Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

Az országgyűlés képviselőházának 1 (Propper Sándor: Lesz az 150% is, ahogyan most megy!) Amikor a kereseti viszonyok mélyen alatta maradnak a békebeli viszonyoknak, amikor a kereskedő, iparos, lateiner élethalálküzdelmet folytat a létért, a betevő falatért, akkor alkalmas időpont-e a Lakásbérek emelkedésére a mostani idő s helyes-e az a gradáció, amely most a lakás b ér ékben kontemplálva van, hogy tudniillik május 1-én 80% s egy év alatt felmegy 100%-ig? Vájjon nem volna-e helyesebb konsziderálni és revizió alá venni a minister urnák a maga rendeletét és megnézni, hogy ez a társadalom kibirja-e most a béremelkedést s kinek az érdeke, hogy ez az emelkedés most bekövetkezzék'? Egy minimális kicsiny rész az, amelynek érdeke szól emellett, viszont a nagy többségnek, a lakosság zömének érdeke, hogy hagyják élni, hagyják dolgozni, hogy terhei kevesebbek legyenek, mert különben nem tud az élet nehézségeivel megküzdeni. T. Képviselőház! Itt van egy intő jel arra, hogy mi történik abban az esetben, ha ezek a bérek szabadjára vannak eresztve. Itt van az üzletbérek emelésének kérdése. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az üzletbérek nincsenek megkötve, az üzletbérek szabadok. Méltóztatnak tudni azokról az eseményekről, amelyek most bekövetkeztek. Mindjárt néhány példát fogok mutatni. Ennek nyomán megindult egy mozgalom, amely azt célozta» hogy a kereskedelmi és ipari üzlet és műhely tulajdonjoga kvázi biztosittassék, hogy a kereskedelmi és ipari tulajdon, a commerciale propriété, mint az a francia törvényben megállapittatott, biztosittassék, hogy annak a kereskedőnek, vagy iparosnak, aki hosszabb ideje — mondjuk, 10 év óta — egy helyben van. aki a maga erkölcsi tőkéjét, üzleti leleményességét belefektette abba az üzletbe, aki külön vevőkört teremtett magának, aki megállapította annak az üzletnek renoméját, erkölcsileg és anyagilag, előjoga legyen az üzletben megmaradni és ne legyen kitéve annak, hogy márólholnapra ki lehessen lakoltatni az üzletből. Nagyon szomorú esetek vannak ebből a szempontból, talán méltóztatnak megengedni, hogy a kérdést konkrété ismertessem, mert nemcsak általánosságban beszélek erről a dologról, hanem konkretizálva. De különben a Ház és rz ország ismeri is ezeket a dolgokat. Itt van az Erzsébet-körut 9. szám alatt levő New-York kávéház esete. Békében fizetett 45.000 aranykorona bért, ami 52.000 pengőnek felelt meg. Legutóbb ezt a bért mintegy 60 százalékkal, 80.000 pengőre emelték. Az ingatlan most eladatván, az uj tulajdonos 160.000 pengő bért kér, vagyis a békeállapottal szemben 300 százalékkal többet. A kávéház ezen a helyen 32 éve áll fenn és jelentős tényezője, valósággal látványossága a székesfőváros idegenforgalmának. Itt van a köztiszteletben álló Szimon István cég, amely 38 éve áll fenn. s amelynek helyisége a Tisza István-utca 24. szám alatt van. Békében 12.000 aranykoronát, 13.920 pengőt fizetett, most 60 százalékkal többet, 22.000 pengőt követelnek tőle. (Meskó Zoltán: Mi fizetjük meg azután, akik vásárolunk!) Itt van az Erzsébet-körut 34. szám alatt levő Anffol-kávéház, amelynek üzletbérét az eddigi 20.880 pengőről augusztus elsejétől kezdve felemelték 28.000 pengőre. Itt van a 90 év óta fennálló Bogisits János-cég Szervitatér 4. szám alatt. A háztulajdonos az eddigi 10.000 koronás alapbérről vagyis 11.600 pengőről közel 200%-kai, 32.000 pengőre akarta fel63. ülése 1928 május 2-án, szerdán. 11 emelni az üzlet bérét. (Strausz István: Uzsorás!) Ez ai 90 év ótia fennálló közismert, előkelő cég ezt nem tudta elfogadni és igy kénytelen volt helyiségét elhagyni. Az Erzsébet-körut 47. számú ház tulajdonosa a bérlői ellen formális hadjáratot folytatott. Galántai könyvkereskedőcég bérét az eddigi 2550 aranykoronáról 7000 aranykoronára emelte fel, minek folytán Galántai kénytelen volt kiköltözni. Ugyanebben a házban levő borbélyüzlet bérét 1300 aranykoronáról 4000 aranykoronára, Serényi cipőkereskedő bérét 3000 aranykoronáról 8000 aranykoronára. az ott levő cukorkakeresked^s bérét 1300 aranykoronáról 4500 aranykoronára emelte fel. A Bécsi-utcai Schönwald Imre ékszerészééig üzletbérét a háztulajdonos oly mértékben emelte, hogy kénytelen volt helyiségét elhagyni. Minthogy azonban üzletét az ugyanabban a házban lévő lakásán kívánta folytatni, lakását is felmondották. Ezek csak a legfőbb, legkirívóbb esetek, mert a Szimon-céget, a New-York-kávéházat, a Bogisits-céget mindenki ismeri. (Meskó Zoltán: Nagyon sok ilyen eset van!) Nem is említem a kisebbeket, a perifériákon lakókat, azokat a kis szatócsokat, akiknek esetei nem kerülnek az újságokba, akik nem tudntak eljutni megfelelő érdekképviseletekhez, akik maguk szenvedik végig ezt a helyzetet. Annak a kis szatócsnak ép ugy, mint annak a belvárosi üzlettulajdonosnak, a maga kis üzlete a legfontosabb, az az ő tőkéjének kiegé

1szitő része. Én tehát arra kérem a minister urat, kegyeskedjék ez a kérdést megértéssel kezelni. Epen ugy, amint a büntető^ törvény megállapitja az uzsora bűncselekményét azzal szemben, aki a használat és ellenhasználat között aránytalan szolgáltatást köt ki, azzal szemben, aki vlalakinek szorult helyzetét felhasználja, (Strausz István: Még súlyosabb ez az eset!) ebben az esetben is ezeknek a kereskedőknek és iparosoknak szorult helyzetét haszniáilják ki azzial, hogv aránytalan szolgáltatást kivannak. Az ellen utóvégre senkinek sincs szava, ha egy háztulajdonos normális kamatozásált kivan ja a miaga tőkéjének, de hogy a háztulajdonos az üzletbérlőjének vagyonából és jövedelméből nagy felesleget vágjon zsebre, azt semmiféle józan ész, semmiféle jog, semmiféle igazság nem kivánja. (Strausz István: Felforditjia, a társadalmi jogrendet az ilyen háziúr!) Azt kérem tehát a minister úrtól, hogy ebben a konkrét előtte fekvő ügyben tegyen megnyugtató kijelentést és járjon el megnyugtatóan, hogy ezek az üzletbérlők, kereskedők és iparosok munkahelyükön legalább nyugodtak és biztosak lehessenek, mert csak a munkahelyükön vannak otthon, az ezernyi gond és ezernyi baj csak azután jön, de ha még a munkahelyüktől is megfosztva, kiszórják az utcára őket. ez ellenkezik minden igazsággal. Méltóztassék megengedni, hogy^ a minister ur figyelmét még egy másik kérdésre is felhivjam. szintén a lakásüggyel kapcsolatban, és ez az építkezés kérdése. Az épitkezések, fájdalom egészen megállottak, nagyon kevés építkezés van folyamatban. (Strausz István: Viszszafejlődött.) Ugy van, az építkezés teljesen visszafejlődött. Itt volt bizonyos elan, bizonyos lendület, amely elan és lendület azonban teljesen aláhamyatlott. Az érdekelt iparosok, az építőiparosok és a rokonszakmák iparosai mindenféle kérvényekkel árasztják el most a kormányt, és különösen két irányban mutatI kőzik az ő akciójuk. Az egyik az, hogy az adó2'