Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. 9 Ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon, a közéven és balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! A népjóléti minister irr beszédében felszólította a Házat, hogy ennek a tárcának költségvetését ne nézze pártpolitikai szemüvegen keresztül. (Krisztián Imre: Nagyon helyesen!) Miután én ellenzéki felszólaló vagyok és első vagyok az ellenzékiek közül, a magam részéről kijelentem, hogy nagyon helyes az a felszólítás, hogy ne nézzük ezt pártpolitikai szemüvegen keresztül. Mert miről szól a népjóléti tárca? A népjóléti tárca szól a gyermekről és a betegről. Márpedig, aki a gyermeket és a beteget pártpolitikai szemüvegen át nézi, az nem ember, az embertelen ember. (Ugy van! Ugy van!) Fájdalom, igen t. Képviselőház, itt Magyarországon jelenleg más baj van. Itt az egészségeseknek van nagy bajuk: nagy gazdasági válság, rettenetes, kétségbeejtő gazdasági helyzet uralkodik, úgyhogy ma tulaj donképen ezzel a kérdéssel minden összefügg. Ma nem beszélhetünk csak a gyermekekről és csak a betegekről, hanem az egészségesek bajáról is kell beszélnünk, akik lelki és gazdasági betegek. (Patacsi Dénes: A gazdasági élet betegségéről!) Nagyon helyesen méltóztatik mondani, a gazdasági élet nagy betegségeiről kell beszélnünk, azokat kell valahogy orvosolni, itt kell rendet teremteni. Mert ebben az országban — amint nagyon helyesen aposztrofálta az országot igen t. előadó képviselőtársam — a tehetségeknek rajai és légiói vannak, akik kifejlődésre várnak. Azt, kell lehetővé tennünk, hogy itt minden ember a maga képességéhez és munkájához képest fejlődhessék, dolgozhassék, és ezáltal önmagának és az országnak is becsületet szerezzen. Én tehát nagyon szivesen eleget teszek a mélyen t. minister ur felszólitásának, sőt anynyira eleget teszek neki, hogy keveslem a népjóléti tárca költségvetését. Szeretném ezt minél nagyobbra emelni, s ha a normális viszonyok volnának és ha nem lennének ilyen rettenetes gazdasági viszonyok, akkor még most is változtatni kellene ezen^ hogy a gyermekvédelemre, az egészségvédelemre és a kórházakra minél több pénz jusson. (Helyeslés. — Strausz István: Épen azért kell, mert nem normálisak a viszonyok! — Jánossy Gábor: Tizszer annyi is kevés lenne!) Én, mint Budapest fővárosnak egyik képviselője, szót emelek a falu érdekében, a falu egészségügye érdekében, (Helyeslés jobbfelől.) mert nekem minden magyar ember — éljen városban, vagy éljen falun — egyforma. (Helyeslés jobbfelől.) Én azt akarom, hogy ugy a városban, mint a falun egészséges viszonyok legyenek, hogy a falun is kellően megbecsüljék az egészséget, (Helyeslés.) ne félj ének az orvostól ne adják magukat kuruzslók kezébe s hogy a falu egészségügyi ellátása megfelelő legyen. Én, mint városi ember, a magam részéről, igenis, szót emelek a falu egészségügye érdekében és a magam részéről minden erre vonatkozó törekvést a legmelegebben támogatok. Most az igen t. minister ur bejelentette beszédében, hogy az appropriációs javaslatnál a szegénysegélyezés tekintetében egy nagyobb összeget javasol a középosztály számára- Én, méltóztassék megengedni, nem ismerem ezt a rendelkezést, de én az ügynek megoldását a szegénysegélyezéssel nem látom elintézve!. Egyáltalán semmiféle alamizsnaosztogatás, semmiféle borravalórendszer az állapotokon nem segit, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. itt csakis egy gyökeres gazdasági megújhodás segíthet, (Ugy

r van! a szélsőbaloldalon.) a terhek kevesbedése és a munkaalkalmak megnövekedése. Ez lehet csak az a politika, amely a jelenlegi magyar gazdasági viszonyokon segit. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A középosztályon még inkább ez segit, mert a középosztály önérzetes, f szemérmes, a középosztálynak nem alamizsnát és borravalót, hanem munkát kell adni, hogy önérzetének megfelelően a maga boldogulását megláthassa ebben az országban. (Sándor Pál: Hol van ma középosztály? Csupa proletár van az, országban!) Nagyon helyesen mondja t. képviselőtársam! (Patacsi Dénes: A falun is proletárok vannak! — Propper Sándor: Néhány ezer kivételével a többi mind proletár!) Én régebben mindig azt mondottam, hogy az iránynak annak kell lennie, hogy a proletárból is polgár legyen, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a jobb oldal mi.) ma azonban forditott a helyzet, ma a polgárból is proletár lett, ma a polgárság is elproletarizálódott. Ma olyan nagyfokú a szegénység, a keresetképtelenség, a munkaalkalom hiánya, hogy nemcsak azt nem tapasztaljuk és látjuk, hogy a munkásoknak jobban megy soruk, hogy a munkások emberhez méltó módon élnek, hanem ellenkezőleg: a polgárságnak igen nagy rétegei esnek a proletársorba. Itt meg kell emlékeznem arról is, amiről a minister ur szólott a maga beszédében, az egykének kérdéséről. Az egyke kérdése nagyon szomorú ugy a városokban, mint a falun, mert kétféle rendszer van ebben az országban ebből a ^ szempontból is. Külön szempontokból kell nézni a falusi egykerendszert és külön szempontokból a városi egykerendszert. Talán még méltóztatnak emlékezni képviselőtársaim arra, hogy itt Huszár Károly, a Munkásbiztositó Pénztár elnöke, képviselő korában egy nagy felszólalást tartott az egyke ügyélről, (Ügy van!) amelyben statisztikai adatokkal világitotta meg ezt a kérdést és amelyben rámutatott arra, hogy ezzel a betegséggel és ezzel a jelenséggel szemben az egész társadalomnak és az állami törvényhozásnak össze kell fognia. Rámutatott arra, hogy a falusi egyke-rendszernek: egész különleges fajtái vannak, hogy egészen különleges helyzet az, hogy a falusi nép körében nem a szegényebb néposztály, hanem inkább a gazdagabb emberek csinálják meg az egyke-rendszert, úgyhogy ezeken a helyeken nem gazdasági ok, hanem morális okai vannak az egyke-rendszer elterjedésének. (Jánossy Gábor: Mind a kettő!) Ezt mondotta Huszár Károly beszédéiben, én csak ismétlem. (Jánossy Gábor: Egy ikézbe akarják a vagyont a jómódúak is!) Ügy van! És egészen más a városi egyke-rendszer és mások a városi egyke-rendszer okai, mert — s itt a munkásság mélyen t. képviselői is igazat adhatnak nekem — a városi egyke-rendszernek gazdasági okai vannak. (Patacsi Dénes: A falun is!) Tessék megnézni a gyári negyedekben. (Kéthly Anna: A gyárimunlkások nem egy kések!) Nem egy kések, de a helyzet kényszere idézi elő ezeket az állapotokat. Meg kell nézni a gyári negyedekben a halálozási arányszámokat, meg kell nézni a túlzsúfolt lakásokat, (Kéthly Anna: Az csinálja!) meg kell nézni a speciális munkásbajokat éis aJkkor lehet látni, hogy a városokban, különösen a fővárosban, ennek az egyke-rendszernek egészen más okai és más jelenségei vannak. Akkor Huszár Károly felszólalása kapcsán 2