Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május. 2-án, szerdán. 5 óvakodnia kell attól, hogy bármilyen tunyasági állapotba elrenyhüljön, elmerevedjék és lépéseket előre ne tegyen. (Ugy van! Ugy van!) Maga az, élet mérföldes és hétmérföldes csizmákkal teszi a lépéseit, én talán csak kakaslépéseket tndok előretenni a szociálpolitikában, de örömmel konstatálom, hogy ezek a kicsi lépések mégis megtörténtek és ezzel is le lehet győzni, ilyen lépési módszerrel is le lehet győzni a távolságokat. A kormány elhatározta továbbá, hogy foglalkozik a szociálpolitika terén a nyolcórás ipari munkanap kérdésével. (Élénk helyeslés.) A nrunkásíságnak nagyon régi kívánsága ez^ a munkásság állandóan foglalkozik ezzel a kérdéssel és ha talán nem is tudom elfogadni Peyer t. képviselőtársamnak egy parlamenti beszédében vallott azt a nézetét, hogy talán 30 vagy mennyi ezer munkással többet lehetne munkába állítani abban az esetben, ha a . kötelező ipari nyolcórás munkanap már érvényben volna az országban; ha ezt nem is tudom elfogadni, szívesen elfogadom azt, r hogy pár ezerrel egészen biztosan több munkást lehetne kenyérhez juttatni, másrészt a nyolcórás ipari munkanap mellett olyan argumentumok hozhatók fel, amelyek szinte legyőzhetetlenek, úgyhogy a magam részéről szivesen vállaltam azt a feladatot, amelyet a kormány rámbizott, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam. Az öregség és rokkantság esetére szóló biztosításra vonatkozó törvényjavaslat letárgyalása után,. ha nem is közvetlenül, de mindenesetre még ebben az évben elkészülni szeretnék ezzel (Élénk helyeslés.) és azután talán az 1929-es parlamenti kampány sorozatán lehet foglalkozni ezzel a kérdéssel. (Propper Sándor: Hosszú terminus!) Ne méltóztassék ezt^ már tőlem ígéretnek venni; ez csak az első rész. az tudniillik, hogy foglalkozom a kérdéssel, elkészítem a törvényjavaslatot és amennyiben az lényegében a_ kormány nézeteivel találkozik, be fogom terjeszteni a parlament elé, lehetőleg még ebben az esztendőben. Hogy vájjon azután a letárgyalására rákerülhet-e a sor ebben az évben vagy a következő évnek melyik pontján, azt természetesen nem tudom megmondani, nem rendelkezvén azzal a munkaprogrammal, amelyet a kormány egyébként a parlament elé szokott terjeszteni. A szociálpolitikának temérdek más vonatkozása is van, (Propper Sándor: A munkanélküliség esetére szóló biztosítás!) amelyekkel szintén foglalkoznunk kell. A törvényalkotásoknak továbbnyulik azután a tervbe vett sorozata, amelyről talán ez alkalommal nem nyilatkozom, de ezenkívül van sok olyan munka, amelyet a ma, a pillanat szükséglete sürget és követel, így a szegénygondozás, (Ugy van! Ugy van!) amelyet nagyon szeretnék egy uj szisztémába beleönteni. Ez most a ministerium egyik legfontosabb programmpontja s a közvetlen jövőben. Kérni fogom nagyon majd a parlamentet arra, hogy a belügyministeriumban a községek háztartásáról készülő törvényjavaslatban méltóztassanak figyelemmel lenni majd a szegényügynek általam tervezett uj rendezésére, de azonkivül magát a társadalmat szeretném egyrészt egy minimális önkéntes kontribucióra bevonni, másrészt továbbá mentesíteni az örökös szipolyozástól (Madarász Elemér: A koldulástól!) és mentesíteni az egész országot a koldulástól. A koldi?lás ugyan mint tünet szégyene egy országnak és a nép gondozatlanságát jelzi, (Ugy van! a jobboldalon.) de épen ezért, mert én ezt szociálpolitikai tünetnek tartom, nem kívánnám meghagyni ezt. a dolgot a maga eddigi rendészeti kereteiben, mert a koldulás maga lehet a felületén rendészeti ügy_, de a gyökerében tulajdonképen szociálpolitikai ügy, (Ügy vam! Ugy van a jobboldalon.) Tisztelt Ház! Tulajdonképen ugy vagyok a tárcám dolgaival, hogyha idő volna hozzá és a fizikai erőm birná, (Jánossy Gábor: Az megvan, hála Istennek! — Farkasfalvi Farkas Géza: Még akár 50 esztendeig is!) sa lrallgátósáff türelme el nem fogyna; (Halljuk! Halljuk a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Egész naD elhallgatjuk!) akkor én szakadatlanul tudnék beszélni a saját tárcám problémáiról, mert annyira szivemhez nőttek ezek a kérdések. (Éljenzés a jobboldalon.) Annyira foglalkozom munkatársaimmal együtt ezekkel a kérdésekel, hogy szinte vérünkbe, lelkünkbe mennek át. és ugy érezzük, hogy rajtunk keresztül lüktet ennek a szenvedő nemzetnek szive, megérezzük minden dobbanását, meghalljuk minden jajkiáltását. Épen ezért keservesebb mibénünk minden ilyen dobbanás és minden ilyen jajkiáltás, mert mi tudjuk, amit ők nem tudnak, hogy tudniillik nem tudunk mindenen most segíteni. De épen ez a tudat hajt és hajszol bennünket szakadatlanul abba az irányba, hogy minél több racionális eszközét teremtsük meg a segítésnek és minél több lehetőségét kérjük ki a magyar nemzet törvényhozóitól arra a célra, hogy ezeket a lüktetéseket, a láznak és a fájdalomnak lüktetéseit csendesíteni és a jajkiáltásokat enyhíteni és a könnyeket kissé törölni tudjuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Szinte elfelejtem, hogy jme itt olyan urak között van szerencsém beszélni, akiknek majdnem mindegyikével barátság, de valamennyivel a közeli ismeretség és a legnagyobb részével az abszolúte azonos célokra való törekvés füz engem össze. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ugy látom, mintha egy pillanatra eltűnnék előlem ez a terem és a római szenátus márvány csarnoka világlanék itt körülöttem, (Propper Sándor: Az nem volt ilyen üres! — (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) és szenátor volnék, aki a hazának nagy bajairól beszél és segítséget kér azoktól, akiknek kezébe le van téve a segítés lehetősége. Itt vagyok most, t. Ház, szenátora, tanácsadója az én fájdalmas, az én szenvedő népemnek. t Itt van egy tervezet, amely tartalmazza szerény módon, szerény keretek között az eszközöket, a lehetőségeket, amelyekkel talán egyetmást tudunk enyhiteni, egyben-másban tudunk segíteni. A haza atyjaihoz fordulok, amikor azt kérem tőlük, a »patres conscripti«-tol, a haza megválasztott atyáitól: méltóztassatok ti, a hazának atyái, ti törvényhozók felemelkedni a nemzet szive fájdalmas lüktetésének és a nemzet csorgó könnyének magaslatára és színvonalára és ezt a tárcát ne pártpolitikai zajjal és pártpolitikai szinezettel, hanem a szenvedő magyar nemzeten való őszinte és együttes segiteniakarásnak elnemesedett érzésével méltóztassatok letárgyalni, (Éljenzés és taps a jobboldalon.) és nekem, szegény és szerény szolgátoknak, a nemzet szegény és szerény szolgájának rendelkezésemre adni azokat az összegeket, amelyeket kérek; nem többet most, mert nem merek többet kérni, hogy meg ne ingassam a magyarnemzet pénzügyi viszonyait, de azt, amit kérek, azt ti, nemzetem atyái szavazzátok meg és adjátok meg a lehetőséget, hogy dolgozhassam abban az irányban, amelyet helyesnek tartok. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Az előadó ur kivan szólani.