Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-165

Àz országgyűlés képviselőházának Í65. ülése Í92É május 4-én, pénteken. 115 barátom között, mert nem vitás az, hogy a gazdasági továbbképzés a kultusztárcának feladata, lévén ez pedagógiai feladat. Csak olyan helyekre akarok menni, ahol legalább 500 ismétlő iskolai tanköteles gyermeke van a mezőgazdasági népességnek, tehát egyelőre a nagy helyekre, és csak a Dunántúlon tennék bizonyos korrektivumokat, ahol nagy községek vannak. (Vargha Gábor: Egyetlen egy sincs Vas megyében!) Tudom 47 meglevő ilyen iskola kiépítésére 2,650.000 pengőre van szükség, azonkivül, hogy a legalább 500 tankötelessel biró ismétlő iskolás helyeket megoldjuk, 26 uj iskolára van szükség, 2,620.000 pengővel, tehát a meglevők kiépítése és az ujak létesitése 5,270.000 pengőt igényel. Erre most részben a budget, részben a hasznos beruházások között 390.000 pengő áll rendelkezésemre, és én nem hiszem, hogy a pénzügyminister ur el fog zárkózni az elől, hogy a hasznos beruházások mostani kiosztásánál is bizonyos tekintettel legyen a gazdasági népoktatás szükségességére. Én azt hiszem, hogy az önálló' gazdasági népiskola az a iskolafajta, amelyre nekünk szükségünk van. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Négy okból. Először azért, mert az általános tankötelezettségen alapszik, (Ugy van! a középen.) mert már Eötvös törvénye megmondta azt, hogy 12—15 évig minden gyermek iskolába járni tartozik. Ha tehát ezeket az iskolákat létesitjük, nem vagyunk kitéve annak a veszedelemnek, hogy ezek üresen maradnak, mert ezeket az állami impérium erejével, az általános tankötelezettség nyomásával be tudjuk szorítani ezekbe a gazdasági népiskolákba. De azt hiszem, ennek az^ iskolafajtának van jövője azért is, mert létesitése olcsóbb. A tantermek és a gazdasági helyiségek csak 88.000 pengőbe kerülnek, mert kis igényekkel lépnek fel. Elhiszem, hogy kevesebbet nyújt, mint a földmives iskola, de nagy tömegeknek (Vargha Gábor: Ez a fő, a tömegoktatás!) és olcsóbb azért is, mert a helybeli népességre támaszkodik és nem kénytelen internátusokkal dolgozni, ami, ha nem is növelné a kiadásokat, de elszoktatja a népet attól az egyszerű életmódtól, amelybe neki vissza kell térnie. A negyedik és a döntő ok az én szememben az, hogy 500.000-nél több,^ közel 600.000 ifjúnak megmozgatásáról van szó. Ez pedig nem lehet a kvalitásra, tehát szükségképen kis tanulói létszámmal dolgozó iskolafajtával megközeliteni, ezt csak olyan iskolafajtával lehet megközeliteni, amely olcsóbb, amely legalább is a nagyobb helyekre elvihető, és amely a tankötelezettség erejével mindenkit oda beleszorít, ahol tehát megvan a pénzügyi kormányzatnak az a biztonsága, hogy minden garas, amely erre a célra fordittatik, a nagy tanulói létszámmal és annak gazdasági tudásával visszaadja a maga hasznát a* magyar közgazdaságnak. (Vargha Gábor: A földmives iskolák 400 holdon húsz tanulóval dolgoznak.) Arra is szükség van, ha kvalitással kell dolgozni. Azt hiszem, itt van kettőnk közt tulajdonképen a munkamegosztás. A földművelésügyi minister ur nagyrabecsült barátomnak kvalitásra kell dolgoznia, hogy legyen ebben az országban pár száz, vagy pár ezer ember, aki szakember. Nekem százezrekkel kell számolnom. Suum cuique: mindenkinek a maga iskolafajtáját. A földmivelésügyi tárcának kvalitásra dolgozó földmivesiskolát, nekem kvantitásra dolgozó, önálló mezőgazdasági iskolatípust. Ebben a tekintetben a legcsekélyebb ellentét sincs köztünk és mindegyikünk a maga mezején becsületesen dolgozhatik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Logikusan kapcsolódik a továbbképzéshez, az ismét] őiskolához,, az iskolán kivüli népmüvelés, amely neki természetes folytatása. Ha az ismétlőiskola a maga; kényszerével elundorit, már elhibázta a célját. Az ismétlő iskolának át kell édesgetni azt az ifjút, hogy a művelődési tevékenységben tovább is résztvegyen s hogy a népkönyvtárat tovább is használja. Ezért az ismétlőiskolának meg kell tanitania az ifjút a népkönyvtár okszerű használatára. (Ugy van! a jobboldalon.) Meg kell mutatni, hogy a népkönyvtárban mi az, amit haszonnal olvashat, és hogy hogyan kell olvasni. (Helyeslés jobbfelői.) Az intelligens ember tudja, hogyan kell olvasni, de a 15 éves fiúnak nem olyan egyszerű dolog, kiválasztani, hogy melyik könyvet és hogyan kell olvasni, mert azt hiszi, hogy meg kell tanulnia a könyvet ugy, mint az iskolában. Meg kell csinálni a hidverést a tankönyvtanulástól az olvasókönyv okszerű elolvasásáig. Ezen a téren sem voltunk a múltban egészen tétlenek, amint azt a politikai taktika szeirette feltüntetni, mert hiszen épen abból az egymillió pengőből, amelyet a pénzügyminister ur, nagyrabecsült barátom rendelkezésre bocsátott, 1500 népkönyvtárat létesítettünk, ami egy négyezer községgel biró' országban már számottevő eredmény. (Malasits Géza: Örült is a Szent István Társulat! — Zaj.) Ezenkívül vetitőgépeket is vettünk. A törvényhatóságok hozzájárulásával Vezérköttiyveket nyomatunk a szabadoktatásra, hogy az előadók beszédei ne legyenek dilettantisztikusok és hogy legyen vezérfonal, amely után indulnak. Most pedig folyamatban van a rádió bevezetése is az, alföldi népiskolákban. (Helyeslés a jobboldalon.) Mikor a rádió általánosabbá lett, nekem az volt az érzésem, hogy azt majdnem azért találták fel, hogy az Alföld szétszórt népéhez beszélhessünk. Most bevezetjük a rádiót minden egyes tanyai iskolába és délután, olyankor, amikor a tanyálsember télen nem tudja^ hogy mit csináljon, felolvastatjuk a lapokat és utána szakszerű előadásokat tartunk. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: A Faluszövetség előadásait! — Meskó Zoltán: Persze, hogy a^ Faluszövetséget és nem Moszkvát! — Malasits Géza: A Magyarságot tetszik felolvastatni? — Zaj.) így megvan az a felemelő érzésünk, hogy olyan auditóriumhoz fogunk beszélni, amilyenhez azelőtt beszélni nem lehetett. Hiszem, hogy például a szociáldemokrata párt, amely Budapest környékén bizonyos tömeget össze tud hozni, akkora tömeget, mint amelynek mi beszélünk rádió utján, — vagyis az egész Alföldnek — nem. tudnak összehozni még a Népszava utján sem. (Malasits Géza: A rádió mint ellenforradalmi intézmény! — Zaj.) Kz egész technikai kultúrát a magyar népművelés szolgálatába kell állitani. Összegyűjtöttük a régi Nagy-Magyarország Összes népdalait gramofonlemezeken. Ezeket most áttétetjük olyan lemezekre, amelyek alkalmasak a népének előadására, mert nagy fájdalommal látom, hogy valahogyan elcsendesedtek a magyar mezők. Az én gyermekkoromban — ugy mint Eötvös mondta, hogy: a Provance mezői dalt termelnek — dalt termeltek a magyar mezők is, ma pedig vagy nem énekelnek, vagy jazzband-darabokat éneikéinek. (Ugy van! a jobboldalon.) Mi ezzel öntudatosan szembeszállunk s a régi magyar dalköltészet remekeit is kivisszük a magyar tanyára, kivisszük művészi gramofonlemezeken a magyar faluba és