Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

6 Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. Ernszt Sándor előadó: T. Képviselőház! (Rothenstein Mór: Beszédet mondott a minister, csak cselekedjék is! — Meskó Zoltán: Tetteket is látunk állandóan! — Propper Sándor: Ha ilyen volna a szociálpolitikája, mint a beszéde, meg: volnánk elégedve!) A minister, aki tettekben és szavakban egyformán erős, amikor bevezette a mai tárgyalást, a t. Hazaiak módot adott arra, hogy nagyon lelkesen és komolyan foglalkozzék azzal a tárcával, amely tárca feladatainak elintézésére vállalkozott. Mjaigam ebben a tárcában vizsgáltam azokat a kötelezettségeket, amelyek szorosan véve e tárcának kötelességei, és azonkívül azt a munkát is, amely nem szorosan véve a tárcának kötelessége, hanem amely évek óta minduntalan ráhárul épen ennek a tárcának vezetőjére. Egyes pontoknál már most kénytelen leszek ugyanazokon az utakon éls ösvényeken járni, amelyeken az előttem szóló minister, és kénytelen leszek egyik-másik ponton megállni és rámutatni laizokra az eseményekre és követelményekre, amelyekkel szemben állunk, amikor ezt a tevékenységet szorosabban szemügyre vesszük. E'bben a ködben természetesen első az egészségügy. Amidőn ezt a tárcát megalkották és amidőn vezetője kezébe vette, abban az időben elsősorban alz egészségüggyel foglalkozott. Azokkal együtt, akik a tárca szervezését tekintetbe vették és áttekintették mindazokat a feladatokat, amelyek fontosak (sfz ország szempontjából, nem tartottuk elegendőnek, hogy ez a ministerium csak magával az egészségüggyel foglalkozzék. Kámutattunk egy máisik terrénumra és egy másik terrénum fontosságát vettük figyelembe, kívántuk, hogy ott nagyobb és nagyobbszerü tevékenység fejtessék ki. Tényleg idővel és esztendőkkel mindinkább arra megyünk, hogy ebből, a tárcából, egyrészről egészséeü>yi, másrészről egy rendkívül izmos és erőteljes munkaügyi és szociális tárcát formáljunk át. A tárca első tevékenysége aiz egészségügyi, amint azt a minister ur igen szépen fejtette ki. Ezt bizonyítja a kórházügyek fejlődése Magyarorszíálgon, amely egyúttal bizonyítéka nemcsak a nagy morális erőnek, hanem annak a nagy esztétikai szempontnak is, amely az életben mindinkább érvényesül és mindinkább nagyobb fontosságra tesz szert. Méltóztassanak cslak a legmodernebb és a legújabb kórházakat szemügyre venni, méltóztassanak csak a főváros Szent János-kórházát és annak uj pavillonjait megtekinteni. Ezek valóban elsőrangú szépészeti épületek is és elsőrangú helyek, amelyek csakugyan a legmodernebb államok szanatóriumaival, a gíazdag emberek számára alkotott azon helyekkel, ahová viszszavonulnak, midőn megnyomorodnak, bátran felveszik a versenyt. Az ember egy pillanatig tünődük: is azon, hogy vájjon a jelenlegi viszonyok között az állam és a társadalom anyagi körülményei lépést tartanak-e ezzel a modern fejlődéssel. Másrészt azonban nem szabad

1 irigyelnünk semmit és nem szabad kicsinyesen gondolkoznunk. A kórházakat olyan nívóra kell emelni, hogy a nemzet minden fia meg legyen velük elégedve, de az is, aki külföldről idejön. Nemcsak a kórházak, hanem a munjkásbiztositás terén is történtek intézkedések. r

Amidőn a munkásbiztositásról szóló törvények elbben az országban meghonosodtak, természetszerűen nem állottak olyan magas nivón, amilyenre szükség volt és amilyenre szert tettek a későbbi évtizedek során. Minden kezdet nehéz, és akik (két deceniummal ezelőtt néztük a munkásbiztositó működését, különösen a vidéken,^ abban a meggyőződésben voltunk, hogy még igen nagy haladásra van szükség. Az intézmény azután kétségtelenül fejlődött, és az a törvény, amelyet a múlt esztendőben hoztunk, nagyban hozzájárult ahhoz* hogy ezt az intézményt fejlesszük. (Propper Sándor: Sajnos, visszafelé!) Nem hiszem, ugy gondolom, hogy ez egyoldalú megállapítás. Találkoztunk ugyanezen a területen azokkal a törekvésekikel is, amelyek azt célozzák, hogy higiénikus szempontból gondozzák a nemzet legszegényebb rétegeit ugy, ahogy anyagi erőnkből telik, hogy a társadalom megtegye mindazt, amit igazságérzetből és szeretetből megcselekedni kötelessége. A lakásviszonyok a legközelebbi múltban rosszabbak voltak, mint ma. A lakások építése terén okos és erőteljes^ politikára volt szükség, és aki összehasonlítást tesz Magyarország és a nyugateurópai államok} [között, beláthatja, hogy nálunk energikusan ment a kormány előre a maga utján és energikusan igyekszik megoldani a lakáskérdés nehézségeit. A lakáspolitika szorosan befolyást gyakorol magára a higiénére és az egészségügyre. Fontos kérdés itt az egészségügyi nehézségekkel való küzdelem, igy elsősorban a tuberkulózis elleni, másodsorban a gyermekhalandóság elleni küzdelem. Mind a két kérdés szorosan összefügg. Magyarország anyagi létével és azzal a kulturfelfogással, amely a nemzet legszélesebb rétegeit áthatja. Akik ismerjük hazánk kultúráját, akik ismerjük a falvakat, tudjuk, hogy ezen a téren még nagyon sokat kell haladni. A falvakat a kulturatlan állapotból, amelybe anyagi helyzetük miatt jutottak, ki kell emelnünk. Tudjuk, hogy ezekből kulturtényezőket alkotni nehéz és fáradságos munka, ehhez energia, iniciativa és perspektíva kell. Ugy gondolom azonban, hogy en? nek a fontos kérdésnek megoldása ezidőszerint energikus kezekben van. (Ugy van! jobbfelől) Fontos ügy a nővédő és a gyermekvédő intézmény. (Jánossy Gábor: Anyavédelem!) Nemcsak az anyákról van itt szó, hanem arról, hogy képzett női egészségügyi közegek foglalkozzanak azzal, hogy minél nagyobb befolyást tudjanak gyakorolni a társadalomra egészségügyi szempontból, minél jobban ki legyenek képezve és tanácsadói legyenek egy-egy falunak. Amidőn nálunk megszületett az óvodák^ és az óvónők intézménye, amely rokonintézmény a védőnői szervezettel, mindenki arra gondolt, hogy ezek a falu kulturtényezői legyenek, amelyek védik, óvják a gyermekeket és jótékony hatást gyakorolnak majd egészségügyi szempontból is a társadalomra. Ez, azonban alig sikerült. Ha a kultusztárca költségvetését nézzük, azt gátjuk, hogy az óvodai tételek nagyon kevéssé vannak honorálva, alig van óvoda és óvónő az országban. Ha a védőnői szervezet is ugy fog járni, mint az óvodai intézmény, akkor nem fog megfelelni azoknak a várakozásoknak, amelyeket hozzá füzünk. A mai nehéz gazdasági viszonyok között nagyon sokan, főleg a műveltebb osztályok leánygyermekei nem találnak elhelyezkedést. íme, van itt egy rendkívül előkelő és szép hivatás, amelyre ők vállalkozhatnak. Álljanak oda a legszegényebb emberek érdekeinek védelmére, adjanak nekik egészségügyi tanácsot, vállalják ezt a szép és nemes hivatást. Ha energikus kézzel megcsináljuk ezt