Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-165
114 Az országgyűlés képviselőházának elő kell készíteni, mert a nyolcéves népiskola nemcsak kulturális kérdés,, nemcsak az a kérdés, hogy egyáltalában a nemzetnek művelődési belértékét emeljük, hanem gazdasági kérdés is, (Egy hang a balközépen: Csak gazdasági!) mert a bennünket környező, különösen az osztrák és német közgazdasággal szemben sem a mezőgazdaság, sem az ipar, a traktorok és motorok korában, amikor nagy intelligencia kell a gazdálkodásban is, nem tudja megállani a versenyt akkor, ha népünknek dolgozótömegeit nem átlagos nagyobb tudással bocsátjuk az életbe, (Ugy van! Ugy van!) Átmeneti idővel tehát helyesen előkészítve, de mégis arra törekszem, hogy a nyolcéves népiskolához majd az utódom minden zökkenő nélkül, gondos pszichológiai és pénzügyi előkészítés utján el tudjon jutni. T. Ház,! Azt hiszem, hogy természetesnek fogják találni, hogy én először a mindennapi népiskolára fektettem a súlyt, hogy először végét akartam vetni annak a szégyenletes helyzetnek, hogy a népiskolai törvény megalkotása után hatvan esztendővel még mindig egymillió analfabétánk van; ez a helyzet még rosszabbodott a háború alatt, amikor túlsók tanitó vonult be katonának, úgyhogy én szorongó érzéssel nézek az 1930-diki népszámlálás elé, amikor még mindig érezhető lesz annak hatása, hogy nagyon sok néptanító vonult be és a népiskolai oktatás nagyon sok helyen hiányos volt, vagy teljesen szünetelt. Be természetesnek fogják találni, t. uraim, hogy én elsősorban azért küzdöttem, hogy legyen meg a mindennapi népiskolai oktatás és nem forgácsoltam el az, erőket, hanem mint a pénzügyminister ur, nagyrabecsült barátom rendelkezésemre tudott bocsátani, azt a mindennapi népiskolára fordítottam. (Helyeslés.) De ha ezt elérjük és megoldjuk, akkor mindenesetre gondolnunk kell arra, hogy van a mindennapi népiskolának nemcsak nevelési, hanem bizonyos fokig szociálpolitikai és közgazdasági előkészítő tagozata is és van ennek egy gazdasági folytatása, az ismétlő, helyesebben a továbbképző oktatás: ugy az iparos- és kereskedőtanonciskola, mint a mezőgazdasági szakiskola. Ehhez csatlakozik a szabadoktatás, amely ennek mintegy folytatása és párhuzamosan halad az egész oktatási rendszerrel. Azt hiszem tehát, hogyha az önök bizalma, annak a pártnak bizalma, amelyből kifolyólag itt helyetfoglalok, ezen a helyen megtart, (Éljenzés!) akkor nekem a kisdedóvással, a gazdasági továbbképzéssel, a szabad oktatással és a testneveléssel (Egy hang a baloldalon: A mezőgazdasági szakoktatással.) behatóbban kell foglalkoznom, mint ahogyan eddig lehetett; de nem tehettem másképen, mert ugy éreztem, hogy a sorrendnek katasztrofális felforgatása és mással való pepecselés lett volna, amig a mindennapi népiskolai kérdés becsületesen megoldva nincs és azok a: statisztikai kimutatások, amelyeket közzéteszünk, bizonyítják, hogy bizonyos őszinteség van itt helyén. Hiszen a kisdedóvás tekintetében sem voltunk eddig visszamaradva. A pénzügyi kormányzat 1,160.000 pengőt már korábban is bocsátott rendelkezésre és most ez, a budget további egymilliót hoz. De itt sem akartam a munkához ötletszerűen hozzálátni, hanem készítettünk az országos szükségletről rendszeres programmot. Mert nem empirikusan akarom a kérdést megoldani, nem ugy akarom csinálni, ami a korábbi idők népiskolai politikájának — ha szabad ezt a szót használnom — rákfenéje volt — hogy odamentek, ahova hivták őket. 165. ülése 1928 május 4-én, péniekeú. hanem oda kell menni, ahol a legtöbb gyermek van. Ezért azokból a 2000 lélekszámú községekből indultunk ki, ahol legalább 130 óvóköteles van. Ott egy óvoda benépesítése egészen biztosan biztosítva van. 231 óvodátlan ilyen község van, amelyekben 361 óvodát kellene létesíteni. Azonkívül van óvodával hiányosan ellátott 130 nagyobb helység, ahol 138 uj óvoda lenne szükséges. Összesen tehát 499 óvoda az, amelyet teljesen be tudnánk népesíteni és amelynek létesítésével a kisdedóvás ügyét Magyarországon igen nagy lépéssel vinnők előre. De nemcsak ilyen extenzív óvodaépitési akció az» amelyet az óvodák kérdésében csinálunk és amelyre kérem a pénzügyminister nagyrabecsült barátomtól a támogatást, hanem, párhuzamosan egy másik intenzív akció is folyik. Eddig kétéves volt az óvónőképzés, most egy gyakorlati év beiktatásával és egy elméleti év hozzáadásával négyévessé tesszük. Túlsók óvódiplomás nő is jár itt, mert túlkönnyü volt a képzés. Majd ha négyévi komoly munkáról lesz szó, jobban meggondolják, hogy ki menjen óvónőnek. Itt a nevelési és pedagógiai szempontok mellé párhuzamosan odaállítottuk az egészségügyi gondolatot és az angol nörsznek gondolatát, aki nem akar kisasszony lenni, aki nem akarja a népiskolai tanítónőt utánozni és tanitani a hároméves gyermeket, akinek elméje ahhoz nem érett meg, hanem, aki a gyermek ápolásával is foglalkozik. Ilyen irányban a korábbi magyar óvónő és az angol nörsz között valamelyes átmenetet akarunk csinálni, és ilyen óvónőkre akarjuk bízni óvodáinkat, ahol most már ugy épitkezünk, hogy ott fürdő és napközi otthon, helyesebben tejkonyha is legyen. A fürdőben a szegény szülők helyett tisztán f tartják a gyermekeket, a tejkonyhák fentartását pedig — mindent az állam nem vállalhat — a községekre, főleg pedig a társadalmi karitativ tevékenységre bizzuk. Az óvoda alépítménye a r népiskolának, a folytatás a továbbképző népoktatás, amelyet természetesen csak gazdasági irányban lehet kiépíteni. Itt is komoly eredményeket értünk el, mert ministerségem kezdetén, 1922/23-ban az összes ismétlő iskolai tanköteleseknek csak 38-8 százaléka volt beiskolázva, az 1926/27. tanévben pedig már 612 százaléka, tehát majdnem megkétszereztük azoknak a számát, akiket az ismétlő iskolákba be tudtunk terelni. Arra törekszünk, hogy az általános ismétlő iskola gazdasági irányú legyen, (Helyeslés a baloldalon.) a gazdasági irányú népiskolákat pedig önálló szaktanítók közreműködésével mezőgazdasági népiskolákká tökéletesitsük és fejlesszük. Itt azután csináltunk ugyanolyan kulturstatisztikát és ugyanolyan kulturtopografiát; amilyet a népiskolákra nézve jeleztem. A nagy programmról egyelőre nem szólhatok, mert ez nagyon messze vezetne és szinte látom mélyen t. pénzügyminister barátom elutasitó gesztusát, (Derültség.) amivel azt mondja, hogy ezt nekem nyújtani nem tudja, tehát csakis a lehetőség keretei között akarok mozogni. Azt hiszem, ha többször elhangzott már az a szó, hogy az én nagyrabecsült barátom velem jól bánik, ez azért történik, mert meg van róla győződve, hogy a felhasználás takarékos és tervszerű, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és nem olyan kultúrintézményeket létesítünk, ahol az elköltött pénz nem állana arányban az elért eredménnyel. Mely helyekre akarok én ezzel az önálló szaktanító» mezőgazdasági iskolával elmennie ' E részben nincs semminemű ellentét köztem és Mayer t.
