Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-166
'Az országgyűlés képviselőházának 1 felhívni, amelyen mint alapkérdésen fordul meg ezeknek a gazdasági népiskoláknak működése, tanitásának sikere és maguknak a szaktanítóknak működése is. Ez a fontos körülmény az a nagy sérelem, amely ezeket a gazdasági szaktanítókat a legutóbbi fizetésrendezés alkalmával érte. Az igen t. kultuszminister ur az év elején egy igen szép, egy igen okos és bölcs körlevelet intézett az összes tantestületekhez és pedig az úgynevezett neonacionalizmus negyében és érdekében. Ugy emlékszem, hogy már a háború alatt Helfferich német birodalmi államtitkár adta ki ezt a jelszót a németeknek: »Wir deutschen müssen umlernen.« Azt hiszem. többé-kevésbé ezt akarja a minister ur ebben a szép levelében kifejezésre juttatni, csakhogy az én nézetem szerint a németek megtehették: »Wir sollen umlernen«^ de mi nekünk az ujjáalkotás, az ujjáteremtés nagyon nehéz volna, mert hiszen nekünk még az alapvető elemekkel kell tisztába jönnünk, tehát nincs mit umlernen, nincs mit újjáteremtenünk. Annyi szép és okos gondolat foglaltatik ebben a körlevélben, hogy: »Nee dies deficiat, si velim omnes enumerari«, még a nap sem volna elegendő, hogy mind fel tudjam azokat a szép eszméket sorolni. De viszont ne higyje az igen L kultuszminister ur. hogy e levél után az a jeles tanári kar nagyobb lelkesedéssel fogja fel hivatását. Ez a tamári kar, amelyre mindig büszkéik lehelünk, ezentúl is teljesiti és mindig is telj esitette hivatását,, de mint Barabás Samu t. képviselőtársam reggel magát kifejezte: éhes gyomorral csatákat nem lehet megnyerni. Nekünk tehát elsősorban nemcsak lelkesíteni klell, hanem meg kell szabadítani ezt a jeles tanári kart, a kultúrának ezeket a derék munkásait, azoktól az anyagi gondoktól, amelyekben ma vannak. (Helyeslés.) Hogy egy kissé iközelebbről ismertessem ezt a dolgot, méltóztassanak csak figyelembe venni. hogy ennek a 47 gazdasági népiskolának 139 tanára van, ezek látják el annak a 18.400 tanulónak oktatását és igy egy önálló gazdiasági iskolára 24—30 órai munkaidőt számítva, egy tanár munkája alatt átlag 150—160 tanuló oktatását kell számitani. Ezen a kötelező munkakörön és oktatáson kivül még ezernyi teendőik vannak, vasárnapjuk- ünnepiük nincs, mert akkor szakelőadásokat kell nekik tartani, azután a kisgazdatársadalmat kell irányitaniok, húsvétkor nincs vakációjuk, mert akkor gazdasági munka folyik, a nyáron szintén, karácsonykor a számadásokat kell elkésziteniök, úgyhogy minden percig teljesen igénybe vannak véve és akárhány gazdasági szaktanitó van, akinek már 10—15 év óta nem volt egyetlen vakációja. Hozzá kell még tennem, hogy eddig ezek a szaktanítók a békében kétévi jeles tanitóképző után tartoztak Komáromban az akkor még meglévő gazdasági tanitóképző intézetben két évet tanulni, most pedig ötéves tanitóképző elvégzése után még három évig gazdasági akadémiai tanfolyamon kötelesek résztvenni. Ezt a magasabb képzettséget és nagyobb munkakört mindig honorálta is a kultuszkormány. 1898ban 50%-kal, 1907-ben 27—33%-kal volt nagyobb fizetésük, mint az elemi iskolai tanítóknak, az 1913. évi XLI. törvénycikk pedig külön elbánásban részesítette Őket. Jött azonban az 1925. évi 7000. számú rendelet, amely már megvonta tőlük a VI. fizetési osztályba való lépést; jött az 1927. évi 9000. számú rendelet, amely pedig eddig szerzett összes jogaiktól megfosztotta őket, úgyhogy ma már ott vannak, hogy míg az elemi iskolai tanitók eljuthatnak a VII. fizetési 16. ülése 1928 május 8-án, kedden. 185 osztályba, a gazdasági szaktanitó már nem juthat el oda. Mi azután ennek a következménye, igen t. Ház? Az, hogy mig a múltban, tehát a békeidőben tiz ingyenes helyre 80—100 pályázó volt, addig az 1925/26. tanévben, amikor az elhelyezkedési lehetőségek a legnehezebbek voltak, a teljesen ingyenes helyre csak egy, illetőleg négy pályázó akadt, 1927-ben pedig, amikor előttük a gazdasági akadémiákat megnyitották, a 80 pengős ösztöndíjakra csak hét pályázó jelentkezett. Tiz év óta egyáltalában szünetel is a szaktanitóképzés ugy, hogy a gazdasági tanerők szükséglete a jövőben alig lesz igy fentartható; ennek pótlásául az igen t. minister ur a gazdasági és népiskolákhoz kénytelen volt 15 okleveles elemi iskolai tanitónőt kinevezni, vagy óradíjasokat kirendelni. Ezáltal a gazdasági népiskolák színvonala folyton süllyedt. Igy áll a helyzet, bár a takarékossági bizottság is kimondotta, hogy ezeknek a szaktanítóknak létszámát pedig fenn kell tartani, sőt lehetőleg szaporítani kell. Ezt különösen hangsúlyoznom kell, hogy ebben az esetben ^ a takarékossági bizottság nem élt törlési jogával. Az 1927. évi 9000. számú rendelet végrehajtása folytán a gazdasági szaktanitók összes illetményei 396.067 pengőt tesznek ki, mig ha főiskolai képesítésüknek megfelelő fizetésben részesülnének, ez az állampénztár terhére mindössze 11.899 pengő többletet jelentene. A gazdasági szaktanitók sérelmeiket feltáró memorandum az igen t. minister ur előtt fekszik. Én teljes tisztelettel kérem az igen t. minister urat, vizsgálja meg alaposan ezeket a sérelmeket és ha csakugyan alaposak, méltóztassék azokat orvosolni. Mert ha továbbra is fenmaradnak ezek a sérelmek, akkor ez a gazdasági népiskolák vagy szakiskolák elsorvadására fog majd vezetni és a gazdasági szaktanitók eddigelé oly magas szellemi színvonalának lesüllyesztését fogja maga után vonni, mert hiába, kiölik belőlük az ambíciót, mérget öntenek lelkükbe és tönkreteszik ennek a gyönyörű életpályának missziós jellegét. Pedig nekünk már is súlyos válságba jutott mezőgazdasági termelésünkben valóságos apostolokra, misszionáriusokra van szükségünk, hogy a magyar kisgazdaosztály különleges iskoláinak, az önálló gazdasági népiskoláknak tanítóit elhivatottság, népnevelő idealizmus és pusztuló fajunkért való fanatikus rajongás töltse el, mert csak igy felelhetnek meg nehéz hivatásuknak. Én tehát végül teljes tisztelettel kérem az igen t. minister urat, kegyeskedjék memorandumuk értelmében a szaktanitók részére a VI. fizetési osztályt megnyitni, a szakfelügyelők és a kar kiváló tagjai részére pedig 2 százalékban az V. fizetési osztályt is; továbbá méltóztassék meghagyni az eddigi fizetési előlépéseket és méltóztassék biztosítani az elért fizetési fokozatokból való továbbhaladást; végül pedig akadémiai képzettségükre való tekintettel méltóztassék részükre megadni a tanári címet. (Helyeslés bálfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Petrovies György jegyző: Erődi-Harrach Tihamér! Erődi-Harrach Tihamér! T. Ház! Csak néhány szóval óhajtanék a gyógypedagógiai iskolák rovatához hozzászólni. Az én gyakorlati patronázsműködésem idejében kezdődik a kapcsolatom a gyógypedagógiai iskolával és most, amikor a kerületem ügyes-bajos dolgaival foglalkozom, ott szerzett tapasztalataim
