Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-165

110 'Az országgyűlés képviselőházának győződve róla, hogy a kultúrpolitikai akció talán a legnagyobb propaganda,, de nemes értelemben vett propaganda, (TJgy van! Vgy van! a jobboldalon) amelyet mi a [magyar igazság mellett tehetünk. T. Ház! A nagy katasztrófában észrevétlenül talán valamelyes — ha szabad erről beszélni — haszon is háramlott reánk: a függetlenség visszanyerése. De amikor elváltunk Ausztriától, ez egy teljesen uj helyzetet teremtett, hiszen korábban, amikor megvolt a közös vámterület, amiely teljes közgazdasági autarchiát jelentett, itt ipari éiS mezőgazdasági termelés kiegyenlítődtek. Akkor mi volt a magyar külkereskedelem, különösen mezőgazdasági dolgokban: kereskedelem Ausztriával. (TJgy van! Vgy van! a jobboldalon.) Ha kölcsönöket felvettek, hová mentek? Bécsbe, vagy Berlinbe. Amikor Széli Kálmán Parisba ment, az egy nagy eset volt. Egy ilyen közgazdasági berendezkedés mellett valóban a német nyelv teljesen elégséges volt, a mi közgazdasági és pénzügyi bekapcsolódásunkra, de kulturális téren is. Mi a kiegyezés korában a német művelődés emlőin éltünk. Most szét váltunk Ausztriától és egyszerre be voltunk állitva egy nagy nemzetközi életbe, ahol nem egy konszolidált helyzetet kellett megmenteni, vagy fentartani, hanem ahol a magyar igazságot kellett bizonyitani külföld szeme előtt és akkor azt láttuk, hogy a legszellemesebb emberek közül igen sokan, de a bürokrácia legkiválóbb szakerői közül is igen sokan gyámoltalan benyomást tettek nemzetközi perspektivában, (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon) mert gondolataikat, amelyek rajzottak agyukban, idegen nyelv ismerete hiányában képtelenek voltak ügyesen kifejezni. Egy nemzetközi tárgyalásnál pedig a pillanat dönt, nemcsak az, hogy az érv megvan az agyban, hanem hogy jól formulázzuk-e. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Megengedhetem-e. hogy a mi tárgyalásainkon, vagy ha ide vendégek jönnek, ami reprezentatív egyéniségeink nehezen fejezzék ki egyébként meglévő és bőven rajzó gondolataikat. Ez erősítette meg bennem a meggyőződést, hogy az idegen nvelvek elsajátitására döntően szükség van. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) És ne vádoljanak engem azért, mert véletlenül német nevem van; Buda visszafoglalásánál a török elleni küzdelemben esett el egyik ősöm, azt hiszem tehát, jogom van vérkeresztség folytán nekem is e földhöz. (Éljenzés és.taps a jobboldalon.) Német nevem révén ne vessék szememre azt sem, ha kapcsolatokat keresek, túlnyomóan nem is Németországgal, hiszen az már meg volt, hanem a román kultúrával és az angol-szász kultúrával is. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezekre a kultúrákra azonban, t. Ház, abszolút szükségünk van. Ha az uj helyzetben meg akarunk élni, azt akarjuk, hogy a vámügyi tárgyalások és egyéb tárgyalások ne járjanak ránk nézve veszedelmes következményekkel, (Igaz! TJgy van! a joboldalon.) amikor egyetlen tarifatételnél is több kárunk lehet, mint a mennyibe ez az egész kérdés kerül, (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. — Patacsi Dénesi: Ezzel lopták ki a csehek a magyar földet alólunk.) akkor ne vessék szememre azt sem, ha külföldi propagandát csinálok: Bécsben, ahol a kormányzó támogatásával a gárdapalotát használjuk, Berlinben, ahol a magyar Collegium kevésbe került, mert a porosz kultuszminister ur, egyéni barátom vette kezébe az ügyet, Rómában, ahol Mussolini őexcellenciája juttatta kezünkre azt a gyönyörű épületet. (Éljenzés és taps a jobb165. ülése 1928 május 4-én, 'pénteken. oldalon.) Meg vagyok győződve róla, hogy itthon két tanintézet többe kerül, mint amennyibe nekünk ezek a kulturális intézmények kerülnek. Hogy ezek szépek, azért ne méltóztassanak engem támadni, mert ebben a támadásban nagy belső igazságtalanság van. Bele akarunk kapcsolódni Európa kulturéletébe és e kollégiumok révén bele akarjuk vinni, annyi rágalmazással, a régi Ausztria diplomáciájától jött annyi rágalmazással szemben, a köztudatba kultúránk elismerését (Élénk éljenzés és taps.) És ettől az úttól, mert látom az eredményeket, mert mutatkoznak az eredmények és mert okos ember kétségbe sem vonhatja az eredményeket, nem is vagyok hajlandó, semmiféle jogosulatlan kritika vagy sajtóhajsza révén magamat eltántoríthatni. (Élénk helyeslés és taps a joboldalon és a középen.) Méltóztatnak látni, hogy kollégiumainkba, Becsbe, Berlinbe, Rómába, Parisba, de ezenkívül Genfbe Cambridge-be, Oxfordba, Londonba, Amerikába és legújabban Athénbe is eljut a magyar ösztöndíj, és mindenhova ahhoz a tanárhoz küldjük ifjainkat, aki a világon a legjobb. Kérdem: nem lesz-e meg ennek kedvező hatása? (TJgy van! a jobboldalon.) Épen szociáldemokrata részről avval a kritikával találkoztam, hogy itt protekció érvényesül. T. Ház, nem hiszem, hogy akadt volna mée* minister, aki protekcióval szemben annyira megkötötte volna kezét, mint én. Ha figyelmesen elolvasták volna a külföldi kollégiumokról és a külföldi ösztöndíjakról szóló törvényt, akkor látták volna, hogy ösztöndíjtanácsot alapítottam és hogy a kuituszministernek nincs joga másnak ösztöndíjat adni, mint akinek az egyetemi tanárokból alakult ösztöndíjtanács odaitélte. Ha másnak adnám az ösztöndíjat, az ösztöndíjtanácsnak joga volna panasszal élni a közigazgatási bír óságnál és megsemmisíttetni az én ösztöndíj adományozásomat. Kérdem: megkötötte-e valaha minister annyira a saját maga kezét törvénnyel, mint én? (TJgy van! a jobboldalon.) Tettem ezt azért, mert az a meggyőződésem, hogy tényleg nagyok az összegek, súlyos az áldozat, amelyet a magyar nemzet e tekintetben hoz. Meg vagyok győződve róla, hogy ez javára fog válni a magyar nemzetnek, de csak egy esetben, ha mindig a legérdemesebbet küldik ki. Ezért kisebbítettem a hatáskörömet, (Helyeslés a jobboldalon.) ezért kötöttem meg a kezemet, ezért adtam a hatalmat az egyetemi tanárok kezébe, hogy saját legjobb növendékeiket maguk kandidálhassák, mert akkor — meggyőződésem szerint — nem történhetik tévedés. Hiszen, ha a protekció betörne ide, ahol 250—260 ifjú kiküldetéséről van szó, akkor tényleg sárba dobnám ezeket a pénzeket. Ezért pedig nem vagyok hajlandó a felelősséget viselni. De, t. Ház, amikor intézményesen iparkodom a saját hatáskörömnek, a ministeri hatáskörnek megkötésével és az ösztöndíjtanács autonómiájának birói védelem alá helyezésével a magam hatáskörét korlátozni, akkor kérem, ne gyanúsítsanak meg engem azzal, hogy ezeket a pénzeket is az osztálypolitika szempontjából akarom felhasználni, mert t. uraim, itt könnyű lenne önökkel vitatkoznom, ha most vitatkozni akarnék. Egyszerűen azt mondanám, hogy önök elvileg hirdetik az osztálypolitikát, mi pedig nem hirdetjük, mi a nemzet egyetemességének politikáját hirdetjük és csináljuk, amelynek alapelve az, hogy suum cuique, a proletár fiának, a polgár fiának, a kis* gazda fiának és a nemes ember fiának is, ha