Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-165

Í32: Àz országgyűlés képviselőházának lémákról, amelyek megoldatlanok. En helyeslem — mondom — a nyugati kultúrát, abból a szempontból, hogy erősítse a magyar kultúrát, de ha messzebbmenő politikai célkitűzésekről van szó, tisztában kell lennünk azzal, hogy Belgrádban, Koszovopoljén, Várnában, Szófiában és Szalonikiben csak azon a nyelven érvényesülhetünk, amelyet ott beszélnek. (Kabók Lajos: Többet ér, mint az olasz orientáció!) Épen azért, az én felfogásom szerint, nagy súlyt kell fektetni különösen a közgazdasági egyetem keretén belül arra, hogy ezekkel a kérdésekkel a kultuszminister ur foglalkozzék. A közgazdasági egyetemet is, mint ujabb alkotást, én mindig- üdvözöltem. Azt hiszem, méltóztatnak Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam legutóbbi beszédére visszaemlékezni, amelyben ő, mint kamarás, bejelentette, hogy az ősi nemesi kardot szegre akasztotta, azt mondván: rozsda marja, nem ragyog. (Zaj.) Aki szereti a kardot forgatni, az sohasem akasztja azt szegre. (Ugy van! Úgy van! — a jobboldalon.) A kardot nem ugy kell értelmezni, hogy az harcieszköz, amelyet csak fizikai erővel tudok érvényesíteni. Az ilyen szellemi kardokkal talán sokszor több eredményt értünk el, és épen azért ne akasszuk szegre még ezeket a kardokat sem. Én legalább nem akasztom ezeket szegre s remélem, mások sem. Foglalkozzunk olyan kérdésekkel, amelyek a magyar nemesség, a történelmi osztály modernizálásával járnak. Ilyen a közgazdasági életre való átplántálása annak a nemességnek, amelyet sokszor azért gúnyolnak ki, mert soraiban raccsoláson és snobizmuson kivül mást nem találunk. Tessék komoly munkára szoktatni, és azt hiszem, hogy az a magyar faj, amely a maga nemességén keresztül mindig klasszikus tulajdonságokat tudott kifejleszteni, ha ránevelik, közgazdasági téren is elsőrangút fog produkálni, és nem leszünk rászorulva, hogy idegenektől kérjünk tanácsot, akik — mint ahogy mondani szokták — integráló részei a magyar társadalomnak. Azt hiszem, hogy integráló rétegekre nekünk egyáltalában nincs szükségünk, mert mi önmagunkban minden kvalitást feltalálhatunk. A kultuszminister ur a testnevelés kérdését nemcsak itt a Házban, hanem egy cikkben, a Nemzeti Újságnak egyik cikkében exponálta, és én magam, aki a testnevelés kérdése iránt érzékkel viseltetem ós magam is sportember vagyok, a kultuszminister urnák ezt a felfogását a legmelegebben üdvözlöm. Azt hiszem, Rousseau-uak van egy mondása, hogy csak az, erős test tud a' léleknek engedelmeskedni, a gyönge test mindig parancsolója a léleknek. Azt tartom, hogy amellett, hogy állandóan lelki erőket kell akkumulálnunk és állandóan erősitenünk kell a lelki faktorokat, a fizikumra is tekintettel kell lennünk, mert a testedzés közvetve a lelket erősiti, és épen ezért a klasszikus rómaiak és görögök mondásait — anélkül, hogy citálnám azokat, — állandóan szemünk előtt kell tartanunk. Én helyeslem a minister urnák azt a politikáját, amely szerint a testnevelés fontos probléma. Itt azonban van egy ellenmondás, mélyen t. minister ur. Ha nézem a költségvetést, különösen ha nézem a 12. címnél a rendkívüli kiadások, átmeneti kiadások 1. rovatát, amelyben a főiskolai és középiskolai testnevelés célját szolgáló intézmények támogatására 10.000 pengő van előirányozva és összehasonlitom ezt az indokolással, amely meglehetősen nagy 165. ülése 1928 május 4-én, péntekén^ programmot ad, akkor azt mondom, hogy itt valami tévedés van. Az, a gyanúm, hogy itt talán egymillió pengő volt benn (Petrovácz Gyula: Lealkudtak két nullát!), de az egyik ur a kék ceruzával törölte az egyik nullát, a másik ur: pedig a piros ceruzával a másik nullát, de az indokolás megmaradt. Ez az összeg erre a célra kevés! A kultuszminister urat olyannak ismerjük, aki akaratát elég rendszeresen és elég ügyesen tudja érvényesíteni. (Ugy van! a középen.) Én azt kérném, hogy valamilyen formában talán, a beruházási törvénnyel kapcsolatban méltóztassék ezt a 10.000 pengőt kiegésziteni, mert hiszen ez arra sem elegendő, — Karafiath t. képviselőtársam igazat ad nekem, — hogy egy sportpályát építsenek. Itt nem uszodákról és még nem tudom, mi mindenről van szó. 10.000 pengős fedezet mellett ezekről beszélni sem lehet. De ez a csekély összeg nincs is arányban avval a programmal, amelyet a minister ur adott. A sportkörök úgyis azt mondják, hogy: ígéretet kaptunk már évek óta. Mint a Testnevelési Tanács tagja ezt meg tudom állapítani. Ha mi a. sportot exponáljuk, mint az egyik legfontosabb nevelési eszközét, épen ennek a jelenleg élő generációnak, akkor ne 10.000 pengőt, hanem milliókat méltóztassék a sportra demokratikus alapon felhasználni. (Malasits Géza: Jobban meg kellene szorongatni a lóversenyeket! Azokkal nagyon kesztyűs kézzel bánnak az urak!) T. Ház! Nekem nincs más megjegyzésem, mint az (Kabók Lajos: Lósportra többet adnak, mint az embersportra!), hogy én a magáin részéről a levente intézményt igenis helyesnek tartom. Nagyszerű korszakalkotó munkájának eredménye akkor fog meglátszani, amikor az ifjak már öregebbek lesznek, és amikor generációkon keresztül — ugy mint a tiroliak, vagy a danzigi béke után a poroszok — hozzászoktak ahhoz, hogy már zsenge ifjúkorukban valamilyen szervezethez tartozzanak. Eddig csak a szakszervezetek voltak ezek a nagyszerűen keresztülvitt szervezetek Magyarországon. (Kabók Lajos: Lesznek még ezután is! — Esztergályos János: Ezután még inkább, mert ezek mind hozzánk jönnek — Élénk ellenmondás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Petrovácz Gyula: A kongresszus mást mond! — Malasits Géza: Számunkra nevelik őket!) Gömbös Gyula: Ha mi a szakszervezetek számára nevelünk leventéket, csodálkozom, hogy miért épen a szakszervezetek reprezentánsai támadják ezt az intézményt. (Esztergályos János: Csak a nevelési módszert! — Malasits Géza: Ezek nem póttartalékosok! Tessék sportra nevelni őket, akkor nem fogja azt senki sem kifogásolni! — Esztergályos János: A nevelés tananyagát kifogásoljuk!) Nem tudtam azt sem, hogy Esztergályos János képviselő pedagógus, eddig csak annyit tudtam, hogy durákot játszik s abban is benn marad, mint múltkor, a kettőnk közti vitában. (Derültség ) Én a magam részéről ezt azintézményt nagyon helyesnek tartom, mert én látom a magam kerületében azt, hogy sporttal 1'oglalkozik. A sportnak rendszeréből következik, hogy fegyelmező hatása van. Hiszen a szergyakorlatnál haptákban, — ahogy regen

1 mondták, — kell odaállnom a^ korláthoz, meg a nyújtóhoz. A nevelőhatás épen abban van, hogy ott az ifjak sorban állanak. Ezt megtettük mindnyájan, akik tornatermekbe jártunk. (Esztergályos János: Nem azt kifogásoljuk!)