Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-167
208 r Az országgyűlés képviselőházának rüyé és szükségessé vált a magánjogi törvény módosítása... « De megállapítja a minister ur, hogy a gazdasági és társadalmi helyzet állandósult. Hát, maga ez az írásban lefektetett megállapítás nem vezeti arra a gondolatra az igazságügyi kormányt, hogy ezzel egyidejűleg, ha már nincs szükség ezekre a rendszabályokra, ezeket meg lehet szüntetni* vagy gondolja-e a minister ur, hogy lehet a gazdasági és társadalmi élet állandósulását remélni ezeknek a függő problémáknak megoldása nélkül? Azt hiszem!, hogy a gazdasági m társadalmi helyzet állandósulásából igen erőteljesen hiányzanak azok, r amikről én most beszéltem és az állandósulásához igen szükséges kellék volna a teljes, minden fentartás nélkül való amnesztia és az emigráció teljes likvidálása. (Pakots József: »Beszélhetsz, jó vitéz!«) T. Képviselőház! Máshol is voltak forradalmak, máshol is voltak ellenforradalmak. ellenforradalmak diadalmaskodtak, vagy letűntek, forradalmak diadalmaskodtak, vagy elbuktak; minden országban voltak bajok a nagy forradalom: a háború után, mert hiszen a tula jdonképeni forradalom a (háború volt, de ilyen hosszú ideig sehol sem tartott az utóbetegség', ilyen sokáig sehol sem tartották fenn a politikai üldözés rendszerét. (Pakots József: Vannak köztük olyanok, akik az egységespártba emigrálták!) Bármely országot vesszük is, bárhova nézünk is, a forradalmi országokban, sőt a fasiszta, ellenforradalmi országokban is azt látjuk, hogy mindenhol igyekeznek ezt a fájdalmas aktát lezárni és mindenhol igyekeznek legalább ezzel a társadalomban a megnyugvást elősegíteni. Nálunk ezt nem látjuk. Nagyon nehéz az emigráció likvidálásáról beszélni ma, amidőn néhány - hónappal ezelőtt elhangzott az a példátlanul és páratlanul álló súlyos Ítélet a Hatvány-ügyben, amelyet tegnap a Tábla valamivel enyhített ugyan, de még mindig meghagyott olyan súlyosnak, (Jánossy Gábor: De ami nem tartozik ide! — Farkas István: Minden idetartozik! — Zaj.) hogy az az egész világ figyelmét felhívja magára. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! — Kérem a szónokot, hogy folyamatban levő bűnügyeikkel ne méltóztassék foglalkozni! (Farkas István: Mindennel leihet itt foglalkozni! Hát, hol foglalkoizzunk vele?) Propper Sándor: Nincs más alkalom és mód, tehát az igazságügyi tárca keretében kell foglalkozni mindazokkal az igazságügyi kérdésekkel, amelyek a közvéleményt is foglalkoztatják. Különösen arra akarok rámutatni ezzel a kérdéssel kapcsolatban, amit tegnap a főügyész úrtól hallottunk és ami engem . . . Elnök: Másodízben figyelmeztetem a képviselő urat, és rendre is utasítom! Méltóztassék tartózkodni olyan tárgykörtől, amely a parlamentben vita tárgyává nem tehető. Méltóztassék tehát ehhez az intelemhez alkalmazkodni! (Felkiáltások a szelsőbaloldalon: A főügyész beszédéről van szó!) Folyamatban lévő büntetőperről van szó, amelyben jogerős Ítélet még el nem hangzott. (Zaj-) Csendet kérek! (Rassay Károly: Joga van foglalkozni a főügyész beszédével! — Zaj.) Méltóztassanak csendben maradni! (Rassay Károly: Ez lehetetlenség! Egy tisztviselőnek, egy ' közegnek szerepéről van szó!) Propper Sándor: Olyan események történtek, amelyek engem részben mint törvényhozót felháborítanak, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) részben pedig aggasztanak és én más he167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. lyét, más területet nem találok. Végtelenül sajnálom, hogy ezeket a kérdéseket nekem itt az ország jól felfogott érdekében szóvá kell tennem, 'méltóztassék tehát megengedni, hogy én ezekkel a kérdésekkel anélkül, hogy magát az ítéletet bírálnám, foglalkozhassam. ' (Rassay Károly: A főügyész beszédét bírálhatja!) Egy helyen azt mondja Dabasi Halász főügyész ur (olvassa): »Kötelességem megvédeni a bírót, mert ki tudom mutatni, hogy semmiféle perrendellenességet nem követett el«. Továbbá igy nyilatkozik (olvassa): »A biró is benne él a nemzetben, a társadalomban, őt is a nemzet ideáljai hevítik. Szomorú volna azt követelni a bírótól, hogy elvonatkoztassa magát a nemzet zúgó életétől, a nemzet ideáljaitól és mindentől elvonatkoztatva hidegen, mereven, ridegen hozza meg Ítéletét.« T. Kép viselőiház ! Ez engem felette aggaszt és azért teszem ezt szóvá, mivel ez politikai kérdés, mert a főügyész állása politikai álláfe, aki felett az igazsáígügyminister gyakorolja a felügyeletet. (Rassay Károly: Tiszta dolog!) T. Képviselőház! Mi az a nemzeti ideál, mi az, hogy »benne él a nemzeti ideálban«? Eddig nem ezt hallottuk, eddig azt hallottuk, hogy a bi»ró igenis, elvonatkoztatja magát mindenféle külső hatástól, mindenféle befolyástól és igenis, hidegen, ridegen, nyersen hozza meg Ítéletét. Most pedig azt halljuk a főügyész úrtól, hogy nem lehet kívánni a bírótól, hogy elvonatkoztassa magát; hogy ő is benne él a nemzet idealizmusában. De más volt a nemzet ideálja 1848-ban, más volt 1849-ben, más volt 1849-től 1867-ig, más volt 1867-től 1914-ig, más volt 1918-ban, más volt 1922-ben és más ma. (Jánossy Gábor: A nemzeti ideál mindig egy volt!) Bocsánatot kéreik, ha ez abszolút igazság- és abszolút tétel volna és meg lehetné határozni, determinálni lehetne, akkor én is azt mondanám, miután azonban a ma élő negyven-ötven elves férfiak előtt a nemzeti ideálok változásának egész sorozata zajlott le, amikor látjuk az emberéket lelkesedni és amikor látjuk a kormányokat a lelkesedéseket átvenni, felfogni és nemzeti ideálokká tenni, akkor azt kell mondanom, hogy a biró ezektől az ideáloktól maradjon távol, az ő bírói székéből ne nézzen kifelé és ne adjon arra, hogy a hangulat micsoda, az uralkodó politikai nézet micsoda, hanem a maga tiszta egyenességében, a törvény betűje és szelleme szerint ítélkezzék. Nem tudom, hogy a minister ur milyen viszonyban van az ügyészséggel, (Jánossy Gábor: Jó viszonyban!) mert hiszen a vádlbeszédben ő is me>gkapta a magáét. (Zaj.) Hiszen jól tudom, hogy törvény szerint mi a viszony közöttük, csak azt nem tudom, hogy egyébként milyen a viszony, mert hiszen a minister ur is kikapott a főügyész úrtól. (Pakots József: Egy !kis fordított viszony!) A főügyész ur ugyanis azt mondotta, hogy az igazságügyi kormányzat egyes ügyekben taktikázott. Ez hallatszott el az ügyészi székből, ami engemet szintén aggodalommal^ tölt el. Én nem tudom, hogyan lehet az ügyészi székből a kormányt bírálni, de ez nem reánk tartozik, ezt a minister ur majd elintézi az ő főügyészeivel. Mondom tehát, nem tudom, milyen viszonyban van ebben a pillanatban a minister ur az Ő ügyészeivel, de ha van még olyan viszonyban, hogy még hallgatnak reá, (Derültség a szélsőbaloldalon.) akkor megmagyarázhatná! neki, hogy az ilyen veszélyes tételeket a vádlói székből nem , volna szabad hangoztatni; mert ha; van destrukció, ha van tekintély rombolás, az igaz-
