Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

184 Az országgyűlés hépviselöházánah fejleszteni, ezeket kell szaporítani, ezeket kell belevinni minden faluba, hogy ott általános műveltséget terjesszenek és a mezőgazdaság megerősödését, azonkivül a termelés fokozását elősegítsék. (Strausz István: Az összes gazdasági iskolákat át kell adni a minister urnák!) Én nem mondanám ezt, mert az alsóbbfoku mezőgazdasági iskolát igen jó kezekben látom a kulutszminister urnái. Hogy milyen fontosak ezek a gazdasági népiskolák, erre nézve Kákosy jeles gazdasági szaJkirónak szavait idézem, aki azt mondotta, hogy (olvassa): »Ezeket az iskolákat valóban eszményivé, mintaszerűvé r kell tenni, hogy azok ne csak kényszeroktatást nyújtsanak, hanem a földművelő nép elé a gyakorlati eredmények olyan példáit állit s ák, amelyek a bennük rejlő tartalomnál és készpénzzé tehető haszonnál fogva szinte elemi erővel ragadják meg a föld népét és az utánzásra, a követésre ellenállhatatlan törekvést, vágyat ébresztenelk fel benne.« Azt hiszem, ennél szebben, hívebben alig lehet kifejezni a gazdasági népiskolák feladatát, mert csakis ezekkel a gazdasági népiskolákkal, magában a faluban felépítendő gazdasági iskolákkal érhetjük el a magyar állam mezőgazdasági kultúrájának megerősödését, józan, derék, tanulékony, de sajnos, magára hagyott földmivelő népüntk szellemi művelődését, anyagi megizmosodását és vagyoni gyarapodását és csakis eme iskolák révén juthatunk közel a föld népéhez. Mert hiszen már Bartha Miklós megmondotta, hogy: »A föld népe csak gazdasági utón közelíthető meg, csak ezáltal tudjuk a nép számára biztosítani a kulturális tudást, szellemi műveltséget és valláserkölcsi nevelést és csakis ezekben az iskolákban szerzett ismeretek emelhetik a nép önbizalmát, munkakedvét, munkavágyát, életkedvét és tölthetik el reménnyel és lelkesedéssel, élniakarással és teszik ezt a szegény földmivelő népet valóságos, hűséges állampolgárokká és ezáltal magát a nemzetet is örökéletüvé.« Ilyen körülmények között nem elszomorító jelenség-e az, amikor az e cím alatt felvett öszszes költségekből, vagyis a mezőgazdasági népiskolák, iparos-, kereskedő iskolák és gyógyítva nevelő iskolák költségeire felvett 2,742,000 pengőből ezekre a mezőgazdasági iskolákra mindössze 320.460 pengő esik^ (Zaj.) Bocsánatot kérek, ez olyan szégyenteljesen csekély összeg, amely igazán nem méltó ehhez a gazdag magyar agrárországhoz, (Felkiáltások: Gazdag?) — mint agrárország', igenis gazdagnak kell mondanom — (Felkiáltások: Kellene lennie!) vagy pedig, hogy helyesebben fejezzem ki magamat, nem méltó ennek a szegény országnak gazdag pénzügyministeréhez. Mert akkor, amikor ennek az összlakosságnak 67 százaléka csupa őstermelő földmives és gazda, akkor ilyen csekély összeggel honorálni a mezőgazdasági szakoktatást, csakugyan nem méltó ehhez az agrár államhoz. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Különös, hogy amikor az igen t. földmivelésügyi minister ur egy előkelő budapesti napilapban húsvéti cikket irt a magyar feltámadás útjáról és ebben kifejti, hogy minden gazdának tanulni kell a legkisebbtől a legnagyobbig, mert az iskola és a tudomány csak akkor ér valamit, ha el tud jutni a legszélesebb rétegekig, (Ugy van! Ugy van!) megállapítja, hogy egyedül a mezőgazdaság fellendülése vonhatja maga után az iparnak és a kereskedelemnek a fellendülését, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) amikor az igen t. földmivelésügyi 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. minister ur ezeket az aranyigazságokat megállapítja, akkor nem vonja le a végső konklúziót: hát honnan vegye az a szegény földhözragadt falusi ember az anyagi eszközöket arra, hogy azt a tudást, azt a tudományt elsajátíthassa 1 Ezt csak akkor teheti, ha mi odavisszük az iskolát magába a faluba, hogy alkalma legyen ezeket a gazdasági ismereteket elsajátítani. Ebből önként következik, hogy erre a célra minden áldozatot meg kell hoznunk. Nagyon kérem tehát az igen t. kultuszminister urat, hogy az expozéjában mondott határidőt valamivel rövidebbre méltóztassék szabni, az önálló gazdasági népiskolák céljaira egy sokkal nagyobb összeget méltóztassék felvenni a jövő évi költségvetésbe (Helyeslés.) és annak a gazdasági szakoktatásnak az elemi iskolán felül, tehát 12—15 éves korig leendő meghonosítását minél előbb foganatba venni méltóztassék. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mindjárt ajánlok az igen t. minister urnák egy negyvennyolcadik gazdasági népiskolát, miután csak negyvenhét van. Vas megyében Rábahidvég községben van a Berta Györgyféle alapitvány. Berta György, ősi családomnak egyik sarja, végrendeletében 308 holdat hagyományozott megfelelő gazdasági épületekkel együtt gazdasági iskolai célokra. Tizenöt esztendő múlt el és még ma sem történt ebben az ügyben semmi. Most végre a gondnokság az igen t. kultuszminister úrhoz folyamodott, hogy legalább adjanak neki annyi segélyt, hogy arra a földre egy kulturnépházat épithessen. Ezzel a segéllyel — ha megadja az igen t. minister ur, — egyúttal át lehet alakítani az ottlevő épületeket gazdasági népiskola céljára, csak egy szaktanítót kell oda tenni és mindjá/rt meglesz a negyvennyolcadik gazdasági szakiskola. Ezt nagyon, de nagyon ajánlom az igen t. kultuszminister ur figyelmébe. Igen t. Ház! Böngésztem és kerestem azután a kiadásokban, vájjon ezeknek a gazdasági népiskoláknak van-e tulajdonképen szakfelügyeletük? Nem találtam ennek semmiféle nyomát. Márpedig ezek a gazdasági népiskolák az egész országban szétszórtan, elszigetelve állanak és így feltétlenül szükséges, hogy egységes irányításban, szakszerű vezetésben és ellenőrzésben részesüljenek. A mostani szakfelügyelet, amelyről itt a költségvetésben semmi sem foglaltatik, csak valamivel több a semminél. A szakfelügyeletet ugyanis jelenleg e felett a negyvenhét gazdasági népiskola felett a derecskéi gazdasági népiskola igazgatója látja el. Ez az igazgató egyúttal szaktanító is. Lehet akármilyen kiváló ember, de már ennek a gazdasági népiskolának vezetése is annyi feladatot ró rá, olyan munkakör, olyan nehéz pozíció, amelyet elfoglal, hogy tőle igazán nem lehet elvárni, sem megkövetelni, hogy többet és jobban foglalkozzék a szakfelügyelettel. Ez teljesen ki van zárva. Épen ezért nagyon kérem az igen t. minister urat, hogy legalább két szakfelügyelői állást még ebben az évben erigálni méltóztassék. Amennyiben azt mondaná az igen t. minister ur, hogy erre nézve itt költség felvéve nincsen, ugy azokból a kilátásba helyezett beruházásokból, amelyeket beszédében méltóztatott említeni, talán kerülne ezeknek a szakfelügyeleti állásoknak erigálására. is megfelelő összeg. (Zaj. — Esztergályos János: De lehetőleg ne nyugdíjas szolgab íróval!) Végül még egy igen fontos körülményre kívánom az igen t. kultuszminister ur figyelmét