Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

Ä'z országgyűlés képviselőházának 167. ütése Ï92Ô május 9-én, szerdán. 201 számítva — 250 érdemleges Ítélet esik, amely állapotot nemcsak fokozni nem lehet, de valószínűleg nem is lehet állandóan ezen a magaslaton tartani, mert ez már a munka minőségének rovására menne. (Ugy van! jobbról.) Ezzel szemben azzal a tárgyilagossággal, amely engem előadói tisztemben köt, kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a bíróságok igazán agyon feszitett munkája mellett is vannak olyan kérdései a bírói testületnek, amelyek. előbb-utóbb mégis csak rendezést igényelnek. A birói testület, különösen annak hivatalos szerve állandóan jön bizonyos r kérésekkel és panaszokkal, amelyeknek elintézése talán késhetik állami pénzügyi szempontokból, de tovább aligha használható. Én ezeket itt most nem részletezhetem, annál is inkább, mert azt hiszem, hogy a padsorokban is lesznek olyanok, akik ezzel foglalkoznak. A kérdésnek lényege az„ hogy a birói státustörvény, amelyet annakidején, 1920-ban hoztunk, bizonyos arányt létesitett a közigazgatási tisztviselők és a birói tisztviselők fizetése között. Ez az arány a bírák kárára egyre jobban csökkent, azóta, annak dacára, hogy nem sikerült a biráknak azokat a pótlékokat a maguk részére megszerezni, amelyeket a békeidőben kaptak, tudniillik^ azokat a bizonyos működési, illetőleg képesítési ' pótlékokat. Miután a státusrendezésnél abból indultunk ki, hogy lehetőleg megközelítsük & békebeli állapotokat, ez kétségtelenül egy igen megfontolandó körülmény. (Ugy van, jobbról.) Ugyanez a helyzet a. bíróság fogalmazói karának, amely pótlékát szintén elvesztette, valamint az igazán sokszor a létminimummal küzdő és nagyon szorgalmas igazságügyi segédszemélyzetnél, amelynek kérései rem élhet őleg^ meghallgatást találnak. Különösen azt. a kérését ajánlom a plénum, figyelmébe,, hogy státusuk javittassék és kvalifikációjuk emeltessék fel. Remélem, hogy ez a kérelmük illetékes helyen rövid idő múlva teljesülni is fog. Áttérve általánosságban a bíróságok elfoglaltságára legyen szabad rámutatnom egy étrdekes körülményre. A kriminalitás tekintetében voltam bátor évről-évre jelenteni, hogy a forradalmak utáni rendkivüli viszonyok megszűntével a kriminalitás is örvendetes egy^e csökkenő tendenciát mutat. Ez a tendencia most' azonban megszűnt, egy bizonyos stagnálás állt be a statisztika szerint. Ez talán első pillanatra kedvezőtlen tünet is, de talán jelenti azt is, hogy a viszonyok konszolidálódván, elérkeztünk addig a szomorúan konstans számig, amely általában a bűnözést jelenti ebben az országban. Ebben a tekintetben tehát nem lehet mindjárt a pesszimisztikus felfogásnak felülkerekedni, mert hiszen ez a stabilizáció jelenti talán a viszonyok stabilizálását is. Meg kell említeni, hogy a fiatalkorúak bűnözésénél örvendetes javulás van. Érdekes, hogy ez a fiatalkorú fiuknál mutatkozik a leányokkal szemben, aminek okát a ministeri indokolás abban látja, — és valószínűleg így is van — hogy tudniillik az erősebb munkaalkalom lehetővé teszi a fiu-fiatalkoruaknak, hogy a közönséges naplopó élettől eltérjenek és állandó foglalkozást találjanak, amely a bűnözéstől elvonja őket. Mindenesetre szomorú tétele az igazságügy tárcának épugy, mint minden egyéb tárcának, a nyugellátás tétele. A magyar állam költségvetésének ez a legszomorúbb és legterhessebb tétele, amelyre bővebben alább térek ki. A bevételek emelkedő tendenciát mutatnak az átlagon felül is, ami a büntetéspénzek fokozottabb mértékének és — hogy ugy mondjam — a valorizáció fokozottabb érvényesülésének tudható be. (Propper Sándor: Szomorú forrás!) T. Ház! A bíróság intézményével kapcsolatosan szerepel a költségvetésben az Országos Ügyvédi Nyűg- és Gyámintézet. Erről tudomásom szerint az igen t. képviselő urak egy része úgyis fog szólani. Én csak örömmel konstatálom, hogy az ügyvédi, kar eme szociális intézményét, az Országos Ügyvédi Nyűg- és Gyámintézetet, az igazságügyministerium gondoskodásba vette, (Helyeslés a jobboldalon.) amit legjobban számokkal tudok igazolni. Mig tavaly 45.000 pengő volt az a segély, amelyet az állam adott, addig az idén ez lényegesen felemelkedett, mégpedig 125.000 pengőre. Az Országos Ügyvédi Nyugdíjalap vezetőségének az az intenciója, hogy elérje azt a segélyt, amely mellett reintegrálódhatik az infláció folytán teljesen elpusztult Országos Nyugdíjalap. Miután ez szociális és karitatív természetű alap, a jelenlegi ügyvédi karnak is igyekeznie keik hogy lehetőség szerint teljessé tegyék az alapot. De itt jeleznem kell, hogy az ügyvédi karban két ellentétes — majdnem két szélső — álláspont küzködik egymással, amelyet valószínűleg valamilyen áthidaló állásponttal kell megoldani. A konzervativebb rész erős ütemben szeretné az országos tartalékalapot reintegrálni és a jelenleg segítésre szorulóknak keveset akar adni. A másik rész pedig a jelenleg befolyó összegeket mind ki akarja adni és csak másodrangunak tekinti az országos-alap kiegészítését. Azt hiszem, a két álláspontot át kell hidalni, mert sem az egyik, sem a másik álláspont a maga teljes egészében nem állhat meg. (Ugy van! jobbról.) Ami mármost a beruházásokat illeti, nem hiszem, hogy legyen tárca, ahol anélkül, hogy a kiadási tételek lényegesen emelkedtek volna, helyesebben anélkül, hogy a kiadások percentuáils arányszáma nagyobb lenne, mint az általános közigazgatásiaknál, többet ruházott volna Jbe, mint épen az igazságügyi tárca. Ez az aránylag kis anyagi erőkkel rendelkező tárca hét uj járásbíróságot épített, és pedig Bonyhádon, Félegyházán, Magyaróvárott, Dombóváron, Siklóson, Szikszón és Tapolcán, vett egyet Rétságon, ezenkívül a győri törvényszéket kibővíti én rengeteg más olyan beruházást tett, amely nagy összegeket jelent a költségvetésnél. Itt utalok csak az uj váci rabkórházra, amely ugy humanitárius, mint általában karitatív szempontból is üdvözlendő dolog, mert hiszen ezzel egy régóta vajúdó kérdés lesz remélhetőleg megoldható. Utalok ennek a tárcának arra a további igazán egészséges gazdasági politikájára, hogy tekintettel arra, hogy a szabadságvesztésbüntetésre ítéltek túlnyomó része nálunk agrárfoglalkozású, mindinkább nagyobb súlyt helyez arra, hogy ott megfelelően foglalkoztassa, a szabadságvesztésbüntetésre ítélteket. Tekintélyes összegeket állit be az igazságügyministerium az 5. címben egy uj rabgazdaság vétele céljából is, amelyet, tekintettel arra, hogy sem igazságügyi, sem társadalmi, sem szociálpolitikai elv nem lehet az, hogy a szabadságvesztésbüntetésre elitélt egészen más környezetben töltse el azt az időt, mint amelyben a szabadságvesztés előtt töltötte és amelyben utána eltölteni fogja, azt hiszem, csak örömmel lehet üdvözölni. A beruházások lényegesek a fiatalkorú bű; nözőkről szóló 6. címnél is, ahol ugy az aszódi fiúnevelőnél, mint a székesfehérvárinál is igen tekintélyes összeget szán az igazságügyminister ur erre a célra, 30*