Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. 183 Vargha Gábor: T. Képviselőház! Miután nem szeretnék hasonló sorsra jutni, mint Bara­bás Samu igen t. képviselőtársam, hogy annak az ominózus kis lámpának kigyulladása be­szédemben megakasszon, én is arra kérem az igen t. Házat, hogy beszédem elmondására a házszabályokban kitűzött időn kivül tizenöt percet engedélyezni szíveskedjék. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház az engedélyt megadta. Vargha Gábor: Ezt annál is inkább kérem, hogy rámutassak a házszabályok etekintetben fennálló rendelkezésének elhibázott voltára, mert nézetem szerint a részletes tárgyalás a legfontosabb része a költségvetés vitájának. Amit általánosságban az egyes tárcák költség­vetésénél elmondanak, azt el lehet mondani a költségvetés általános vitájánál és itt sokkal helyesebb és célszerűbb volna a házszabályok olyatén módosítása, hogy a költségvetés rész­letes tárgyalásánál egy felszólalás időtartama nem 15 perchez volna kötve, hanem lényegesen nagyobb időhöz. (Esztergályos János: Korlát­lan legyen!) A magam részéről az általános vita során már behatóbban foglalkoztam egy nagyfon­tosságú kérdéssel, a mezőgazdasági szakokta­tás kérdésével, mégis kénytelen vagyok itt, a részleteknél r is, néhány megjegyzést tenni és ezt kötelességemnek tartom, annál is inkább, mert a mi mezőgazdaságunk fogyatékossága nyilvánvaló és szeretném annak kátyúba jutott szekerét egypár lépéssel előbbrevinni, hogy ez a nagyfontosságú ügy két ministeri szék között a pad alá ne essék. Elsősorban is kifogást kell tennem maga- a cím ellen. Ez a cím »Szakiskolák és gyógyitva nevelő iskolák« megjelölést viseli. Eltekintve attól, hogy a »gyógyitva nevelő iskolák« ki­fejezés egészen idegenül hangzik a magyar fülnek és azelőtt inkább^ a gyógypedagógiai iskolák elnevezést használták, ha ezek egyál­talában szakiskolák, akkor felesleges őket mint külön címet felemlíteni, hanem egyszerűen ele­gendő az, hogy »Szakiskolák«, ha pedig nem volnának szakiskolák — amit talán lehetne vi­tatni, mert bizonyos vonatkozásban tényleg a szakiskolák közé tartoznak, de tulaj donképen nevelő iskolák, vagy elemi iskolák ezek is, — akkor épen fölösleges, hogy külön megnevez­tessenek, miután az alrovatban ezeket úgyis felemiitik. Második kifogásom az, hogy itt, ebben a címben a mezőgazdasági szakiskolák nincsenek kellően kidomborítva, hanem együtt vannak az alrovatban megemlített mezőgazdasági népis­kolák, az iparos- és kereskedőtanonc-iskolák és a gyógyitva nevelő iskolák, úgyhogy igazán nagy fáradságba kerül megállapítani, hogy ezekből a kiadásokból tulajdonképen mennyi esik a mezőgazdasági szakoktatásra és mennyi a többiekre. ÍAz elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Azonkívül általában vannak elnevezve: mezőgazdásági iskolák. Ezalatt a »mezőgazda­sági iskolák« elnevezés alatt tulajdonképen há­romféle mezőgazdasági iskolát kell érteni, vagyis elsősorban a gazdasági ismétlőiskolá­kat, azután ujabban a gazdasági továbbképző­iskolákat és végre, ami tulajdonképen a mező­gazdasági szakiskolák lényege, az önálló szak­tanitós gazdasági népiskolákat, amelyeket én beszédemben röviden gazdasági népiskoláknak fogok nevezni. Őszintén szólva, a gazdasági ismétlőisko­láról nem is szeretnék beszélni. Bármennyire helyeslek is mindenféle iskolát, azt el kell is­merni, hogy a gazdasági ismétlőiskolák a gya­korlatban nem váltak be, és pedig azért, mert ezeket a gazdasági ismétlőiskolákat nem láto­gatják. Mi, akik falun élünk, tudjuk, hogy mi­csoda erőszakot kell alkalmazni, hogy ezekben az iskolákban legalább néhány tanuló meg­jelenjék és az a tanitó, legalább pro forma eleget tegyen ama kötelességének, hogy az órákat megtartja. Nem^ akarok foglalkozni az úgynevezett továbbképző szakiskolák kérdésével sem, en­gedje meg azonban igen t. minister ur, hogy felolvassak egy véletlenül hozzám jutott je­lentést, (Halljuk! Halljuk!) amely a következő­ket mondja ezekről az iskolákról (olvassa): »Vármegyénkben a gazdasági irányú tovább­képzőiskolák kevés kivétellel majdnem minden községben megszerveztettek. A folyó év tava­szán eddig közel tizenöt iskolát látogattam meg. A tapasztaltakról nem a legkeesegtetőb­beket jelenthetem. Az eddig megvizsgált fa­iskolák, az egyetlen X-i faiskolák kivételével, — neveket nem emlitek — kritikán aluli álla­potban vannak. Ezek egytől-egyig nem is fa­iskolák, hanem gyomtelepek, elhagyatott par­lagterületek. Növényparazita és rovarnevelő helyek. Ezek nem tanításra, okulásra, hanem inkább elrettentő példaadásra valók. Ezeket tovább tűrni ilyen állapotban a legnagyobb bűn. Vármegyénkben közel 50—60 katasztrális holdra becsülöm a gazdasági továbbképző­iskolák kezelésében lévő ilyen parlagterületet.« Méltóztatnak ebből látni, hogy ezekről az iskolákról jobb véleményt nem mondhatok, mint amilyen itt ebben a hitelt érdemlő jelen­tésben foglaltatik. Különben is. ha mező­gazdasági szakiskolákról van szó, én mindig csak az Önálló gazdasági népiskolát tartom szem előtt. Ezek fontos alapvető intézmények, ezek a kultusztárcának és a közoktatásügynek leg­fontosabb intézményei, és ne méltóztassék en­gem az igen t. minister urnák megvádolni kul­turátlansággal, vagy tudatlansággal, ne mél­tóztassék azt sem kétségbevonni, hogy én az igen t. kultuszminister urnák magasratörő kul­túrpolitikája iránt a legnagyobb megértéssel viseltetem, de épen azért ki merem mondani, hogy ezek az önálló gazdasági népiskolák sok­kal font osa bb intézmények bármely főiskolá­nál. Ha egyáltalában népboldogító, vagy nép­megváltó intézményekről lehet szó, ezeket a gazdasági népiskolákat azok közé kell sorozni. Ha a t. minister ur nagyszabású, sőt talán hozzátehetem, szinte grandiózus expozéjában szomorúan volt kénytelen megállapítani, hogy ma, hatvan évvel közoktatásügyi törvényül' életbelépése után, még mindig egymillió anal­fabétával kell számolnunk, akkor engedje meg az igen t. kultuszminister ur, hogy én is meg­állapítsam, hogy ebben az agrárországban az ország összes lakosai 67%-ának, tehát annak a földmives apró kis őstermelő lakosságnak gyermekei közül mindössze 5*-2% részesül mező­gazdasági szakoktatásban. Vagyis, hogy számolkban fejezzem ki ma­gamat, amig a magasabb és »középfokú szak­oktatásban az 1925/26. tanévben 1221 volt a tanulók száma, a felsőbb szakoktatásban pedig 1412, addig az általam épen olyan nagy fontos­ságúnak jelzett gazdasági népiskolák tanulói­nak száma 18.221 volt. Ez mutatja a legfénye­sebben, hogy ezek a gazdasági népiskolák szolgálják egyedül a tömegoktatás céljait, az általános népműveltséget, ezeket kell tehát

Next

/
Thumbnails
Contents