Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

200 Áz országgyűlés képviselőházának esztendő. Az igazságügyi előadók tisztje, régi szokás szerint, hogy röviden felsorolják azokat a törvényeket, amelyeket az igazságügyi kormány működése során az elmúlt esztendőben alkotott a törvényhozás. Ezt meg is fogom tenni, most csak ismétlem, hogy ez a kodifikáló törvénykezés elsőrendű volt ugy mennyiség, mint minőség tekintetében. (Györki Imrei Különösen mennyiség tekintetében!) Nem az én feladatom, hogy azokat a további feladatokat megjelöljem, — azokra bizonyára administer ur fog kiterjeszkedni, — amelyek még az igaziságügyministerium kodifikációs tevékenységére várnak, de kiemelem, hogy vár itt még sok kérdés rendezésre. Itt van magának a magánjogi törvénykönyvnek az életbe való beillesztése, ami igen nagy kérdés és igen nagy körültekintést igénylő munkát fog igénybe venni. Azután itt vannak a nemzetközi magánjognak egyre aktuálisabb és fontosabb kérdései, amelyek épen azért mutatkoznak, mert állami Önállóságukat visszanyervén, náp-nap után jelentkeznek, nemcsak konkrét, hanem olyan kardinális kérdések is, amelyeknek rendezése immár nem halasztható. Itt van azonkivül sok más kérdés, amelyeket csak épen érintek. A hitbizományok kérdése, amelyeknél az igazságügyi kormánynak igen nagy feladata lesz. Itt van a végleges perrend kérdése is. Sajnos, legutóbb kellett beterjesztenie az igazságügyminister urnák azt az átmeneti javaslatot, amely az egyszerűsítés tovább fentartását célozza, ebből a helyzetből azonban előbb-utóbb mégis csak ki fog kelleni kerülnünk és oda kell jutnunk, ahová, tendál az 1911:

1. tcikk, a polgári perrendi törvény. Egészen különleges ügykör, amely a régi időben egyáltalán an nem volt meg, a trianoni szerződéssel kapcsolatos ügyek. Itt tudniillik az élet száimos olyan kérdést vetett fel, f amely rendezendő volt és amelyen keresztül és által keletkeztek jogi és magánjogi kérdések, amelyek különböző egyezményeknek tárgyai voltak, amely egyezményeket részint megszövegezni, részint pedig megfelelően végrehajtani szintén principális feladata volt az igazságügyministeriumnak. Rátérve a tulajdonképeni, legszorosabban vett igazságügyi szervezetnek, a bíróságok működésének ismertetésére, legyen szabad előrebocsátanom összesűrítve, egy mondatba a helyzet lényegét és pedig a következőképen. Egyszerűsítettük, amennyire csak lehetett, az eljárást, hogy a bíróságok meg tudjanak birkózni a rájuk nehezedő óriási munkatöbblettel, (Helyeslés a jobboldalon.) de ez az egy szer usités sem tudta ellensúlyozni az ügyforgalom emelkedését, mert az valóban óriási volt. (Ugy van! jobb felől.) Számokat leszek bátor ismertetni. Csak a telekkönyveket említem, _ ahol, ha az 1924-es számot vesszük, ennek majdnem két és félszerese az a szám, amely kifejezője ezek elfoglaltságának. Pontosan Í3l%-kal növekedett ezeknek ügyforgalma, A forgalomnak ez az óriási tömege, sajnos, még tovább fog emelkedni, mert bölcsen méltóztatnak tudni, épen azok a kérdések, amelyek még csak most jönnek, a telekkönyveikben bonyolitandófc le. Itt van az Ofb. megváltási eljárásnak a telekkönyvben még alig keresztülvitt kérdése, itt van a Falusi Kislakásokat Építő Szövetkezet igényeinek telekkönyvi biztositása, itt vannak az ujabb hosszúlejáratú kölcsönök, itt van az Okh. kötvénykibocsátási joga és sok más, köztük az uj jelzálogtörvény, — amely szintén 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. most van a végrehajtás stádiumában — itt vau a tényleges birtokos bejegyzésének kérdése. Mind olyan kérdések, amelyek feltétlenül emelni fogják a telekkönyvi hatóságok elfoglaltságát és csak örömmel lehet üdvözölni azt a ministeriális indokolásban bejelentett tényt, hogy a telekkönyvi státust száz személlyel szaporitani fogja az igazságügyminister ur, (Helyeslés.) ami nemcsak ebből a szempontból fontos, hanem azért is, mert általában érezni fogja ennek a személyzetszaporitásnak áldásait az egész igazságügyi segédhivatali kar, mert ennek folytán az előmeneteli lehetőségek tényleg meg fognak nyilni sok olyan régóta szolgáló tisztviselő részére, aki az előmenetelre valóban rá is szolgált. (Ugy van! jobb felől.) A bírói ügyforgalomra nézve egypár adatot legyen szabad elmondanom. Az összehasonlítás alapja az 1924. évi ügyforgalom és az 1927-es. Azóta állandóan emelkedő tendenciát mutat az ügyforgalom és legpregnánsabban épen ennek a két évnek az Összehasonlítása fejezi ki azt az óriási emelkedést, amely az egész vonalon a járásbíróságoktól egészen a Curiáig jelentkezik. Csakhogy mig^ a biróságoknál igazán a legelismerésreméltóbb és legdicséretreméltóbb ügybuzgalommal sikerült annyira amennyire gátat vetni annak, hogy ez a nagy ügyforgalomemelkedés katasztrofálissá legyen, addigi . az igazságügyi ügykezelés szinte odajutott már, hogy tovább már tényleg nem emelkedhetnek a restanciák, mert különben ezután tényleg katasztrófa lenne várható. Csak egy számadatot kívánok megemlíteni, azt, hogy 1924-től 1927-ig az ügy forgalom emelkedés 131%, abszolút számokban kifejezve pedig a hátralék 425.479 darab, egy olvtin horribilis szám, amelynek feldolgozása kétségtelenül a legmegfeszitettebb munka mellett is hosszabb időt igényel. Márpedig ha egyszer a kezelés nincs à jour, — hogy így fejezzem ki magam — akkor hiába van a bíróságnak minden buzgalma, mert b Ell* EL legtechnikaibb munkálatoknál akad meg az ügyeknek elintézése, az végeredményben azután az ügyfelekre mindegy, hogy tudniillik a kellő időben való elintézést miért nem kapják, a kezelés, vagy a bíróság túlterheltsége okából. Ami mármost e tekintetben a bíróságok helyzetét illeti, valószínűleg az igazságügyminister ur részletesebben is fog ezzel foglalkozni, én csak a lényeget jelzem. A három, főbíróság közül a Curiánál van egyedül az a helyzet, hogy az elintézés még- mindig lényegesen alatta van a kiosztásnak, vagyis még mindig fokozódó tendenciát mutat a há+rálék. Százalékokban kifejezve: 65%-a még mindig restancia az évi elintézési számnak, ami meglehetősen nagy szám. A királyi Ítélőtábláknál már második esztendeje szerencsére forditva van a szám, tudniillik több az elintézés, mint a kiosztás, ami azt jelenti, hogy egy apadó tendencia mutatkozik. Itt az arányszám az évi elintézés és a restancia között 43%, ami már légyegesen kisebb. Még kisebb a törvényszékeknél, ahol ez a szám 27%. A járásbíróságoknál pedig, annak ellenére, hogy nemcsak a telekkönyvi ügyekkel, hanem általában véve valósággal túl vannak halmozva többletmunkával, ez a százalék igazán elismerésreméltóan még kisebb, 19%, ami azt jelenti, hogy ezeknél a legalsóbb fokú bíróságoknál ugy a bírák, mint az odatartozó többi személyzet a legmegfeszitettebb erővel dolgozik. A járásb Íróságok igazán eljutottak addig a határig, amelyen túl már nem lehet menni. Hiszen az egyes járásbirákra ezidőszerint — statisztikailag ki van