Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

166 Az országgyűlés képviselőházának lett a nagy hőse, akkor meg kellene érteniük a t. középiskolai tankönyvíró uraknak és a kultuszministeriumnak, hogy igenis a magyar helyzet ma és a magyar helyzet 1849 után teljes mértékben hasonlatosak. t Akkor sem volt az országra nézve más forrása a jövő reménységeknek, mint az, hogy sikerül Magyarország részére a külföld szimpátiáit megszerezni. Igenis a magyar gyermekben nem a paszarovici békének és a campoformiói békének oldalanként való tanitásával. hanem igenis a magyar nemzeti jövendő múltbeli forrásainak hűséges tanitásával kellene a jövőben való reménységet felfokozni. T. Képviselőház! Kötelességemnek tartottam, hogy ide hozzam a Képviselőház elé azt a szomorú tényt, hogy Magyarország külföldi viszonylatban legnagyobb fiáról, arról, akit nem mi fedeztünk fel Amerikának, hanem akit mi fedeztünk fel Amerikában, hogy világviszonylatban is milyen óriási, milyen hatalmas és milyen nagy, csak sorokat tanitanak a magyar történelemkönyvekben. Igenis arra kérem a t. kultuszminister urat, — meg vagyok róla győződve, hogy erről az anomáliáról nem tudott — hogy legyen kegyes és intézkedjék az iránt, hogy a középiskolai történelem könyvekben Kossuth Lajos amerikai, angliai útját és olaszországi -szereplését teljes részletességgel tanítsák, mert higyje el nekem a t. kultuszminister ur, hogy Kossuth Lajosnak ez a külföldi propagandahadjárata van olylan dicsőséges fejezete álmagyar történelemnek, mint a paszarovici béke körüli események leirása. Másik kérésem pedig az, hogy mivel a magyar iskolai könyvekben, retorikákban mindenütt Kossuth Lajosnak csak egyetlen beszédét látom, azt a beszédjét, amelynek végén leborul a nemzet nagysága előtt, fontosnak és szükségesnek tartom, hogy azok közül a nagysikerű és hatalmas beszédek közül is, amelyeket ma is Amerikában nem mint a magyar, hanem az egész világ szónoki művészetének remekeit tanitanak, amelyek a magyar gyermekben olvasás közben azt a gondolatot. ébresztik fel, hogy hazájának szabadságért, jövendőjéért, nagyságáért hazájának egy nagy fia erős akarattal a külföldön szónoki sikereket tudott aratni és meg tudta mozdítani a világ leghatalmasabb népének lel'két és szivét, elnyomott hazája mellett — tanítsanak néhányat, hogy igenis ezen a nagy példán okuljon és tanuljon a magyar ifjúság. Erre akartam a kultuszminister ur figyelmét felhívni. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom a legcsekélyebb diszharmóniát sem vinni a vitába, amelyről nagy örömmel látom, hogy ritkán folyt kultuszvita olyan tárgyi alapon, mint ahogy ezen a két napon mi ezt a költségvetést tárgyaltuk. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. — Pintér László: így is kell!) Olyan információkat kaptam azoktól a barátaimtól, akik Amerikában jártak, hogy Fábián képviselő ur nemcsak nagy igyekezettel, hanem igen számottevő sikerrel is szolgálta a magyar ügyet, amit mi politikai ellenfeleinkről is mindig készséggel elismerünk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Épen azért, amikor ezt konstatálom, talán nem veszi rossz néven az én igen t. barátom, ha viszont annyit megjegyzek, hogy az emigrációs Kossuthot azért még sem kell újra felfedeznünk, mert hiszen amikor én a Történelmi Tár166. ülése 1928 május 8-án, kedden. sulat elnöki tisztjét átvettem és különösen az összeomlás után, egészen világosan láttam, hogy egyfelől az 1849-iki katasztrófa után az emigráció tevékenysége közt, másfelől a között, hogyan kell nekünk megint Trianon után az európai közvéleményt megnyernünk, nagy analógia és hasonlatosság van. Mert mit csinált Kossuth az 1849-iki katasztrófa után? A világ nagy népeihez fordult és hirdette a maga istenadta tehetségével a magyar igazságot. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Most Trianon után ugyanezelőtt a feladat előtt állunk. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Tehát nemcsak a történelmi kegyelet szenr pontjából és nemcsak egy nagy magyar ember életművének feltárása és az utókor elé állitása szempontjából szükséges ma az emigráció működésének tanulmányozása, hanem azért is, hogy r ebből az előző — nem akarom ezt a szót használni — precedensből tanulságot és okulást meritsünk abban a tekintetben, mit kell ma tennünk. (Ugy van! jobb felől.) Ennek biztosítása végett a Történelmi Társulat elhatározta, hogy Kossuth emigrációs működéséről nagy kötet-sorozatot bocsát ki. (Helyeslés.) Ennek a sorozatnak első kötete, törökországi korszaka Kossuth emigrációjának, Hajnalnak tollából, nagyon szép bevezető tanulmánnyal és az ő egész levelezésének közrebocsátásával meg is jelent. Most jön a második korszak, amely az angol-szász világban, Amerikában és Angliában játszódott le. Én két évvel ezelőtt kiküldtem egy magyar historikust, Jánossy Dénest. Amerikába, aki a washingtoni könyvtárban dolgozott és ott teljesen rekonstruálta Kossuthnak ottani szónoki működését. Ez a kötet már nagyon előrehaladott stádiumban van és mint a sorozatnak második kötete hamarosan meg fog jelenni. (Helyeslés.) Az első kötet — mint mondottam — a törökországi korszak, a második körtet pedig az, amerikai és az angol korszak. Méltóztatnak tehát látni, hogy mi már két évvel ezelőtt belefogtunk ebbe a munkába, és én egy magyar történészt már két évvel ezelőtt kiküldtem Amerikába avégből, hogy ezt az. anyagot feldolgozza. Másfél évi munka^ után — hiszen óriási az anyag — haza is jött, és remélem, hogy most már a legrövidebb idő alatt szolgálhatunk ezzel a kötettel, amelyet szimpatikusán fog fogadni a magyar közvélemény, különösen most, (Ugy van! Ugy van!) minthogy méltóztattak látni Amerikában, hogy Kossuthnak ezt a működését nemcsak magyar szemmel láttuk nagynak, hanem világtörténelmi távlatokban is kiváló munkásság. A harmadik kötet az emigrációnak francia-olasz szaka lesz, amikor Kossuth III. Napóleonnal és Viktor Emanuellel dolgozott és iparkodott belekapcsolni a magyar mozgalmakat az olasz risorgimento' mozgalmaiba. Ezzel a három, illetőleg négy kötettel — mert hiszen lehet, hogy az olasz-francia korszak kétkötetes mű lesz, — azt hiszem teljes világosságban fogjuk a közönség elé állítani Kossuth működésének erkölcsileg talán legmagasabban álló részét, az emigrációs működését. (Helyeslés.) Ezen a téren tehát nem voltunk a tiszta tudományosság terén sem tétlenül. Ami mármost az iskolát illeti, igaza van Fábián Béla igen t. képviselőtársamnak abban, hogy a legújabb reformig sem a földrajznak, sem a történelemnek tanítása nem volt kielégítő: a földrajzra nagyon kevés idő jutott, a történelmet pedig 1848-cal végezték be és a kiegyezésről szóltak még néhány szót. Amikor én