Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

Az országgyűlés képviselőházának 1 bizonyos helyekre a minister ur embereket. Én. azt lehet mondani, hogy a legnagyobb állami iskolának gondnoksági elnöke vagyok és nap-nap után küldenek ki tanitónőket Ujp?stre, akik képtelenek ott megélni, mert olyan csekély a javadalmuk, hogy abból képtelenek azokat a szükségleteket, amelyeket az előbb voltam bátor emliteni, fedezni. Ismételem, hasson oda a kultuszminister ur, akiben megvan a szociális érzék, hogy legalább a létminimum adassék meg a kultúra ezen tiszteletreméltó napszámosainak. Hogy mennyi ez a létminimum, t. képviselőtársaim, azt hirtelen nem tudnám megmondani, egyet azonban tudok, hogy 82 pengőnél feltétlenül többnek kelfene lennie. (Usetty Béla: A minimum 200 pengő !) Legyen szabad azután felhivni a kultuszminiszter urnák figyelmét még egy jelenségre, amely nagyon kezd elharapózni, legalább az én terrénumomban és amely nem kedvező kép a tanitás szempontjából. Nevezetesen Újpestre az utóbbi évben küldött tanítóknak 4

A része nő, tehát az a helyzet, hogy pl. — nem emlékszem pontos számadatra — de körülbelül 55 tanítót küldtek az utolsó évben Újpestre, és abból körülbelül 45 a nő. A tanitókat az iskolán kivül más egyéb nevelő intézményeknél is felhasználják, de ha csupa nőkkel telitik meg az elemi iskolákat, akkor az ipari szakoktatást kire fogják bizni? Már pedig tudjuk, hogy épen pl. ahol én működöm, az ipari szakoktatás nagy terrénumot ölel fel, hiszen több, mint 2000 tanonc van, akikhez igenis nagy számban van szükség férfitanerőkre, következőleg nagyon helytelen eljárás az, hogy majdnem a maga egészében nő-tanerokkel látják el az iskolákat. Nem rosszakaratból, hanem az ügy iránti szeretetből emiitettem meg azt, hogy a kiküldetésekben nagy szerepet játszik a protekció. (Györki Imre : Az is lehetséges ?) A tanfelügyelőségnek alig van már beleszólása, akik pedig igazán hivatásuknak teljes mértékben magaslatán állanak, hanem a kultuszministerium árasztja el és tartja lajstromban évről-évre azt a nagyon sokszámu protekciós tanítót,- akiket azután kiküldeűek tekintet nélkül arra, hogy vájjon az élet körülményeinek megfelel-e az a hely, vagy pedig nem. A fő az, hogy az elhelyezkedés Újpesten az állami iskolák szempontjából a legalsóbb helyet képviseli. Én rendkívül fontosnak tartom azt, hogy e tekintetben... Elnök : A képviselő urat figyelmeztetem, hogy szólásideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. (Rothenstein Mór: Meghosszabbíttatja!) Csik József : ... amennyire lehet, a minister ur is ujitásokat eszközöljön. Még szerettem volna a menekült tanítókra is felhivni a t. Ház figyelmét és épen egy gyakorlati esetet szerettem volna elmondani, nevezetesen azt, hogy ugyanegy községből ugyanegy szolgálati idővel a csehek által elbocsátott két tanitó közül az egyiknek beszámították a magyar uralom alatt eltöltött szolgálatát a nyugdíjba, a másiknak nem. (Györki Imre : Ki volt a protezsálója 1) A kölcsönös igazság szempontjából sem tartom ezt helyesnek és kérem a minister urat, hogy ilyen abuzusokat adminisztrációja körében ne engedjen meg. Egyébként miután látom, hogy a kultuszminister ur nagy megértéssel van a magyar kultúra iránt, sőt annak szakavatott vezére, amint ez tetteiből bizonyítható, a rovatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon. — Györki Imre : A kultuszminister ur nevezi ki ezeket a tanitókat!) Nem ő nevezi ki. (Györki Imre : Akkor ki ?) A képviselőtársam is protezsált embereket, akiket ide küldöttek ki ! (Györki Imre : Nem protezsálÎ. ülése 1928 május 8-án, kedden. 19§ tam !) Tudomásom van róla. (Györki Imre : Szeretném látni ! — Zaj.) Elnök : Szólásra következik j Szabó Zoltán jegyző : Barabás Samu ! Barabás Samu : T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Tekintettel arra, hogy az előttem felszólalt képviselő ur néhány szóval kitért arra a memorandumra, amelyet az országos tanítóegyesületek együttesen — mintegy 17.000 tanitó — küldtek a kultuszminister úrhoz feleletül arra a körlevélre, amelyet ő újévkor intézett a tanítókhoz, én röviden csak annyit kívánok megjegyezni, hogy tekintettel azokra a dolgokra, amelyeket az előttem felszólalt képviselőtársam is felhozott, tisztelettel kérem a kultuszminister urat, méltóztassék ezt a memorandumot a legjobb megértéssel kezelni, a tanítók jogos érdekeit, jogos kéréseit a legmelegebben támogatni, azokat megvalósítani. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik Ï Szabó Zoltán jegyző : Szabó István ! Szabó István : T. Ház ! A kultuszminister urat örök hála illeti, hogy a tanyai és falusi iskolák építését végrehajtja. . . Bocsánatot kérek, egy kicsit elfáradtam. (Vargha Gábor: Minek mászkálsz folyton! — Györki Imre: Szünetet adunk! — Zaj.) Arra kérem a minister urat, méltóztassék gondoskodni a tanítók jobb javadalmazásáról. Különösen a lakásviszonyok hagynak hátra maguk után nagyon sok kívánnivalót, mert még a béresgazdák sem laknak olyan lakásokban, mint amilyenek ezek az egyszobás lakások. Ezenkívül a kántorokkal igazságtalanság is történt, amennyiben nem kaphatják meg kántori javadalmazásukat, mert ezt külön beszámítják a fizetéskiegészitésbe, pedig nem lehet külön munkát végeztetni fizetés nélkül. A kántornak segédkeznie kell az egyházi teendőkben, nincs vasárnapja, nincs szabadsága és még külön javadalmazást sem élvezhet ezért a munkájáért. Nézetem szerint ezt az igazságtalanságot meg kellene szüntetni azzal, hogy a külön kántori ja^ vadalmazást vissza kellene állítani úgy, amint az régebben volt. Ezenkivül szíves figyelmébe ajánlanám a kultuszminister urnák, hogy gondoskodjék a tanítók fiai neveltetésének megkönnyitéséről azáltal, hogy a nagyobb városokban, ahol középiskolák vannak, internátusok felállításával segítené őket törekvéseikben. A tanitók maguk is nagy tagsági díjat vetettek ki önmagukra, a testületek, egyesületek is hozzájárulnak ilyen internátusok fentartásához, egyes vármegyék is hoztak ilyen határozatot, sőt a Hangya-központ is hozzájárult a győri tanitóház felépítéséhez. Ha elgondoljuk, hogy mennyire előnyös az, ha megvalósíthatjuk, hogy a tanitók vállairól milyen gondot veszünk le ezzel, akkor igazán felmérhetjük, az áldozatok ellenértékében betudhatjuk azt. amit adunk. Ez — ugy mondom — falusi és kisgazda érdek is, mert nem érdeke az senkinek, hogy mindig várakozzék és minden évben azon törje fejét a tanitó, hogyan tudja magát áthelyeztetni olyan helyre, ahol középiskola van, hogy gyermekeit nevelhesse. Ez képezi most legfőbb gondját a családos tanítónak; míg hogyha ezt megoldottuk, ott marad nyugodtan, már pedig a tanitásnak nagyon nagy előnye az, hogy ha a tanítvány együtt őszül meg a tanítóval, hogv ha együtt marad vele egy életen keresztül a faluban. Hogy ennek milyen jó hatása van, azt bővebben nem kell magyarázni. Csak ezért szólaltam fel röviden és kérem a minister ur jóakaratát ezek megvalósítására. (Helyeslés.) A rovatot elfogadom. Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző : Usetty Béla ! Usetty Béla : T. Képviselőház ! Azt hiszem,