Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-166
194 Az országgyűlés képviselőházának nines a Házban senki, aki ne tapsolna annak a programmnak, amelyet a kultuszminister ur nemcsak hirdet, hanem meg is valósit. Az elemi iskolával kapcsolatosan azonban legyen szabad a kultuszminister ur figyelmét feíhivni arra, hogy ebben az országban körülbelül 1C.601 azoknak a gyermekeknek száma, kiket elemi iskolába kellene járatni, de nem tudnak odajárni, mert gyenge tehetséggel birnak, akiknek körülbelül csak 216 % a járhat a rendes iskolába. Ezek ott nem tudnák elsajátitani a többiekkel együtt azt a feltétlenül szükséges tanulmányt, amit az elemi iskolában már el kell neki sajátitani: tehát kirekesztetnek. Arra kérem a kultuszminister urat, hogy ezekről gondoskodjék, mert lehetetlen, hogy ezek egyáltalán kimaradjanak. Ezeknek 80 százalékát rendszeres tanitással és neveléssel még produktiv pályára is lehetne nevelni és tanitani. Ezek részére egy külön intézetet kellene felállítani, amely az elemi iskolával egy nivón állana, de csak azokat a gyenge tehetségű gyermekeket tanitanák ott, akiket a rendesekkel együtt nem lehet tanitani. Tudomásom szerint egyes városok már ajánlatot is tettek a kultuszminister urnák és abban az esetben, ha a minister ur tanitószemélyzetet adna, hajlandónak mutatkoznak arra, hogy az iskolát megépitik és fentartják ; csak épen a tanítókat kellene az államnak fizetni. Azt hiszem, hogy ilyen mértékben hozzá tudna járulni az állam ennek az ügynek az elintézéséhez, igen fontos is lenne, hogy ezek a gyermekek meg legyenek mentve az életnek, hogy ne legyenek terhére a társadalomnak és az államnak, igen fontos lenne, ha ezekből is olyan emberek válnának, hogy meg tudják keresni a maguk kenyerét. Nagyon kérem a kultuszminister urat, hogy akár a gyógypedagógiával kapcsolatban foglalkozzék evvel, akár pedig külön oldja meg ezt a kérdést, amely azonban feltétlenül szükséges hogy megoldassák minél rövidebb idő alatt. Tízezer gyermek sorsáról van szó, ami nem kis dolog, különösen a mai világban, amikor teljesen le vagyunk szegényedve, ezeket a társadalom nem tudja eltartani és arról kell gondoskodni, hogy ezek önmagukat tartsák el. Ezt ajánlom a kultuszminister ur figyelmébe. (Helyeslés.) A rovatot elfogadom. Elnök : Kivan még valaki szólni 1 (Nem !) Ha senki szólni nem kivan a vitát bezárom. A kultuszminister ur kivan szólani. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : T. Képviselőház ! Éppen a népoktatás kérdésénél a vita során olyan fontos ügyek vettettek fel, hogy azt hiszem, kötelességem, hogy ezekre is konkrét módon reflektáljak. Mielőtt azonban ezt tenném, köszönetet kell mondanom az egész Háznak azért a módért és stílusért, ahogyan ez a vita folyt. Köszönet elsősorban annak a pártnak, amelynek bizalmából itt helyet foglalok, az egységespártnak. Köszönet a testvérpártnak, mely ebben az ügyben most nagy megértést tanúsított, de köszönet az ellenzéknek is, mert nem keverték a gondolatba azt a fulánkot, amely elmérgesiti a vitát, hanem lehetővé vált épen az ellenzék nagy objektivitása következtében politikamentes, mondhatnám szakszerű kultuszvitát itt lefolytatni. Mert nekem, t. Ház, az a meggyőződésem, hogy a költségvetés általános vitájánál gyümölcsözőbbek az egyes tárcák vitái és az egyes tárcák általános vitáinál gyümölcsözőbb a részletes vita. Ezért magam is sajnálom, hogy a részletes vitára tulajdonképen csak egy nap áll rendelkezésre. (Strausz István: Meg kell változtatni a házszabályokat!) Azt hiszem, aki ma végighallgatta eszmecserénket, meggyőződhetett arról, hogy minden általános politizálástól eltekintve, tényleg minden oldalról azt tettük 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. szóvá, ami komoly szükséglete a magyar nemzetnek és keressük a problémák megoldására szükséges eszközöket. Ami Csik József igen t. képviselő ur felszólalását illeti, hogy a kinevezéseknél a protekció szempontja érvényesül, ez minden parlamentáris államban a fő nehézség, nemcsak nálunk, hanem egyebütt is. Ennek kiküszöbölésére minden erővel törekszem, mert egyénileg az a meggyőződésem, hogy ez a ministernek _ nem előny, hanem határozottan hátrány és baj. Miért? Mert különösen a mai viszonyok között minden állásra 20—30—40 ember pályázik és csak egyet lehet kinevezni. Azt az egyet és Protektorat az ember nem kötelezi te, mert hiszen kiváló embert nevez ki, aki a kinevezést megérdemelte s igy a minister semmi különös jóakaratot nem gyakorolt, ezzel szemben 29 embert mellőznie kell és annak protektora feltétlenül megharagszik. Ez az u. n. hatalmi kegyosztás — mindazok akik hivatalban voltak, tudják — nagyon sebezhető dolog és az ember szívesen menekül ezektől a hatalmi kegyosztásoktól. Ezért létesitettem az ösztöndíjtanácsot a külföldi kollégiumok helyeinek betöltésére, ahol engem egyéb jog, mint a visszautasítás joga, nem is illet meg. Amikor ismertettem a decentralizációs javaslatot, méltóztatnak talán emlékezni, ha akkor megajándékoztak figyelmükkel, a néptanítói kinevezéseket egy- egy kerületben kandidáló bizottság kezére biztam. Magam nagyon szívesen menekülök a kinevezésektől és soha kedvem nem telt abban, hogy a kinevezések révén népszerűséget vagy esryének kegyeit hajhásszam. Ami a létszám kérdését illeti, amelyre Ugrón nagybecsű barátom ma délelőtt felhívta a figyelmemet, hogy t. i. hiányosan közöltetvén beszédem, a Takarékossági Bizottság tagjai félreértették szavaimat, erre nézve a következőket jegyezhetem meg. Átnéztem most a gyorsírói jegyzeteket és láttam, hogy világosan beszéltem, de a napilapok mindent nem közölhetvén, beszédem megrövidítve került a nyilvánosság elé Hogy áll ez a létszám-dolog í Akkoriban azt kivánta tőlem nem a Takarékossági Bizottság, hanem a Létszámbizottság, hogy az akkori hétszázötvenezernyi mindennapi tanköteles létszámhoz mérten csökkentsem a tanítók létszámát. Ez annyit jelentett volna, hogy 3000 tanitót kellett volna elbocsátani. Én és megbizotta im kifejtettük, hogy ez lehetetlen, mert 4—5 év alatt a tankötelesek létszáma egy millióra fog emelkedni és ha mi elbocsátjuk ezeket az embereket, — ha nem akarjuk, hogy az általános tankötelezettség illuzóriussá legyen —újból fog kelleni alkalmazni őket. Amikor a szanálás első idejében ezt lláspontot de facto a Létszámbizottságnál nem sikerült érvényesíteni, csak ezer tanitót menthettem meg, ezer állami tanitót, és ezer felekezetit nyugdíjazni kellett- Most ezt a kétezer embert újra kell alkalmazni és fizetni fogjuk a B-listára helyezettek nyugdíjait, amellett pedig az uj tanitók illetményeit. Én tehát azt konstatálom, hogy ez az akció nemcsak megtakarítással nem járt, hanem épen az államkincstárnak számottevő megterhelésével. A Létszámbizottságnak a felelősséget viselnie kell, mert ha igy intézkedett, hogyha ez volt a véleménye és ez lett a következménye, ezen a világon nem lehet bizonyos hatalmat gyakorolni, bizonyos felelősség nélkül. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Aki valamit tesz, ha kellemetlen is, állani kell érte a felelősséget Mármost mi az,amitaTakarékosságiBizottság urai rossz néven vettek a lapok közlése alapján ? Az, hogy »ők semmi egyebet nem tettek, minthogy a Létszámbizottság megállapításait ratifi-