Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-163
10 Az országgyűlés képviselőházának felszólalt a ministerelnök ur is és azt mondotta, hogy ő el van szánva arra, hogy ezen a kérdésen segíteni fog, és azt mondta, hogy ugy az örökösödés, mint az adózás terén rendszabályokat fog életbeléptetni (Helyeslés a jobboldalon.) és a kormány ebből a szempontból törvényjavaslatot lkészit elő. Bejelentette a ministerelnök ur a hitbizományok reformját. Azt mondotta, hogy (olvassa): »A hitbizomány reformjával kapcsolatban és egyidőben a kormánynak az a terve, hogy egy átfogó törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé, amelyben az egykével, mint népbetegséggel, külön rendszabályok megállapításával kivan foglalkozni.« Nagyon elágazó tehát ez a kélrdés. Ezt össze lehet kapcsolni az örökösödéssel, az adózással. Felmerült akkor a család-bérrendszer kérdése is, amikor azt mondotta Huszár Károly képviselő ur, hogy nem igazság az, hogy egy nőtlen embernek ugyanannyi jövedelme Tegyen, mint egy olyan családnak, amelyben 10—14 ember között kell a kenyeret elosztani. (Igaz! Ugy va\n! a középen.) Csak felmerült ez. az idea, hogy át kell térni a Család-bérrendszerre. (Közbeszólások.) Én nem mondtam, hogy azt pártolom vagy helyeslem, én csak felemlítem ezt az egyke-rendszer okainak, jelenségeinek vizsgálatával és az orvoslási módok keresésével (kapcsolatban is emlékeztetem a t. Házat arra, hogy ebben a kérdésben itt Huszár Károly részéről nagyon mélyreható előadás folyt, amelyre a ministerelnök ur is válaszolt éis különböző törvényhozási intézkedéseket helyezett kilátásba: az örökösödési, az adózási reformot, a földbirtokreformot, a hitbizomány reformját. Ezeknek a reformját helyezte kilátásba, mint az orvoslás módjait s megállapította akkor, hogy egészen különleges okai vannak a falusi egykének, viszont más okai vannak a városi egykének. A városi egykének okai főleg gazdasági okokkal függnek össze, az egész gazdasági struktúrával, amelyen csak egy általános, helyes gazdasági politika segíthet. Ezeket kívántam e tekintetben felemlíteni. Most méltóztassék megengedni, hogy áttérjek egy másik kérdésre. A minister ur szóvátette elismerőleg a, kórházakkal kapcsolatban Budapest kórházügyét és azt, hogy Budapest főváros tulaj donképen megosztja, a maga terheit az állammal és az egész országgal szemben. Ez igy van és én magam részéről itt »zintén csak igazat akarok adni a mélyen t. minister urnák és nagyon helyeslem azt a felszólítást, amelyet méltóztatott a& államhoz és Pest megyéhez intézni. De tulajdonképen a minister ur önmagához intézte a felszólítást, mert az államnak egyik képviselője, a kormánynak egyik képviselője a minister ur. Én tehát a minister ur jóindulatát kérem ebben a kérdésben: közös erővel, a fővárossal együtt, ezeken az állapotokon sokat lehet segíteni. S azt hiszem, hogy valamennyiünknek össze kell fognunk például abban a kérdésben, hogy az egészségügy szempontjából és a városszépészet szempontjából a Kókns-kórház végre mostani helyéről elkerüljön. (Strausz István: Ugy van!) Lehetetlen helyzet, hogy a Rókus-kórház ma ott maradjon, amikor a kórházépítés egészen különleges, a hygiene óriási mértékben technikailag is fejlődött, és amikor különben is egy kórház szabad levegőt kíván künn a perifériákon. Anakronizmus a Rókus-kórház. a város közepén. (Ugy van! a baloldalon. — Dabasi Halász. Móric: Gyüjtőkórház kell benn a városban!) Én felkérem a minister urat, hogy egyesült erővel kövessünk el mindent, hogy a Ró163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. kus-kórház a maga helyéről elkerüljön egészségesebb, jobb vidékre. Igen t. Ház! Ismételem azt, amit mondottam beszédem kezdetén, hogy én legszívesebben kikapcsolom a pártpolitikát ezeknél á kérdéseknél, mert a nemzet jövője függ a gyermekek egyészségétől és a betegek meggyógyulásától. Ebben van a nemzet jövője. Itt nincs pártpolitika s itt én takarékosságot sem ismernék. Ha van egy hely, ahol bőkezűnek kell lenni, hát ezen a helyen kell annak lenni. Azért kívánom, hogy ennek az országnak háztartása rendbejöjjön és hogy itt a gazdasági viszonyok javuljanak, hogy minél nagyobb összeget lehessen fordítani ezekre a célokra. (Gr. Hunyady Ferenc: Több kórház, kevesebb egyetem!) Mindenesetre több kórház. Én a kultúrát is _ nagyra tartom, mert a kórház csak megállítja a betegségeket a maguk haladásában, a kultúra azonban előbbre visz. Kultúrára, szükség van és Magyarország kultúra nélkül megnem lehet. Én nem állitom szembe ezeket a kérdéseket; én sok kórházat és sok kultúrát is kívánok, mert csak akkor tud a nemzet boldogulni. (Helyeslés balfelöl. — Gr. Hunyady Ferenc: De nem túl sok egyetemet!) Mindent el kell követni ebben az irányban. Minden pártpolitikát ki kell kapcsolni;^ a mi egészségügyi intézményeinknek, szociálpolitikánknak minden pártpolitikától mentesnek kell lenni, csak azt a szenvedő embert, azt a tehetetlen gyermeket kell nézni, (Helyeslés jobbfelöl.) ezeknek kell hóna alá nyúlni, a tehetelent felsegiteni, mert ez emberi, polgári és törvényhozói kötelességünk. (Ügy van! a középen.) Ebben a munkában egyek vagyunk s ebben a munkában egyenesen segítségére akarok lenni a minister urnák, amikor kifejtettem és kijelentettem, hogy keveslem a népjóléti tárca költségvetését. (Ügy van! jobbfelöl.) Igenis, erősiteni akarom a minister urat, hogy a pénzügyministernél hivatkozhassak az egész Ház egyhangú megállapodására, óhajára, (Meskó Zoltán: Régi mulasztásokat kell pótolni!) akkor, amikor a népjóléti követelésekről van szó. Igenis, én támogatni akarom a t. minister urat a maga nehéz munkájában, (Helyeslés a baloldalon és jobb felöl.) a maga embereket megmentő, gyermekvédő munkájában. Oda akarom adni a mi támogatásunkat, hogy ezzel a minister urnák könnyebbséget szerezzek az illetékes helyeken, hogy mindig hivatkozhassék ennek a Képviselőháznak egyhangúságára, amikor a beteg gyermekről, a beteg és tehetetlen emberekről van szó. (Helyeslés bal- és a jobboldalon.) I T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezekután az általános megjegyzések után két olyan részletkérdésre térjek át, amelyek szivemhez vannak nőve. Egyik ezek közül a lakásügy kérdése. A lakásügy kérdésében azt tapasztaltam, hogy a minister ur a tömegjelenségek elől nem zárkózik el. A minister ur, mint egy olyan államférfiuhoz illik, aki nyitott szemmel nézi a világot, még a következetlenség vádját is hajlandó elviselni, ha egyszer megváltozott helyzeteket lát maga előtt Én ezt tapasztaltam a minister ur részéről és a legnagyobb lojalitással állapitom meg, hogy a minister urat ebben a tekintetben helyes ösztön és helyes érzék vezérli. (Ugy van! a jobboldalon.) Mármost kérdezem a mélyen t. minister úrtól, — erre appellálva — vájjon alkalmasnak méltóztatik-e találni a mostani időpontot arra, hogy a lakásbérek 100%-ig emelkedjenek?
