Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

ÖÖ2 Az országgyűlés képviselőházának Itt jutok azután a 7. címhez, a nyugellátások címéhez,. Azelőtt a nyugellátások külön fejezetet képeztek a költségvetésnél, ami 2—3 évvel ezelőtt megsKÜjntettetett, és mlost minden nyugellátás az illető tárcánál külön-külön van feltüntetve. Ez az egyes tárca megítélése szempontjából talán előnyösebb, de egészen kétségtelen, hogy egy előnye lett volna a régi rendszer megtartásának, tudniilik alkalmas lett volna arra, hogy globaliter képet tudtunk volna maguknak alkotni arról, hogy az öszszes tárcák nyugdíjterhei milyen hallatlanul nagy terheket rónak az államháztartásra. Én a magam szerepét nem léphetem túl, s ezért csak az igazságügyieket említem. A nyugdíj teher, az összes közigazgatásiakat véve, percentualiter 15-4%, amit itt azért emlitek csak meg, mert békében az összköltségvetésnek a nyugdíj csak 2%-át képezte, tehát egy nyolcszoros emelkedés mutatkozik az összköltségvetésben. Ez a kép itt még szomorúbb, ha tudniillik csinálok egy további arányszámítást, ha összehasonlítom, hogy az összes igazságügyi kiadásoknak hány százalékát képezi a nyugdíjteber, akkor egészen horribilis nagy arányszámot kapok: 26*2%-ot. így tehát több, mint egynegyedét képezi az igazságügyi nyugdíjasok illetménye az összkiadásoknak, beleértve utóbbiakba minden dologi, beruházási terhet. Ez kétségkívül igen súlyos tünet, amely azonban remélhetőleg csak szomorú állapotainkkal összekötött átmeneti jelenség marad. Ez ad nekem alkalmat arra, hogy itt megérintsek egy kérdést. Ez az 1921 : XXVII. te, amely megengedte a volt bíráknak, hogy ügyvédi vizsga; letétele nélkül, a régi birói vizsga alapján kiléphessenek az ügyvédi pályára. Bár elismerem, hogy ez inkább csak az elmúlt években volt igy, a jövőben azonban már nem lesz igy — kétségtelen, hogy ez a törvény lehetővé tette, hogy bírák munkaerejük teljéiben, mielőtt még teljes szolgálatukat kitöltötték volna, kiléphettek a szabad pályára, szintén olyan momentum volt, amely a nyugdíjterheket lényegesen emelte. Adós maradtam még* az igazságügyministerium kodifikációs munkájának ismertetésével. Ezt, rövidén bár, de illik, hogy ismertessek. Kiindulok a tavalyi naptári év elejétől. Mindjáa-t a tavalyi év elején kezdődött az igazságügyministerium kodifikációs működése, illetve a törvényhozás foglalkoztatása igazságügyi javaslatokkal. Itt mindjárt az 1927 : III. tcikket említem, amely a cégtörvény bizonyos módosítását tartalmazza. Ennek a törvénynek lényege az, hogy megszünteti azt az anomáliát, hogy régen megszűnt cégek még mindig a cégjegyzékben szerepeltek, lehetővé téve ezeknek hivatalból vialó törlését. Nagyjelentőségű törvény volt az öröikösödési törvény novellája, — amint méltóztatnak tudni —, az 1927 : IV. te, amely jelentékenyen könnyített a bíróságok terhén, egyszerűsítvén az eljárást, részben ptdig a közjegyzőkre ruházván át az eddigi birói eljárások egy részét. A harmadik törvény, amelyet letárgyalt a Ház és amely eléggé széles hullámokat vert a gazdasági életben, a biztosítási díjra vonatkozó törvény volt, amelyet csak érintek, hiszen, nem lehet feladatom ezeket a törvényeket részletesen ismertetnem. Magánjogi jelentősége volt két másik törvénynek is: a belyizi hajókra és a falusi kislakásépítési akcióra vonatkozó novellánaík, az 1927 : XIX. tcikknek. Tisztán igazságügyi természetű volt a szabadalmi felsőbíróság beszüntetésére vonatkozó 1927 : XX. tcikk. Igen nagyjelentőségű volt az a törvény, amely à telek167. ütése 1928 május 9-én, szerdán. ' könyvi helyzetet kívánta szanálni azzal, hogy | a tényleges birtoklás bejegyzését könnyítette | nieg. Ez a tavaly meghozott 1927 : XXXI. te. De a legjelentősélgteljesebb igazságügyi javasj lat volt az elmúlt naptári évben a jelzálogra I vonatkozó javaslat, amelyről merem állítani, I hogy az 1894. évben hozott házasságjogi törvény hozatalától fogva fontosabb magánjogi javaslattal a törvényhozás nem is foglalkozott. j Ez a javaslat immár, mint az 1927 : XXXV. tcikk, a magyar Corpus Jurisban benne van., Modern, szép törvény ez, amelyet minden jogász csak lelkesen üdvözölhet. De az uj naptári év beköszöntésével sem maradt abba az igazságügyministeriunmak igazán produktiv munkája a törvényhozás fog' lalkoztatása terén. Itt Icisebb jelentőségű a pengőszámitásra való áttérésre vonatkozó törvényjavaslat. Fontosabb, de inkább gazdaságilag jelentőségű a záloglevelekre és a kötvényekre vonatkozó javaslat. Nagyon fontos a büntető igazságszolgáltatás egyes kérdéseire vonatkozó törvényjavaslat, amely az 1928 : X. tcikk alakjában van beciikkelyezve s amely rendkívül nagyjelentőségű, mert igen nagy ujitásokat tartalmaz a szabadságvesztésbüntetések, illetőleg azoknaik pénzbüntetésre való átváltoztatása tekintetében. Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről is hoztunk egy novellát az elmúlt évben. Legfontosabb talán az úgynevezett valorizációs javaslatnak, az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséiről szóló törvényjavasI latnak törvényerőre emelése, amely törvényj javaslat törvénytárunkban mint az 1928. évi j XII. törvénycikk foglal helyet, amely törvényt április 1-én az 1430. M. E. számú rendelet már ' életbe is léptetett. Ez annál jelentősebb, mert ennek a számos olyan prekluziv határideje van, amelynek letelése a kezdő időponttól, tej hát április 1-től számíttatik. Meg kell még említenem a felsőházi novellát, továbbá az ipari jelzálogra vonatkozó tör1 vény javaslatot, amelyet már a Felsőház is el, fogadott és amelynek közgazdasági jelentőségét mindannyian ismerjük, különösen a középipari vállalatok szempontjából. Ezzel az igazságügyi tárca törvényalkotási tevékenységéről be is számoltam. Marad még a rendeleti anyag, amely szintén —• épen az átmeneti időkre való tekintettel — igen jelentékeny. Itt csak a csődönkivüli kényszeregyezségre vonatkozó rendeletet em litem meg, valamint a birtokrendezési ügyekre vonatkozólag kiadott 5000. M. II. számú rendeletet. Mármost, ismertetvén az igazságü^ministerium és a bíróságok funkcióját, sőt bizonyos mérvig azoknak szociális helyzetét is, legyen szabad még az igazságügyi tárcához tartozó más kérdéseket is érintenem szociális vonatkozásban. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban említem az ügyvédkérdést. Előadói beszédem kereteit haladnám túl, ha ezzel a kérdéssel oly bőven foglalkoznám, mint azt a kérdés kívánja. Tehát rövid leszek, annál is inkább, mert tudomásom van róla, hogy lesznek olyanok, akik ezzel a kéréssel a padsorokban, és pedig jobbról és balról is, bővebben fognak foglalkozni. Én csak leszögezem a száraz tényt, mely egyébként köztudomású, s amely miatt az ügyvédség évek óta panaszkodik, az tudniillik, hogy rendkivül megnehezedett az ügyvédség anyagi helyzete, és ez a helyzet nemcsak hogy nem javult, hanem még romlott. Ennek indokait itt ismertetni most nem akarom, talán e tekintetben mégis leszögezem azt, hogy ugy az ilieté-