Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

148 'Àz országgyűlés képviselőházának igen t. Ház türelmét; tisztán csak arra hi vom fel a kultuszminister ur figyelmét és arra kérem őt, tartson seregszemlét azok felett, akiknek izomerejét és tudását az ő nagy munkájába belekapcsolva, diadalt akar aratni s akikkel ö ezt a kulturcsatát meg is akarja nyerni; tartson felettük seregszemlét, vájjon meg tudja-e nyerni velük ezt a csatát, azok között az anyagi körülmények között, abban az anyagi helyzetben, amelyben most vannak, s fel tudja-e épiteni azt a gyönyörűséges várat, amellyel az uj Magyarországot akarja megmenteni; el tudja-e érni azt a kulturfölényt, amellyel ez a kis csonka Magyarország az utódállamok között olyan lesz, mint a tenger mélységéből kiemelkedő hatalmas kőszikla, amelyet hiába ostromolnak a szennyes hullámok és amelybe hiába csap a villám; semmi kárt nem tehetnek benne. Mindenekelőtt azt is előrebocsátom, igen t. Képviselőház, hogy én felekezeti szempontból akarom nézni ezeket a kérdéseket, (Helyeslés.) mert hiszen a felekezetek dogmatikai ellentétei nem tartoznak ide: mindenkinek a maga jussa, miképen imádja Istenét. (Ugy van! Ugy van!) Én tehát nem az én felekezetem, nem az én egyházam «szempontjából akarom nézni ezt a kérdést, hanem általános egyetemes nemzeti szempontból, mert hiszen olyan érdekekről van itt szó, amelyeket nekünk mindnyájunknak egyesült erővel a legnagyobb megértéssel kell szolgálnunk, mert a legkisebb széthúzás, az elemekre való legkisebb mértékű oszlása ennek a nemzetnek, csonka Magyarországnak örökre halálát, megsemmisülését jelentheti. (Ugy van! jobbfelől.) En nem tartom magyar embernek azt, aki ezekben a nehéz időkben felekezeti kérdésekkel hozakodik elő, akár itt, akár másutt. Mentsük meg hazánkat, az országból legyen ismét nagy Magyarország és talán még akkor se engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy felekezetek szerint becsüljük egymást. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Nem az a baj, hogy az emberek nem mind egy templomban imádkoznak, az a legnagyobb baj, hogy az emberek az ujabb időben sehol sem imádkoznak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: így kell egy papnak beszélni! — Jánossy Gábor: így kell beszélni minden magyar embernek!) A második címhez szólok hozzá. Akár az alsó papságnak anyagi helyzetét teszem megbeszélés tárgyává, akár pedig az egyházak támogatásáról emlékezem meg, előttem nem lebeg más cél, mint magasabb egyetemesebb nemzeti érdekből megadni és biztosítani azokat az anyagi eszközöket, amellyel ez a lélek, ez az elgondolás minden egyes magyar embernek leikében megvalósulhat, testet ölthet. Maga a kultuszminister ur mondotta, hogy a szellemnek, léleknek valamilyen anyagi, testi formában meg kell jelennie; nem elég csupán a szellem és a lélek, az anyagiakról is kell gondoskodni, mert anyagiak nélkül nem tudjuk megvalósítani, amit elgondolunk, azt, amit a lélek diktál nekünk. Itt az 1927/28-ik évi költségvetésben látjuk azt, hogy a kultuszminister ur, talán — mondjuk — a pénzügyminister ur az adott lehetőségek keretén belül igyekszik a dotációt emelni* azonban mindez a dotáció kevés arra, hogy mi azt az igazi célt elérhessük, amelyet mindnyájunknak el kell érni. Mert ha az anyagi eszközök nem állanak kellő módon rendelkezésre az illető erkölcsi testületeknek, akkor bizony félutról, talán már vissza is kell nekünk térni és az a sereg, amely odaáll a kultuszminister ur 166. ülése 193è' május 8-án, kedden. zászlója alá, hogy az ő nagy koncepcióját kíépitse, kultúrpolitikáját megvalósítsa, ha nincs kellőképen munícióval ellátva és felszerelve: (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) félő, hogy csak Bábel tornyát fogja épiteni. Az éhség, a nyomorúság, a rongyok meg fogják zavarni a seregnek mentalitását, lelki egyensúlyát és félő, hogy amikor talán épen az utolsóknál tartunk, akkor roppanunk mes és nem leszünk képesek ezt a gyönyörű szép kultúrpolitikát megvalósítani. Nemcsak az én felekezetem és egyházam részére kérek magasabb anyagi támogatást az 1848 : XX. te. 3. §-ának értelmében, de én kérem az ország anyagi támogatását, segítségét minden olyan közület számára, felekezeti különbség nélkül, amelyről tudjuk, amelyről meg vagyunk győződve, hogy nincs más programúi ja, nincs más célja, mint felépiteni Nagy-Magyarországot. Látjuk, hogy melyek az egyházaknak szükségletei és látjuk az alsóbb papságnak nyomorúságát felekezeti különbség nélkül, nem csupán a protestánsokét, hanem a római katholikusokét is, akiknél a nagy latifundiumokkal sokkal több anyagi eszköz áll rendelkezésre. Ne panaszkodhasson és nyomorúságos helyzetét, sebét ne mutogassa egy munkatársa se a minister urnák. (Szilágyi Lajos: De azokról nem látunk számadást, például a vallás- és tanulmányi alapról.— CsÖngedy Gyula: Adják meg az autonómiát!) Az autonómiákról szóló törvényjavaslatot 1917-ben gróf Apponyi Albert benyújtotta. Most is ott van valahol a lomtárban. (Szilágyi Lajos: Csak újságokban olvasunk valamit erről. A Magyarság hasábjaiban olvashatunk a vallás- és tanulmányalapról, de a költségvetésben semmit!) Az 1848 : XX. te. végrehajtása ma már nem csupán protestáns követelmény, de amint olvastuk és hallottuk, most már az összes egyházak az 1848 : XX. te. álláspontjára helyezkednek és mindannyian kívánják e törvényjavaslat végrehajtását. (Ugy van!) Az 1848 : XX. te, végrehajtásával természetesen parallel kell haladnia a katholikus autonómia megvalósításának. Én e kérdéshez nem szólok hozzá, majd elintézik a katholikus egyháznak vezető férfiai. Én tisztán csak azért, mert maga gróf Apponyi Albert 1917-ben egyszerre egyidőben adta be az 1848 : XX. tcikknek végrehajtásáról és a katholikus autonómiáról szóló törvényjavaslatot (Meskó Zoltán: Itt volna az ideje!) emlitem együtt ezeket. Mi protestánsok természetesen ehhez az utóbbihoz nem szólunk hozzá. Mindenesetre örömmel üdvözölünk és támogatunk ' minden olyan mozgalmat, amely az autonómiához vezet, mert annak idején, mikor a mi autonómiánkról volt szó, a katholikus főurak részéről hathatós támogatásban részesültünk. (Ugy van!) Az állami segély felemelése ugy az alsópapságnak anyagi helyzete szempontjából, mint a családi pótlékok, korpótlékok szempontjából kívánatos, másfelől igaz, amit Gaal Gaston t. képviselőtársunk mondott. Az ő felszólalásával tulajdonképen megkönnyítette nekem, a református embernek a dolgát, hogy ő a hithű katholikus képviselő tette t szóvá azt, hogy az úgynevezett adócsökkentési államsegélyek ma még csak a békebeli összegnek 31 százalékát teszik ki. Nagyon természetes, hogy amikor annak idején a Képviselőház... (Mozgás.) Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urat, hogy méltóztassék beszédét befejezni! Barabás Samu: Méltóztassék időt engedni,