Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-165

Äs országgyűlés hépviselőházánah 16Ù. ülése 1928 május 4-én, pénteken. iââ Ez mind hozzátartozik a sporthoz, és ezt nem lehet kifogásolni. Azt sem lehet kifogásolni, amit a képviselő urak szeretnének kifogásolni, de amiről én a magam részéről részletesebben nem' kivánok nyilatkozni, mert világnézeti differenciák vannak köztünk és ez okozza azt a kritikát, amelyet a az igen t. képviselő urak gya­korolnak ezen intézménnyel szemben, (Ellen­mondások a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Én a levente-intézményt helyesnek tartom, de nem szabad elhanyagolnunk a régi magyar sportegyesületek intézményét sem. Mert ne méltóztassék megfeledkezni arról, hogy az, aki önként egy sportegyesületbe jelentkezik sportolás céljából, bizonyos fokig több etikai erőt hoz abba az egyesületbe, mint az, akit kényszerítenek erre törvény alapján. Én an­nakidején mindig hangoztattam, hogy ha régi sportegyesületek levente-szakosztályt akarnak felállítani, ' méltóztassanak ezt megengedni, mert succrescenciát jelentenek a leventék a sportegyesületekre nézve. Lehet, hogy annak az ifjúságnak az apja is ott tornászik, s ezért szivesebben jár oda sportolni. Ismétlem, a le­vente-intézmény mellett ne hanyagoljuk el a régi 50 éves, 100 éves múlttal rendelkező sport­egyesületeket sem, mert a társadalom szabad elhatározásából keletkező szervek bizonyos fo­kig mindig értékesebbek, mint azok a szervek, amelyeket törvény erejével hozunk létre. T. Ház! A minister ur a legaktuálisabb kérdését a magyar sportnak, a testnevelési fő­iskola és a stadion kérdését is érintette. Én a testnevelési főiskola intézményét mindig helye­seltem. Helyeseltem pedig azért, mert akkor, amikor százezrek nevelésérő 1 van szó, akkor, amikor ez nem egy egyszerű őrmesteri munka, nem póttartalékosi munka, hanem pedagógiai munka, akkor annak a testnevelőnek, annak a tanárnak, természetesen pedagógiai felkészült­séggel kell rendelkeznie, mert különben el­rontja a tornateremben azt, amit a tanárok ne­héz munkával elértek a tanteremben. (Ugy van! jobbfelol.) Épen azért szükséges, hogy a testne­veléssel foglalkozó tanszemélyzet bizonyos ma­gasabb pedagógiai oktatásban részesüljön, és hogy a maga társadalmi állásánál fogva ne legyen a •Muskelmensch reprezentánsa. (Esz­tergályos János: És a kaszárnya-szellemet is hagyja el!) A képviselő ur volt katonai (Esztergályos János: Voltam, igen!) Nem látszik meg rajta. (Derültség jobb felől. — Esztergályos János: Legalább is annyit, mint a képviselő ur!) Én 18 évig voltam. (Zaj.) T. Képviselőház! A másik kérdés a stadion kérdése. Én itt ellentétes véleményen vagyok igen sok képviselőtársammal és elsősorban ellentétes véleményen vagyok a Testnevelési Tanáccsal, amelynek magam is tagja vagyok. A Testnevelési Tanács egy kiadmányában az összes stadionokról beszámol, és ugy látom, igyekszik bizonyítani azt, hogv a stadion va­lami nagy alkotással egyenlő. A végén — meg­lehetősen szegényes argumentumokkal — a Vérmezőn lyukad ki. Ez egy csökönyös gondo­lat, amelyről nem lehet leszoktatni a testneve­lés régi gárdáját. Én annak idején épen a kul­tuszminister ur meghívására egy értekezleten vettem részt, ahol ez ellen eleve tiltakoztam, három okból. Nem akarom ugyanis elhinni, hogy legyen Magyarországon és a fővárosban katona, aki a Vérmezőt ohne weiteres odaadja a stadion céljaira, továbbá, hogy legyen egy igazi vérbeli sportsman, aki helyesli a Vérme­zőn a stadiont, hogy az esetleg vasbeton-építke­zéssel elrontassék, és harmadsorban, hogy le­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. gyen a fővárosnak szépészeti osztálya, amely akceptálja azt, hogy a Vérmezőnek parkra pre­desztinált területére egy furcsa tákolmányt helyezzenek el. (Karafiáth Jenő: Erről szó sincs! Látszik, hogy nem jár el az ülésekre! — Neubauer Ferenc: Nézzük meg a millennáris pályát, mit csináltak belőle! Ott lehet látni, micsoda rondaságot lehet csinálni egy helyből!) Én tehát a stadion helyét illetőleg mindig más véleményen voltam és most is más véle­ményen vagyok. Én azt tartom, hogy a nem­zeti stadion nem társulati alapon való megal­kotásra vár. Nem a főváros és nem a kultusz­minister ur fogja azt megalkotni. Dehogy is! A nemzeti stadion, igen t. minister ur és t. képvi­selőház, az egész nemzet alkotása kell, hogy le­gyen. (Karafiáth Jenő: Ugy van!) Én ugy képzelem, hogy minden vármegye földjét hoz­zuk ide, hogy megépítsük azt a stadiont. Min­den vármegye járuljon hozzá a stadion felépí­téséhez. Legyen ez a stadion a nemzeti géniusz kibontakozásának egyik helye. Én azt képze­lem, hogy ennek a stadionnak egy nagy terüle­ten kell elhelyezve lenni, mert nemcsak futball­és futópályája kell, hogy legyen, hanem az olimpiai játékok mindegyikét felölelő nagy terv alapján kell ennek a stadionnak megépülnie. Épen azért foglaltam annak idején állást amel­lett, hogy a Duna valamelyik szigetét alakít­suk át erre a célra, ahol vizisport is van, ahol el lehet zárni a versenyzőket, — akik értenek a versenytréninghez, tudják, miről van szó, — és ahol valami ujat alkotunk. A Vérmezőre csak egy vérszegény nemzet építi a stadionját. A Vérmezőre nem is való HZ £1 stadion, mert ott semmit sem lehet elhelyezni. A Vérmező még a közlekedés szempontjából sem alkalmas, hi­szen 60—70—80 ezer ember fog odajönni egy olimpiász alkalmával. Azt tartom, hogy ahe­lyett, hogy a képzőművészek számára a prole­tárnegyedekben keresnek hajlékot, ahol sze­génység között élnek, a szobrászokat tessék a stadion tájékán elhelyezni, hogy egészséges ti­pusu embereket találjanak és kapjanak ihletet. Nekünk nagyobbstilü gondolatot kell képvisel­nünk ebben a kérdésben, épen ezért azt tartom, hogy sürgősen meg kell állapítani, hol legyen ez a stadion. (Karafiáth Jenő: Helyes!) Ez a legfontosabb. Szerintem valamelyik dunai szi­geten kellene azt felépíteni. Ez nem az én ta­lálmányom, nem ezért ragaszkodom éhez a gon­dolathoz, amikor van egy óbudai sziget, amely 180 katasztrális hold nagyságú, amikor van egy Szúnyog-sziget, amely az állam tulajdonában van, tehát semmi pénzbe nem kerül, vagy más szigetet is találhatunk, akkor ott kell a sta­diout felépíteni, mert ott egy széttagolt rend­szer alapján koncentrálni tudjuk az egész test­nevelést, akári versenyről, akár nevelésről van szó. Ami a legfontosabb, nem olyan építkezésre szabad gondolnunk, amely máról-holnapra ké­szen van, hanem évtized alatt befejezhető rend­szeres épitkezésre, amelynél az idén megcsinálom az egyik épületet, jövőre a másik épületet. Egy kifejlesztett ligetszerü stadionra gondolok, amelyre azután tényleg büszke lehet ez a nem­zet. A Vérmező egy kalitka. (Karafiáth Jenő: A fő, hogy minél hamarabb meglegyen!) Na­gyon örülnék, ha a Testnevelési Tanács általam igen tisztelt elnöke és barátom, a Vérmező gondolatát szintén elejtené, mert neki is az a hivatása, hogy a nagyságot képviselje, ne a lemondást. A vérmezői megoldás lemondás, amelyet a magam részéről nem akarok akcep­tálni* eltekintve attól, hogy sem a főváros, sem a hadsereg soha hozzá nem fog járulni, 2Q

Next

/
Thumbnails
Contents