Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-167
Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 1928. évi május lió 9-én, szerdán, Zsitvay Tibor, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A pénzügyminister benyújtja az 1928/29. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. — Az 1928/29. övi állami költségvetés részletes tárgyalása. — Az igazságügyi tárca. Felszólaltak : Őrffy Imre előadó, Propper Sándor, Váry Albert, Györki Imre, gr. Hunyady Ferenc, Bródy Ernő, Csák Károly, Horváth Mihály, Wolff Károly, Gál Jenő, Pestny Pál igazságügyminister. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének: hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak : Bud János, Pesthy Pál. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 15 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Petrovics György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Fitz Arthur jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik az 1928/29. évi állami költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Soron van az igazságügyi tárca költségvetésének általános vitája. Az előadó urat illeti a szó. Őrffy Imre előadó: T. Képviselőház! Az igazságügyi tárca költségvetésének ismertetésénél az eddigi szokott ismertetési módszeremtől valamennyire el fog'ok térni, amennyiben kötelességszer üleg ismertetni fogom ugyan a tárca pénzügyi, financiális részét, de e mellett erőaebben leszek bátor hangsúlyozni azokat a funkciókat, amelyeket az igazságügyi tárcához tartozó szervek, elsősorban a bíróság fejtenek ki s azonkivül leszek bátor foglalkozni röviden az igazságügyi tárcához tartozó intézményeknek és a testületeknek anyagi és szociális helyzetével. (Halljuk.) Teszem ezt elsősorban azért, mert — amint arányszámokban be fogom bizonyítani -— az igazságügyi tárcának költségvetése — aránylagosan véve — csaknem teljesen ugyanazok között a számszerű keretek között mozog, mint az előző esztendőben. (Propper Sándor: Hét és fél millióval több!) Amint méltóztatnak tudni, az összehasonlítás ajapja a következő: Ha a tárcának emelkedési kulcsát figyeljük, akkor annak az emelkedésnek arányosságát csak ugy tudjuk megállapítani, ha figyelembe^ vesszük az összköltségvetés emelkedési kulcsát. Amint méltóztatnak tudni, az összköltségvetés kiadási tételei 15-2 százalékkal emelkedtek a mull évivel szemben. Ha mármost az igazságügyi tárcát nézzük, csaknem ugyanezt az arányszámot kapjuk, 15-3 százalékot, ami igazán alig méltó említésre. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXI. Van e mellett egy másik összehasonlítási alap is, az tudniillik, ha azt nézzük, hogy az összes közigazgatási kiadásoknak — az üzemeket az ember ilyenkor az összehasonlításnál kihagyja — az illető tárca százalékosan hányadrészét képezi? Tavaly az összes közigazgatási kiadásoknak az igazságügyi kiadások 6-74 százalékát képezték, az idén ez az arányszám 6*75 százalék, tehát egyszázadszázalék, vagyis egy tizezrelék a differencia, a mi mutatkozik. Azt hiszem, ez fölöslegessé teszi, hogy bővebben indokoljam azt az állitásomat, hogy az igazságügyi tárca aránylagosan azokban a keretekben mozog, mint ahogy a költségvetés mozog általában. (Ugy van! jobb felől.) Egyet szeretnék azonban aláhúzni: ha a számok azok között a keretek között mozognak is, mint a múlt évben, a tárca munkásságára ez nem áll, mert az igazságügyi tárcához tartozó összes intézmények munkaköre, kezdve az igazságügyministeriumtól, illetve a Curiától, a legutolsó járásbíróságig, lényegesen emelkedett. Statisztikailag is alá fogom támasztani ezt az állitásomat, tudniillik hogy olyan hallatlan nagy munkaszaporulat következettt be, amelyhez hasonló alig mutatkozik az elmúlt esztendőkben. Kezdem mármost az ismertetést a központtal, az igazságügyministeriummal. Mint bölcsen méltóztatnak tudni, ennek a ministeriumnak első feladata a felügyeleti hatáskör. Ez a tevékenység is lényegesen emelkedett, mert hiszen épen a létszámapasztással egyfelől, másfelől pedig az ügyforgalom emelkedésével kapcsolatosan mindig nehezebb problémák elé állíttatott a felügyeleti hatóság, mert hiszen neki mindig éberen kellett figyelnie és bizonyos kiegyenlítő tevékenységet kellett folytatnia, hogy nagyobb fennakadás nélkül meg* tudják oldani az igazságügyi szervek az eléjük tűzött feladatokat. Az igazságügyministerium második — épen az elmúlt esztendők tapasztalatai folytán, merem állítani — most talán még fontosabb feladata volt: a kodifikálás. Büszkén merem állítani, mint előadó, hogy az elmúlt időkben alig találunk olyan esztendőt, amelyek a produktivitás szempontjából olyan elsőrendüek lettek volna épen a kodifikálás terén, mint az utóbbi 30
