Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

'Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. 153 Elnök: Itt, kérem, a Budapesti Pázmány Péter Egyetem személyi járandóságairól van szó, méltóztassék ehhez szólni! Pakots József: Tisztelettel arra kérem a Hájz mélyen t. elnökét, hogy én itt impresz­szióimnak ebben a kérdésben... Elnök: Ne méltóztassék vitatkozni az elnök­kel, mert a házszabályok ezt teljesen kizárják. (Za.j.) Pakots József... kifejezést adhassak. Az egyetemi oktatás szelleméről kell beszélnem, amikor hozzájárulásomat fejezem ki, amüklor kijelentem, hogy azokat a kiadásokat, amelyek az egyetemi oktatást meghatározzák, elfoga­dom. (Zaj a baloldalon.) El kell mondanom... (Za'\ a baloldalon.] Elnök: A költségvetési tárgyalás során nem bizalomról van szó, szükségességről van szó. (Bródy Ernő: Nem nézzük a vallást!) Pakots József: Mégis fontos és lényeges az, hogyha én az egyetemi oktatás rendjéről, szel­leméről, nívójáról beszélek . . . Elnök: Kérem, a képviselő ur, ugylátszik, az elnökkel vitatkozik. Kénytelen leszek a szót megvonni, ha a képviselő ur folytatja. (Fábián Béla: Nem ő vitatkozik, az egész világ vitatko­zik velünk!) Fábián képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni! Pakots József: Igen t. Képviselőház! Én is­mételten arra kérem tehát az igen t. kultusz­minister urat, hogyha ő magas kultúrpolitiká­jának hitelt akar szerezni a külföldi közvéle­mény előtt, akkor méltóztassék ennek alapvető pillérét megteremteni, méltóztassék a tanszabad­ságról gondoskodni. Mi méltányoljuk azt a munkát, amelyet a t. kultuszminister ur egye­temi oktatásunk tudományos fejlesztése szem­pontjából kifejt. Mi teljesen méltányoljuk azt a nagy progranunot. amelyet az alsófoku okta­tás kifejlesztése tekinteteben adott, teljesen méltányoljuk, ha azt valóra is váltja. Teljesen honoráljuk, hogy az ötezer tanyai iskolának felépitése monumentális alkotás. Ne méltóztas­sék tehát azt mondani, hogy fakciózus ellenzéki szempont vezet bennünket itt, amikor kritikai véleményünket elmondjuk. (Fábián Béla: Az ország érdeke!) Az ország érdieke vezet és az ország érdeke előbbrevaló mindennél a világon. Kérem tehát at. kultuszminister urat, hogy első teendői közé sorozza azt, hogy végre a ma­gyar közvéelményt nyugtalanító, nagyon vesze­delmes, nagyon kárhozatos numerus clausus­törvényt igyekezzék kivenni a magyar Corpus Jurisbók másrészt méltóztassék lehetővé tenni mindazok számára, akik ebben az országban részt akarnak venni a közös nemzeti munká­ban, a részvéte] lehetőségét megadni. Én azon­ban mindezek ellenére, minthogy azt remélem, abban bizom, hogy a nagy látókörű kultusz­minister ur e kérdést el fogja tüntetni a ma­gyar közélet problémáinak horizontjáról, a költ­ségvetésnek ezt a címét elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni 1 ? Fitz Arthur jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! Nem aka­rok elnöki rendreutasitásban részesülni, (Já­nossy Gábor: Nem akar senkisem!) épen azért nem reflektálhatok bővebben az előttem felszó­lalt Pakots képviselőtársam beszédére. (Bródy Ernő: Támogassa!) Tessék megvárni ezt a mon­datot, amit akarok mondani. A magunk részéről bármikor szívesen hozzájárulunk ezeknek a sé­relmeknek reparálásához, (Helyeslés.) tessék azonban a subtratum orvoslására megfelelő ja­vaslatokat jönni és megmondani, hogy az isko­lából ma kikerülő és elhelyezkedni nem tudó fiatalságnak az elhelyezkedési lehetőséget ho­gyan adjuk meg. (Fábián Béla: t Nem Pakots adja meg a megélhetést! — Krisztián Imre: Ke­nyérkérdés!) Ez nem a tanszabadság kérdése, ez kenyérkérdés és szociális kérdés. Majd lesz alkalmam erről bővebben szólani, most csak a tételhez kivánok egy megjegyzést tenni. Kovács Gyula kiváló egyházjogász és egye­temi tanár nyugdíjbavonulása folytán tan­székié üresedésben van. Olyan hirek hallatsza­nak, mintha ezt a harmadik tanszéket meg akarnák szüntetni. Eddig mindig az volt a szo­kás, a kormány honorálta mindig a protestáns egyházaknak ama kivánságát, hogy az egyház­jogot egy protestáns professzor is tradálja az egyetemen. Erre most a lehetőség csak akkor volna meg, ha Kovács Gyula örökét ismét be­töltenek. En katholikus részről igen szívesen és lojálisán teszem szóvá a Házban, hogy nekünk semmi kifogásunk sincs (Jánossy Gábor: Nem is lehet!) az ellen, ha a protestánsok eme kíván­ságát a kultuszkormány honorálja, annál is in­kább, mert ennek a katedrának van várományosa, aki a katholikus egyházjognak a legjobb és legkiválóbb ismerője és akinek személye iránt a magunk részéről is teljes bizalommal viselte­tünk. A kérdést felszólalás tárgyává itten azért tettem, mert olyan hirek hallatszottak, mintha az egyetem a tanszék ujabb betöltését felesle­gesnek vélné. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván valaki még szólani? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A mi­nister ur kivan nyilatkozni. (Strausz István­szólásra jelentkezik.) A vitát már bezártam; tessék a részletes tárgyalás során később fel­iratkozni, amint a házszabályok előírják. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közokta­tásügyi minister: T. Képviselőház! Pakots Jó­zsef igen t. képviselő ur érintette a numerus clausus kérdését. Azt hiszem, alig pár hete an­nak, hogy ezzel a kérdéssel igen behatóan fog­lalkoztunk. (Bródy Ernő: De nagyon rossznl! — Ellenmondások a jobboldalon.) Nem lehet ta­gadni, hogy talán nem is elégítettük ki egye« baloldali körök óhaját. (Fábián Béla: Nem egyes baloldali körökről van szó, hanem az egész világról! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot közbeszólásaival za­varni! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatás­ügyi minister: Én csak erről a Házról beszél­tem. Ha nem elégítettük is ki minden egyes képviselő urnák e részbeli óhaját, mégis igen komoly lépést tettünk abban a tekintetben, hogy különösen izraelita honfitársaink ezt a törvényt magukra nézve sérelmesnek, vagy pláne megbélyegzőnek ne tekinthessék. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Azt hi­szem, ami bántó volt a dologban, eliminálta­tott és fentartatott egyelőre az, amit szociálpo­litikai szempontból fenn kellett tartani. Azt hi­szem, hogy ma, a reform után, amely még át sem ment az életbe, talán mégsem lenne cél­szerű, hogy ujabb törvénnyel jöjjünk. Méltóz­tassék megvárni, hogy a törvény hogyan funk­cionál az életben, és legyenek szivesek Ítéletü­ket addig függőben tartani. (Fábián Béla: Do nem szabad ilyen törvénynek fennállania! — Egy hang a jobboldalon: Majd eltöröljük!) Ami mármost Pintér László t. barátom fel­szólalását illeti, (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) itt bizonyos nehézségek lesznek. Mert mi a helyzet ma a budapesti egyetem jogi karán? A helyzet az, hogy a római jognak egy tanára van, az egyházjognak pedig három és ez a harmadik egyházjogi tanszék ugy jött létre, — eredetileg két professzor volt a régi

Next

/
Thumbnails
Contents