Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. Í65 Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 5. rovat. Dologi kiadások 8651 P. Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 6. rovat. 'Kiküldetési költségek 6340 P. Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 11. cím. Középiskolák és középiskolai internátusok. Kiadás. Rendes kiadások. I. Középiskolák. 1. rovat. Személyi járandóságok 6,488.260 P. Puky Endre! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Következik a 2. rovat. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 1,047.677 P. Fábián Béla! Fáhián Béla: T. Képviselőház! Amikor mi gimnáziumba jártunk, a magyar történelmet még osak 1848-ig tanitották nagyon érthető okokból. Élt az az uralkodó, aki az 1848-iki szabadságharcban még szemben állt a nemzettel, tehát a középiskolai történelemtanitás az 1848-iki szabadságharc egyes fontosabb részleteire nem terjeszkedhetett ki. Egészen őszintén megvallom, hogy nem jutottam volna egy középiskolai történelemkönyvhöz, ha Amerikában nem láttam volna Kossuth Lajos mérhetetlen kultuszát. Azt hiszem ugyanis, hogy meg kell itt mondani a magyar Képviselőházban, — és azt hiszem, ebben megerősítenek engem valamennyiben azok a képviselőtársaim, akik künn voltak Amerikában — hogy mi Amerikában Kossuth Lajos kultuszának olyan mértékével találkoztunk, amely magyar és hazai méretek szerint elképzelhetetlen. Elképzelhetetlennek találtuk azt, hogy az amerikai középiskolai történelemkönyvekben négy oldalon keresztül tanítsák Kossuth Lajos életét és működését, elképzelhetetlennek találtuk azt, hogy egy idegen államnak bármilyen nagy fiával ennyire foglalkozzanak, hogy a retorikában külön tanitsák Kossuth Lajosnak azt a beszédét, amelyet Amerikában való partraszállása alkalmából elmondott. Amidőn tehát Amerikában azt láttam., hogy ott a szó szoros értelmében nincs iskolásgyermek, aki három ember történetével, Washington, Kossuth Lajos és Garibaldi élettörténetével és működésével ne lenne tisztában, amikor azt láttam, hogy Amerikában nemzedékeket nevelnek fel Kossuth Lajos hősi példáján és azon a példán, hogy ime, nézzétek mit jelent az akarat és hogy egy kis nemzetnek nagy fia is lehet az egész^ világnak a hőse, akkor, •— megvallom őszintén — amikor azt láttam, hogy az amerikai elnök fogadószobájának előcsarnokában csak Washington-nak és Kossuth Lajosnak szobrát találom, kiváncsi voltam arra, hogy hazajőve Magyarországba, mit fogok találni Magyarországon a magyar történelemkönyvekben nem Kossuth Lajosról, hanem mit fogok én találni a magyar történelem könyvekben Kossuth Lajosnak arról az amerikai útjáról, amely az én véleményem szerint az egész magyar nemzet történelmének leggyönyörűségesebb lapja, mégpedig azért, mert Amerikában egy idegen nép fogadta ugy egy idegen állam fiát, mint ahogy saját nagyjait sem fogadta azelőtt soha. Azért szólalok fel és azért mondottam el bevezetésben, hogy ki Kossuth Lajos Amerikában, mert azoík után, amiket elmondottam, kénytelen vagyok rátérni _ arra a kérdésre, hogy kicsoda Kossuth Lajos Magyarországon. Nem arra, hogy kicsoda Kossuth Lajos az emberek szivében, azért, mert az emberek szivében kitörölhetetlenül él a magyarországi Kossuth Lajos, habár nem tudják, hogy ennél a magyarországi Kossuth Lajosnál van egy nagyobb Kossuth Lajos, aki világviszonylatban nagyobb, mint az a Kossuth Lajos, akiről idehaza tanítanak, az a Kossuth Lajos, aki lázba hozta Amerikát, Angliát és Olaszországot. Kiváncsi voltam arra, hogy mit irnak erről a Kossuth Lajosról idehaza Magyarországon. Előszedtem azokat a középiskolai könyveket, amelyeket a kultuszministerium engedélyével, illetve a kultuszministerium hozzájárulásával tanítanak. Az egyikben, Domanovsziky Sándor könyvében a következőket olvastam: »Kossuth Angliában és Amerikában fényes sikereket aratott.« (Derültség.) Ennyi az egész, amit őróla tanítanak, egy szóval sem többet. Hogy Kossuthért Amerika egy hadihajót küldött, hogy Webster külügyi államtitkár fogadta,^ hogy a szenátusban felálltak a szenátorok és ugy ünnepelték, hogy kétszázezer ember volt partraszállásánál, hogy egész Amerika lázban volt Kossuth Lajos megérkezésekor, hogy Magyarország történetében ez tulajdonképen egy hősi eposz volt, arról ebben a könyvben egy szó sincsen. (Mozgás.) Mármost azt gondoltam, hogy Istenem, talán egy könyvben van ez csak, ez talán tévedés. Erre előszedtem egy másik könyvet, dr. Taikács Györgynek középiskolai történelemkönyvét, amelyikben egy hang, — méltóztassék megérteni — egy árva hang sincsen arról, hogy Kossuth Lajossal mi lett. Annyi van benne, hogy Kossuth Lajos átlépte a török határt. De hogy aztán Törökországban mi lett vele, elment-e Amerikába, Angliába, Franciaországba, Olaszországba, él-e még valahol, arról egy árva szó sincsen ebben a könyvben. Eszerint a történelemkönyv szerint Kossuth Lajos még mindig él valahol, mert még mindig nem halt meg (Derültség.) és még mindig nem hoztak haza hamvait Magyarországra. Ezt azért mondom, mert — méltóztassék elképzelni — egy olyan országból jövünk, amely legnagyobb igazi nagyjainak megbecsülésében, sőt nemcsak saját nagyjait becsüli meg, hanem megbecsüli az idegen nemzeteknek^ azokat a nagyjait is, akik az emberi szabadságért és az emberi jogokért iküzdöttek. Keserves kétségbeesés hazajönni Magyarországra és itthon azt találni, hogyha van végre egy olyan nemzeti hősünk, aki világviszonylatban is olyan, hogy a világ legnagyobb népének elnöki előszobájában csak saját nagy nemzeti hősüknek és Kossuth Lajosnak szobra van, milyen keveset tanítanak arról a nagy nemzeti hősről saját hazájában. Gondoltam, lehet talán, hogy csak ebben a két középiskolai könyvben nincsen benne Kossuth Lajos élettörténete és az, hogy mit csinált külföldön. Erre beszereztem dr. Ember Istvánnak, a harmadik középiskolai tankönyvirónak történelemkönyvét. Ebben is benne van a következő: »Szónoklatai nagy lelkesedést keltettek Angliában és Amerikában hazánk ügye mellett.« Egy árva hanggal sem több. Annak a szegény gyermeknek beverik a fejébe, hogy a paszarovici béke mikor volt és beleverik a fejébe a nemzeti gyásznak, a nemzeti szomorúságnak, a nemzeti szerencsétlenségnek és a nemzeti bajnak minden emlékét. De amikor van végre ennek az országnak egy nemzeti nagysága, akire gondolva minden magyar gyermeknek fel kell emelnie a fejét, fel kell enielnie a fejét azért, mert egy leromlott nemzetnek, egy letiport nemzetnek, egy szabadságától megfosztott és felosztott nemzetnek 25*