Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

Àz országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1928 május 8-án

3 kedden. 14§ hogy az általános vitában el nem mondottakat felhozzam. Kérek még húsz percnyi időt! (Felkiáltások: Megadjuk! Megadjuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e engedélyt adni, hogy a képviselő ur beszédét húsz perccel meghosszabbithassal (Meskó Zoltán: Akár egy órára!) Kérem azokat, akik az engedélyt megadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik!) A Ház az engedélyt megadta; a képviselő urnák még húsz perc van rendelkezésére. Barabás Samu: Az úgynevezett államsegélyekből, amelyeket az egyes egyházak kapnak, kell gondoskodni a lelkészek nyugdíjáról egyrészt, mert hiszen mi is fizetünk be nagy összegeket, de ez mind nem volna elég, ebből kell gyámolítani a papi özvegyeket és árvákat. Bizony majdnem nem is lehetne elmondani arepirulás nélkül, hogy mit kap a kultúra^ körül, a nemzeti állami kiépitése körül kifejtett munkájában megöregedett lelkész, amikor munkaképtelenné lesz, és mit kap annak a magasabb ideálokért lelkesedő és dolgozó papnak özvegye, amikor a parochia felett a halál megcsattogtatja fekete szárnyait, és a kenyérkeresőt kiviszi a csendes temetőbe. T. Képviselőház! Méltóztassék fontolóra venni és odahatni, illetőleg határozatban kimondani, vagy utasitani a t. minister urat, hogy gondoskodjék az 1848 : XX. tc.-nek végrehajtásáról intenzivebb módon, hogy minél több anyagi eszköz álljon rendelkezésre azoknak a magasabb egyházi és nemzeti kultúrát művelő papoknak, tanítóknak. (Helyeslés jobbfelől.) szóval mindazoknak a támogatására, akik odaállittatnak, akiktől elvárja a nemzet, hogy kötelességüket teljesitik, s akikre mint munkatársakra apellál a kultuszminister ur az ő nagy kultúrpolitikájának kiépitése céljából. Gróf Apponyi Albert volt kultuszminister ur 1917-ben az 1848: XX. te. vébrehajtásáról szóló törvényjavaslatának indokolásában megállapította, hogy m, egyházi terhek helyen-helyen 10—380%-át képezik az egyenes állami adóknak. Ez a helyzet nem változott, sőt mondhatni, hogy az iskolafentartó testületeknek terhe csak növekedett. Növekedett pedig azzal, hogy az építkezések, az épületek karbantartásának költségei és más iskolai dologi kiadások emelkedtek. Azonkivül pedig növekedtek a terhek azáltal, hogy a kultuszminister ur az iskolafentartó testületek részéről való tanítói nyugdíjjárulékot a békebelinek ötszörösére emelte fel. Ujabb meg ujabb kulturális terhek nehezednek az iskolafentartó testületekre (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) és — amint már egypár izben hangoztattam itt a Képviselőházban — a magyar kultúra nem az egyenlő teherviselés elve alapján építtetik, mert hiszen vannak latifundiumok^ vannak nagybankok és Isten tudja, miféle gazdag jövedelmű egyesek, testületek, akik és amelyek úgyszólván semmivel sem járulnak hozzá a magyar kultúrának, a magyar iskolának kiépitéséhez. (Ugy van! Ügy van! jobbfelől.) Méltóztassanak elképzelni azt, hogy például van egy község, amelynek — mondjuk — lakossága egészen római katholikus vallású, azonban abban a községben van egy nagybirtok, amely református, vagy más felekezetű kézben van. Mármost az iskolafentartó testület csak saját híveire róhatja ki az iskolai terhet, mig ott az a nagybirtok, nagyvagyon, nagybank egészen tehermentes lesz a kulturaadótól. Én egypárszor már hangoztattam ezt és kértem erre intézkedést. Viszont, ha valamely községben állami iskola van, ott még az eddigi 5%-os kötelező adó is el van törölve, és ott nem űzetnek semmit sem, mig sok helyen... (Zaj jobbfelől.\ az állami adó 100—200%-át fizetik. (Állandó zaj jobbfelől.) Én nem felekezeti szempontból beszélek. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem is szabad!) Ugyanezek alatt a terhek alatt nyögnek a katholikus egyházak is és a protestáns egyházak is. Épen azért egy közös plattformra kell nekünk mindnyájunknak helyezkednünk és ezeken az anomáliákon segitenünk kell, (Helyeslés jobbfelől.) ezeken változtatnunk kell, hogy ne egyesek hordozzák a kulturális terheket, mig mások mentesítve vannak azok alól. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Egészen más a helyzet ott, ahol a nagybirtok tulajdonosa is azon a felekezeten van, amelyik az iskolát tartja fenn. Természetes, hogy az hordozza, és kell is, hogy hordozza az iskolafentartási terheket, de más felekezetüekre nem róhatja ki ezeket a terheket az iskolafentartó. (Csöngedy Gyula: Csak akkor, ha bérlő!) Ugy van, osak akkor. Ez világos. A második címnél én határozati javaslatot nem adok be, mert nem akarom kitenni a mi ügyeinket annak, (Zaj a baloldalon.) hogy esetleg ezt a határozati javaslatot leszavazzák, hanem amiket mondottam, az általános óhaj. Azt hiszem, az összes felekezetekhez tartozó képviselő urak, akik itt vannak, osztják az én felfogásaimat, és mindannyian kérjük a kultuszminister úron keresztül a pénzügyniinister urat, hogy ezeknek a kérdéseknek megoldásában jöjjön az egyházaknak, illetőleg az iskolafentartóknak támogatására. Annak igazolására, hogy engem nem kizárólag felekezeti szempontok vezetnek, hogy felül akarok emelkedni a felekezeti korlátokon, és mint lelkész óhajtom az én nemzetem és hazám boldogulását, felszólalásomat a volt pápai nunciusnak 1924 október 12-én a XVI. katholikus gyűlésen tartott beszédéből vett idézettel fejezem be. Ez pedig a következőkép hangzik (olvassa): »A haza csak az összes erők egyesítése által támadhat fel újra. De hogyan egyesüljünk? A tudomány megoszt, a politika megoszt, a pénz megoszt. Egyedül a szeretet egyesit. Egység a szeretetben, ez tesz egy nemzetet erőssé, hivatásához méltóvá, képessé arra, hogy legyőzze a megaláztatás válságát, biztossá, hogy övé lesz a jövő. Magyarok, alkossátok meg a szeretet egységes frontját, egyesüljetek a szeretetben.« (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Ház! Én teljes mértékben csaftlakozom előttem szóló t. képviselőtársam felfogásához. Amikor mi Serédi hercegprímást fogadtuk a délivasuti pályaudvaron, akkor ő egy még egységesebb frontot állított fel: az Istenben hívőknek frontját. Magam is azon az állásponton vagyok, hogy mindent kerülnünk kell, ami Magyarországon a felekezeti békességet (Fábián Béla: Halljuk! Halljuk!) bármikép megbonthiatná. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Álljunk a békének alapjára. Ez pedig a »justitia«-n épül fel, ;a »suum cuique«, — »mindenkinek adjuk meg a magáét« elven. (Fábián Béla: Eltörölni a numerus clausust! Addig, amig el nem törlik, minden hasonló beszéd csak frázis! — Zaî a jobboldalon. — Simon András: Nem ezt tárgyaljuk most!) Minden, ami sérti az igazságot, nem szolgálja a békét. Respektálni kell a felekezeteik jogát, érzékenységét az egész vonalom főleg a gyakorlatban, méig az állások betöltésénél is.. Ennél a tételnél én egy konkrét kérdéssel 23*