Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. 169 Elnök: Szólásra következük? Fitz Arthur Jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Ház! Tagadhatatlan, hogy a világháború 'befejezése óta a magyar testnevelés ügye óriási lépésekkel haladt előre. Az utolsó pár év alatt oly hatalmas alkotások kerültek tető alá, amelyekre egy évtizeddel ezelőtt gondolni sem lehetett. Itt van a testnevelési törvény megalkotása, a testnevelési alap visszaállítása, jövedelmének megnövelése, a testnevelési iskola felállitása, a kötelező testnevelés bevezetése, a főiskolai hallgatók kötelező testnevelése, a sporttelepek, uszodáik tömeges létesítése, mindezek nagy lendületet adtak a testnevelés ügyének és áldásos hatásuk értékes, biztos pillére lettek egy jobb jövőnek. Csak egy feladat megvalósításaival maradtunk adósai a jövőnek és ez a Nemzeti Stadion felépítése, amely pedig évtizedek óta sarkalatos pontja a testnevelési programúinak és legfőbb vágya a sport minden igazi barátjának. E nagy probléma megoldásának két akadálya vtan. Az egyik a pénz, a másik a hely kérdése. Az első akadály vagyis a tőke megszerzése, ma már, nézetem szerint, nem ütközik legyőzhettelen akadályokba. A testnevelési adó hozadéka, a testnevelési alap tartalékai, valamint az elvárható nemzeti áldozatkészség- megnyilatkozása, nemkülönben a magántőke máris mutatkozó érdeklődése lehetővé tenné az építkezésnek ma már halaszthatatlan megkezdését, ha az érdekelt hatóságok egy minden tekintetben megfelelő helyben meg tudnának egyezni. Ami a pénzkérdést illeti, nagy örömmel olvastam Karafiáth Jenőnek, a Pesti Hirlap mai számában a Nemzeti Stadionról irt cikkét, amelyben azt olvasom, hogy a kultuszminister ur a jövő évi költségvetésbe 800.000 pengőt fog beállítani, mint a Nemzeti Stadion építési költségeinek 35 évre elosztandó amortizációs részletét. Elnök: Kérem, a képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy amiről most beszél, az a tárgyalás alatt levő címmel, helyesebben rovattal összefüggésben nincs. Pintér László: Azt hittem, hogy a testnevelésről van szó. Elnök: A személyi járandóság kérdéséről van szó. Pintér László: Azt hittem, hogy az Ott-ról van szó. Elnök: Ajz Ott-val sincs kapcsolatban a Stadion kérdése. Pintér László: Azt hiszem, annyira kapcsolatban van... Elnök: Kérem, ne méltóztassék az elnökkel vitázni, különben az Ott-val sincs kapcsolatban. Méltóztassék jobban figyelni képviselő ur a tárgyalás menetét. Pintér László: Akkor viszont azt a kérést intézem az elnök úrhoz, hogy a jegyző urat méltóztassék utasítani, hogy hallhatóbban és érthetőbben olvassa legalább is a címeket. Elnök: A képviselő ur fel volt iratkozva, a hiba kizárólag a képviselő urat terheli, ne méltóztassék a jegyző urat utasitani. Pintér László: Én csak kérem a jegyző urat, hogy érthetőbben mondja a címeket. Elnök: Szólásra kövekezikl Fitz Arthur jegyző: Bor'bély-Maczky Emil. Borbély-Maczky Emil: T. Képviselőház! A kultuszminister ur nagyvonalú kultúrpolitikájába méltóan kapcsolódik bele a testnevelés kérdése, és ha a kultuszminister ur ezt is olyan energiával, odaadással és szívóssággal oldja meg, mint az iskolák épitését és rendezését, akkor máris elmondhatjuk, hogy csonka Magyarországon a sport fejlődésének történelmébe elsőnek irja be a nevét. Ha nem elfogult ellenzéki szemmel, hanem objektivitással nézi az ember a kultuszminister ur programmját, akkor megállapíthatja, hogy az iskolák építésével és a leventék megszervezésével óriási eredményt ért el és az ország legeldugottabb kis falujában is emlékezetessé tette a nevét. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Különösen mi, vidéki képviselők mondhatjuk ezt, amikor látjuk, hogy az ifjúság kocsma helyett a sporttelepekre és sportpályákra megy ki, s ezáltal az egyoldalú, egyfajta munkával foglalkozó, akár gazdaifjuság, akár pedig munkásifjuság a maga félszegségéből miként válik rugalmassá, edzetté, szívóssá és erőssé. Ha az ember látja, akkor csak megerősödik benne a hit és bizalom az ország jövőjét illetőleg. (Ugy van! jobb felől.) Nagy elismerés illeti meg a leventék országos parancsnokát és a vármegyei leventeoktatókat azért, hogy, úgyszólván játszi könnyedséggel kis hadseregeket állítanak talpra. (Ugy van! a jobboldalon.) Szerintem a leventék és cserkészek azok, akikben bizhatunk és hihetünk, s akik nagyban hozzá fognak járulni országunk talpraállitásához. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) 21 éves korban befejeződik a leventekiképzés, s azután azok a nemzeti és társadalmi sportegyesületek, amelyek a 21 éves fiatalokat magukhoz felszívják, vannak hivatva arra, hogy tovább gyümölcsöztessék mindazt, amit ezek a fiatalemberek mint leventék tanultak, és azonkívül, hogy a fiatalságot a sportban továbbképezzék, a hazafiságot bennük megrögzítsék és előbbrevigyék. Én magam is ilyen nagy sportegyesületnek vagyok az elnöke, a Move-nák (Éljenzés a. jobboldalon.) és nyilt őszinteséggel kijelenthetem a t. Ház előtt, hogy ott semmiféle mással nem foglalkozunk, sem politikával, sem semmivel mással, csak tisztán a spornak élünk és a spornak áldoztuk az életünket. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Igen ám, csakhogy nagy zökkenőkkel tudunk haladni, mert a mi középosztályunk, de munkásosztályunk és gazdatársadalmunk is, bár a sport iránt érzékkel viseltetik, anyagilag annyira le van romolva, hogy hozzájuk anyagi támogatásért hiába fordulnánk, mert ők nem tudnának bennünket támogatni. Épen ezért tisztelettel kérem a kultuszminister urat — sajnálom, hogy nincs jelen felszólalásomnál, (Felkiáltások jobbfelől: Itt van a helyettese!) — hogy ebbe a kérdésbe kapcsolja be a Move-t is. A kultuszminister urat továbbá figyelmeztetni kívánom arra, hogy a fronton járt és fronton harcolt tömegek ma még sport szempontjából, — ismétlem, sport szempontjából — úgyszólván teljesen szervezetlenül állanak. Én ezekkel a kérdésekkel már nagyon sokat foglalkoztam és azokat állandóan napirenden tartom, Tisztelettel kérem a kultuszminister urat is. hogy támogasson engem abban, hogy egy ilyen egyesületbe —: ismétlem, sportegyesületbe — ezeket a frontharcosokat, a fronton járt embereket be tudjam szervezni. Ismételten csak azt tudom ígérni, hogy itt mindenféle téren tisztán és kizárólag a sportnak fogunk élni. (Helyeslés.) Olvastam Karafiáth képviselőtársamnak egy cikkét, amelyben akként nyilatkozik, — legalább is a múltban ez volt a felfogása — hogy a magyar Stadiont a Vérmezőn kellene felállitani. Ugyanakkor Gömbös képviselőtársam pénteki felszólalásában annak a Duna egyik szigetén való felállitása mellett foglalt, állást. Hogy hol lesz felállítva, az reám nézve