Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

8 Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. radtságot vesznek igénybe, és igy feltétlenül le fogják kötni mindazokat a tényezőket, amelyek ennek a tárcának keretében vannak. De a tárca egyik legfontosabb hivatása az, hogy ez a, tárca fejlődjék át minél inkább valóban és teljes szociális tárcává, s hogy a szociális viszonyokat, különösen a munkásviszonyokat, a munkások és a munkaadó közötti viszonyokat stb. jobban kutassa, szemmel tartsa, evidenciába tartsa. Az a két hatalmas nagy alkotás, — a tavalyi munkásbiztositási törvény és a jelenleg benyújtott törvénytervezet — mutatja, hogy a ministeriumban kifejlődött egy óriási nagy tudás, oly óriási nagy centrum, és hogy a teherviselő képesség megvan a ministeriumban arranézve, hogy a feladatok nagyrészét értse meg teljesen és oldja is meg annyira, amenynyire lehetséges. Az ilyen szociális törvények nagyon természetesen az első esztendőkben nem járnak azzal a sikerrel, amellyel járniok kellene. Nagyon természetes azonban, hogy folyton azon kell lennünk, hogy minél bővebb tapasztalatokat tudjunk szerezni a szociális törvényalkotás terén, mert ezeken a borzasztóan szövevényes, nehéz és rendkivül sok teoretikus ismeretet igénylő területeken tájékozódni és előrehaladni csakis ugy lehet* ha állandóan figyeljük az összes tapasztalatokat és ezek alapján energikus intézkedéseket teszünk. Azok a törvényalkotások, amelyeket itt látunk, természetesen a legbensőbb és legszorosabb összeköttetésben vannak a nemzet gazdasági életével és jelenlegi gazdasági helyzetével. Azt is nagyon jól tudjuk valamennyien, hogy jelenleg gazdasági depresszió van Magyarországon. Ez a gazdasági depresszió nemcsak magyarországi tünet, hanem véigig megy Közép-Európának minden államán is. Ezeket a gazdasági állapotokat és a gazdasági erőket véve tekintetbe, folyton latolgatva őket és tájékozódva ezen a területen, látjuk, hogy valóban kissé nehéz az; idő, amelyben éjiünk, az ilyen alkotások számára. Ez azonban abszolúte nem ment fel bennünket és nem menti fel a nemzetet abban a tekintetben, hogy a nemzet feltétlenül tegyen lépéseket előre és amennyit meg lehet tenni, annyit a mai körülmények között is tegyen meg és állandóan és folytonosan haladjon előre. (Ugy van! half elől.) Ha a nemzet maga azon lenne, hogy ezeket a törvényeket halmozza és a gazdasági élettel szemben semminemű regarddal és tájékozottsággal nem viseltetnék, nagyon természetes, hogy ez katasztrofális lenne a nemzetre. De nem erről van szó, hanem arról, hogy megvizsgálván szorosan mindazokat a helyeket, mindazokat a pontokat, amelyeken cselekedni lehet, feltétlenül történjék meg már most ezekben ä pillanatokban mindaz, ami megtörténhetik a nemzet részéről a legszélesebb, a legtágasabb néprétegek javára. (Ugy van! balfelől.) Nemcsak biztosítási törvényekről van szó, hanem szó van arról, hogy nekünk rendelkezésünkre álljanak mindazok a bérstatisztikák és egyéb statisztikák^ amelyekre szükségünk van, hogy tudjunk tájékozódni és tovább tudjunk haladni. Látjuk, hogy Európa nem egy nagy államában nehéz viszonyok között életbeléptették a bérekre vonatkozólag a kiegyenlitő hivatalokat és ezekkel dolgoztak. Magyarországon ez ideig ezen a téren még nem történt semmi sem. (Propper Sándor: Van rá törvény, csak nem hajtották: végre!) Az ipari munkásságról? (Kéthly Anna: Igen! A béregyeztetésről!) Nem ismerem a végrehajtását. (Propper Sándor: Nem hajtották végre!) Nekem elsősorban az lebeg szemem előtt, hogy okvetlenül megfelelő béirstatisztika álljon rendelkezésünkre, hogy ezzel ne késsünk le, hogy a bérstatisztika mindig a jour legyen, hogy a lehetőséig szerint mindig rögtön lehessen tájékozódni és hogy ezen tájékozódás segítségével mi menjünk előhbre, haladjunk előbbre és tegyük meg mindazt, ami szükséges, hogy az illető kiegyenlitő hivatal megfelelő tekintéllyel tudjon fellépni a munkaadók és a munkások között. (Ugy van! balfelől.) f Két nagy produktiv irány van a világon: az egyik az amerikai, a másik fíz európai. Az amerikai produkciónál látjuk, hogy az amerikai producens rendkivül csekély viszonyban van, sőt úgyszólván semmi viszonyban sincs magával az amerikai munkással, szociális és gazdasági szempontból, azon kivül, hogy a* munkások bérét kifizeti. Igaz, hogy Amerikában is vannak nagyszerű intézmények és nagyszerű helyek, ahol a munkaadó jobb konjunktúra idején gondoskodik mindenről, amiről ember gor.doskodhatik, munkásai számára, akárhányszor azonban, amint ez a konjunktúra megromlik, rögtön abban marad minden egyéb konszidcráció és egyedül csakis a haszon, csakis a jobb termelési viszonyok vétetnek figyelembe. (Sándor Pál: A munkásbiztositás ki van fejlődve.) Amerikában legfeljebb csak privát biztosítás van, állami biztosítás nincs. Látjuk ezt az amerikai produkálási metódust és látjuk másrészt az európai produkálási metódust. De tekintetbe kell venni a két különböző nagy társadalmat. Tekintetbe kell venni, hogy az európai társadalom már több ezeréves, tekintetbe kell venni az ő produkálás! módját, tekintetbe kell venni a mi viszonyainkat, összes gazdasági, kulturális és társadia Imi viszonyainkat. Én természetesen óva inteném a nemzetet attól, hogy mi elfelejtsük mindazt, amire kötelezve vagyunk, és figyelmeztetem a nemzetet, hogy mi feltétlenül tegyük meg mindazt, amit nekünk a jelenlegi körülmények között meg kell tennünk. Ez sürgős szükség, sürgős kötelesség. Magyarország mindig nehéz körülmények között voit és ment előre. Magyarország századokon át nehéz küzdelmekben állott. A magyar társadalom, amely most itt van, nem öreg társadalom; csak egyes rétegei öregek és egyes rétegeinek gyökerei nyúlnak le mélyen ebbe az országba. A társadalomnak nagyon nagy része nem öreg és a társadalomnak nagyon nagy része rettenetes és nehéz körülmények között fejlődött. Magyarország nagy küzdelmeken ment át az elmúlt századokon keresztül és Magyarország sok mindenféle alkalmazkodási képességet mutatott. Magyarország kultúrálj s szempontból megtette a maga kötelességeit és Magyarország kultúrája elég maigias színvonalon áll, ha az európai kultúrákat tekintjük. Ha a magyar tehetségeket nézzük, látjuk, hogy Magyarországnak vannak olyan tehetségei, amelyek azon a nivón állanak, mint más kultúrállam ok tehetségei. (Felkiáltások: Ugy van! Különbek!) Látjuk, hogy Magyarországnak sok mindenféle ereje van, a magyar nemzetben azonban meg kell lennie a tájékozódóképességnek is arra, hogy felismerje mindazt, amire szüksége van, hogy tovább haladhasson a szociálpolitika és a kultúra terén. Nekünk ezeket fel kell ismernünk és ezeknek felismerésével energikus erővel kell tovább mennünk a kitűzött célok felé.