség nem késő, mert sajnos azt tapasztalta, hogy Magyarországon mindig későn jön a segitség és radikális megoldást sürgetett ezen a téren. Amikor a birói létszám kiegészítéséről, valamint a kezelőszemélyzet létszámának emeléséről van szó, gyors segítséget kívánt és megállapította, hogy sajnos nálunk a segitség mindig későn jön, valamint megállapította azt is, hogy radikális megoldásnak van helye ebben a kérdésben, elenben nem ugyanezt a megállapítást tette, és nem ugyanezt a következtetést vonta le, amikor beszédének elején elkalandozott politikai térre és amikor rámutatott arra a felfogásbeli különbségre, amely közte és az ellenzéki politikusok közt van, amikor megállapította, hogy a célkitűzés kérdésében többékevésbé azonosak, tisztán csak tempóban van köztük különbség és abban, hogy más és más 32