Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-165

Äs országgyűlés hépviselőházánah 16Ù. ülése 1928 május 4-én, pénteken. iââ Ez mind hozzátartozik a sporthoz, és ezt nem lehet kifogásolni. Azt sem lehet kifogásolni, amit a képviselő urak szeretnének kifogásolni, de amiről én a magam részéről részletesebben nem' kivánok nyilatkozni, mert világnézeti differenciák vannak köztünk és ez okozza azt a kritikát, amelyet a az igen t. képviselő urak gyakorolnak ezen intézménnyel szemben, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Én a levente-intézményt helyesnek tartom, de nem szabad elhanyagolnunk a régi magyar sportegyesületek intézményét sem. Mert ne méltóztassék megfeledkezni arról, hogy az, aki önként egy sportegyesületbe jelentkezik sportolás céljából, bizonyos fokig több etikai erőt hoz abba az egyesületbe, mint az, akit kényszerítenek erre törvény alapján. Én annakidején mindig hangoztattam, hogy ha régi sportegyesületek levente-szakosztályt akarnak felállítani, ' méltóztassanak ezt megengedni, mert succrescenciát jelentenek a leventék a sportegyesületekre nézve. Lehet, hogy annak az ifjúságnak az apja is ott tornászik, s ezért szivesebben jár oda sportolni. Ismétlem, a levente-intézmény mellett ne hanyagoljuk el a régi 50 éves, 100 éves múlttal rendelkező sportegyesületeket sem, mert a társadalom szabad elhatározásából keletkező szervek bizonyos fokig mindig értékesebbek, mint azok a szervek, amelyeket törvény erejével hozunk létre. T. Ház! A minister ur a legaktuálisabb kérdését a magyar sportnak, a testnevelési főiskola és a stadion kérdését is érintette. Én a testnevelési főiskola intézményét mindig helyeseltem. Helyeseltem pedig azért, mert akkor, amikor százezrek nevelésérő 1 van szó, akkor, amikor ez nem egy egyszerű őrmesteri munka, nem póttartalékosi munka, hanem pedagógiai munka, akkor annak a testnevelőnek, annak a tanárnak, természetesen pedagógiai felkészültséggel kell rendelkeznie, mert különben elrontja a tornateremben azt, amit a tanárok nehéz munkával elértek a tanteremben. (Ugy van! jobbfelol.) Épen azért szükséges, hogy a testneveléssel foglalkozó tanszemélyzet bizonyos magasabb pedagógiai oktatásban részesüljön, és hogy a maga társadalmi állásánál fogva ne legyen a •Muskelmensch reprezentánsa. (Esztergályos János: És a kaszárnya-szellemet is hagyja el!) A képviselő ur volt katonai (Esztergályos János: Voltam, igen!) Nem látszik meg rajta. (Derültség jobb felől. — Esztergályos János: Legalább is annyit, mint a képviselő ur!) Én 18 évig voltam. (Zaj.) T. Képviselőház! A másik kérdés a stadion kérdése. Én itt ellentétes véleményen vagyok igen sok képviselőtársammal és elsősorban ellentétes véleményen vagyok a Testnevelési Tanáccsal, amelynek magam is tagja vagyok. A Testnevelési Tanács egy kiadmányában az összes stadionokról beszámol, és ugy látom, igyekszik bizonyítani azt, hogv a stadion valami nagy alkotással egyenlő. A végén — meglehetősen szegényes argumentumokkal — a Vérmezőn lyukad ki. Ez egy csökönyös gondolat, amelyről nem lehet leszoktatni a testnevelés régi gárdáját. Én annak idején épen a kultuszminister ur meghívására egy értekezleten vettem részt, ahol ez ellen eleve tiltakoztam, három okból. Nem akarom ugyanis elhinni, hogy legyen Magyarországon és a fővárosban katona, aki a Vérmezőt ohne weiteres odaadja a stadion céljaira, továbbá, hogy legyen egy igazi vérbeli sportsman, aki helyesli a Vérmezőn a stadiont, hogy az esetleg vasbeton-építkezéssel elrontassék, és harmadsorban, hogy leKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. gyen a fővárosnak szépészeti osztálya, amely akceptálja azt, hogy a Vérmezőnek parkra predesztinált területére egy furcsa tákolmányt helyezzenek el. (Karafiáth Jenő: Erről szó sincs! Látszik, hogy nem jár el az ülésekre! — Neubauer Ferenc: Nézzük meg a millennáris pályát, mit csináltak belőle! Ott lehet látni, micsoda rondaságot lehet csinálni egy helyből!) Én tehát a stadion helyét illetőleg mindig más véleményen voltam és most is más véleményen vagyok. Én azt tartom, hogy a nemzeti stadion nem társulati alapon való megalkotásra vár. Nem a főváros és nem a kultuszminister ur fogja azt megalkotni. Dehogy is! A nemzeti stadion, igen t. minister ur és t. képviselőház, az egész nemzet alkotása kell, hogy legyen. (Karafiáth Jenő: Ugy van!) Én ugy képzelem, hogy minden vármegye földjét hozzuk ide, hogy megépítsük azt a stadiont. Minden vármegye járuljon hozzá a stadion felépítéséhez. Legyen ez a stadion a nemzeti géniusz kibontakozásának egyik helye. Én azt képzelem, hogy ennek a stadionnak egy nagy területen kell elhelyezve lenni, mert nemcsak futballés futópályája kell, hogy legyen, hanem az olimpiai játékok mindegyikét felölelő nagy terv alapján kell ennek a stadionnak megépülnie. Épen azért foglaltam annak idején állást amellett, hogy a Duna valamelyik szigetét alakítsuk át erre a célra, ahol vizisport is van, ahol el lehet zárni a versenyzőket, — akik értenek a versenytréninghez, tudják, miről van szó, — és ahol valami ujat alkotunk. A Vérmezőre csak egy vérszegény nemzet építi a stadionját. A Vérmezőre nem is való HZ £1 stadion, mert ott semmit sem lehet elhelyezni. A Vérmező még a közlekedés szempontjából sem alkalmas, hiszen 60—70—80 ezer ember fog odajönni egy olimpiász alkalmával. Azt tartom, hogy ahelyett, hogy a képzőművészek számára a proletárnegyedekben keresnek hajlékot, ahol szegénység között élnek, a szobrászokat tessék a stadion tájékán elhelyezni, hogy egészséges tipusu embereket találjanak és kapjanak ihletet. Nekünk nagyobbstilü gondolatot kell képviselnünk ebben a kérdésben, épen ezért azt tartom, hogy sürgősen meg kell állapítani, hol legyen ez a stadion. (Karafiáth Jenő: Helyes!) Ez a legfontosabb. Szerintem valamelyik dunai szigeten kellene azt felépíteni. Ez nem az én találmányom, nem ezért ragaszkodom éhez a gondolathoz, amikor van egy óbudai sziget, amely 180 katasztrális hold nagyságú, amikor van egy Szúnyog-sziget, amely az állam tulajdonában van, tehát semmi pénzbe nem kerül, vagy más szigetet is találhatunk, akkor ott kell a stadiout felépíteni, mert ott egy széttagolt rendszer alapján koncentrálni tudjuk az egész testnevelést, akári versenyről, akár nevelésről van szó. Ami a legfontosabb, nem olyan építkezésre szabad gondolnunk, amely máról-holnapra készen van, hanem évtized alatt befejezhető rendszeres épitkezésre, amelynél az idén megcsinálom az egyik épületet, jövőre a másik épületet. Egy kifejlesztett ligetszerü stadionra gondolok, amelyre azután tényleg büszke lehet ez a nemzet. A Vérmező egy kalitka. (Karafiáth Jenő: A fő, hogy minél hamarabb meglegyen!) Nagyon örülnék, ha a Testnevelési Tanács általam igen tisztelt elnöke és barátom, a Vérmező gondolatát szintén elejtené, mert neki is az a hivatása, hogy a nagyságot képviselje, ne a lemondást. A vérmezői megoldás lemondás, amelyet a magam részéről nem akarok akceptálni* eltekintve attól, hogy sem a főváros, sem a hadsereg soha hozzá nem fog járulni, 2Q