Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

''Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. 307 dig- kaptunk, én azonban ezekkel nem tudok megelégedni. Egy olyan költségvetésben, mint az igazságügyi költségvetés, amely évente közel 60 millió pengővel dolgozik, kell fedezetet keresni és kell fedezetet találni arra, hogy a fogházviszonyokat megjavítsák, hogy embereket ne tartsanak embertelen viszonyok között, gondoskodjanak arról, hogy azok a szerencsétlenek, akik kénytelenek -életük egy részét ott tölteni el, ne elkeseredéssel, undorral, és utálattal töltsék ezt az időt és ne igy jöjjenek onnan ki. Az igazságszolgáltatás másik célja — ezt hangoztatják a jogbölcselők — a megjavítás volna. Minister ur, az ön fogházviszonyai mellett javulásról nem lehet szó, sőt, ha vannak fokozatok a cselekményben, akkor ezek a flogházviszonycik csak arra jók, hogy rosszabbítsanak a helyzeten, hogy a bűnözőket mée: sokkal rosszabbakká és fogékonyabbakká tegyék, mert ott kell látniok azokat a súlyos, borzalmas igazságtalanságokat!, amelyeket a hatalom ,a maga hatalmának felhasználásával az emberek ellen elkövet. Ezért egészen bizonyos, hogyha valakit egészen ártatlan politikai cselekményért több hónapra vagy esztendőre börtönbe csuknak, ha egyébként a legjobbhiszemü ember is volt, egészen bizonyos, hogy meglehetősen nagymennyiségű elkeseredéssel jön ki onnan a fogházból és élete egész folyamán hordozza magában azt a gyűlöletet, amelyet azáltal szerzett, hogy odabent vele embertelenül, emberhez nem méltóan bántak. Ugyanez a helyzet a közönséges bűntettesnél is: nincs oka, nincs lehetősége megjavulni odabent a fogolynak, mert nem adnak erre módot és alkalmat, hiszen nem mint emherrel bánnak velük a fogházakban. Én nem a személyzetet teszem felelőssé, hiszen az a parancs szerint, a szabályok szerint dolgozik és 'bizonyára betartja a szabályokat. A rendszer a hibás, amely a politikai bosszútól vezettetve " még azzal is súlyosbítja az állam foglyainak helyzetét, hogy méltatlanul és embertelenül bánik velük. Egyébként a politikai üldözés nemcsak jogtalan és erkölcstelen, hanem — az én felfogásom szerint — haszontalan és céltalan is. Ez a mi rendszerünk nem uj, sőt azt mondhatnám, hogy szószerinti kópiája más államok hasonló helyzetének és korszakának. Általában a munkásüldözés, a politikai üldözés, a szocialista üldözés bizonyos államokban és bizonyos korszakokban nagy hasonlóságot mutat egymáshoz. Méltóztatnak bizonyára ismerni a németországi szocialista üldözések korszakát, amely 1887-tól 1890-ig tartott és amelynek célja az volt, hogy a szocializmust és általában a haladás szellemét a német népből kiirtsa. Egy igen jelentékeny, nemzetközi viszonylatban is elismert nagy államférfiú: Bismarck volt ennek szellemi vezetője és kezdeményezőié. Ö vállalkozott arra, hogy Szent György lovagja lesz ennek az uj korszaknak és le fogja döfni a szocializmust. Méltóztatik tudni, hogy mi volt ennek a következményei Bismarck valamikor egy bizalmas rendeletet adott ki közigazgatási hatóságaihoz, amelyben a következő mondat foglaltatik: »A szociáldemokráciát addig kell gyötörni, kinozni, mig fel nem lázad, akkor azután' alaposan ki lehet irtani!« Ez a bismarcki recept. Bismarck maga és Bismarck hatóságai ezt igen alaposan gyakorolták, sőt az alaposságon túlmenően gyakorolták. Méltóztassék elolvasni ennek a korszaknak történetét, — mindenkinek igen könnyen hozzáférhető. Ott volt Berlinben a hires hetes tanács. Ez a hetes taKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. nács minden szocialista pártállásu vádlottra ugyanannyi esztendőt rótt ki, mint amennyi hónapot rótt ki más pártállásu vádlottra. Ez tizenkétszeres. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Valorizáció!) Ez elég szép valorizáció. Azt hiszem, a hadikölcsön valorizációnál meg volnának elégedve a hadikölcsön-tulajdonosok ilyen valorizációval. (Györki Imre: Még jobb arány volna 1 :365-höz!) Mondom, ezt a receptet a legalaposabban gyakorolták, sőt túlmenően gyakorolták. Kimondhatatlan mennyiségű büntetést róttak ki a szocialistákra. (Meskó Zoltán: Meg is szervezték ezzel a pártot!) Majd rátérek erre. Kihágásokért, mondva csinált bűnökért, beugratások folytán bekövetkezett eseményekért és cselekményekért embereket ide-oda toloncoltak az országban, sőt az országon kivül. A szocialistatörvény ismerte az úgynevezett enyhe ostromállapotot, amelyet különböző tagországokban hirdettek ki. Azután belenyúltak igy a munkásmozgalomba, szétszórták, szétküldték az embereket az egész országba, sokszor az országon kivül. Gyűléseket nem lehetett tartani, szervezkedni nem volt szabad, hangot adni, panaszkodni nem volt szabad. Csend volt Németországban annak idején, hasonló csend a mai magyarországi csendhez. (Mozgás a jobboldalon.) S 12 esztendő múlva a hires, — inkábh hírhedt, mint hires — berlini hetes tanács ügyésze, Tessendorf ügyész kénytelen volt belátni, hogy az ő módszere nemcsak nem ártott a szociáldemokrata munkásmozgalomnak, hanem egyenesen használt. Nagyon élénken ajánlom az igen t. ig:azságügyminister ur figyelmébe azt, amit Tessendorf ügyész mondott, amikor befejeződött, amikor megbukott az üldöző korszak és a kivételes törvény. Tessendorf ügyész szó szerint a következőket mondotta, (olvassa): »Munkánk sikertelen volt. Sok exisztenciát tönkretettünk, sok család boldogságát szétdúltuk és kemény ítéleteink nem egy ember életét röviditették meg, de a mozgalom, amelyet le akartunk győzni, mégis győzött.« T. Képviselőház! Ha van törvényszerűség a társadalom szerkezetében és a társadalom életében, ugy látszik, törvényszerűség, törvényszerű folyamat az, hogy az üldözés csak erősiti és keményiti az üldözötteket és az üldözöttek mozgalmát. Már ebből a szempontból is okos, célszerű dolog volna, — ha figyelmen kivül hagynók is az emberiességet és az okos

1ságot, a politikai bölcseséget és az előrelátást — mee^rintetni végre egyszer a politikai üldözést. Ennek az uralomnak a tizedik esztendejében talán szabad kérni azt, talán szabad hivatkozni arra, talán szabad ráterelni a figyelmet arra, hogy érdemes volna már pontot tenni a politikai üldözések után és nagyon elérkezett az ideje annak, hosry begöngyöljék a politikai bosszúállás halálfejes lobogóját. (Jánossy Gábor: Szép mondat!) T. Képviselőház Amnesztiát hirdettek néhányszor, de, amint beszédem elején mondottam, ezzel az amnesztiával nem likvidálták magát a politikai üldöztetést. Az emigrációról is sok szó esett, sokszor beszéltünk róla, sokszor követeltük a likvidálását, de eredményt még nem tudtunk elérni. Ebben a pillanatban szinte beláthatatlan, hogy mikor következik, mikor következhetik el az ideje annak, hogy ezeket a forradalmi és ellenforradalmi kérdéseket likvidálják. Maga a minister ur mondja tárcája költségvetésének indokolásában egy helyen, a 37. oldalon, hogy: »A gazdasági és társadalmi helyzet állandósulása következtében idősze31